A Debreceni Ítélőtábla Pf.20437/2018/4. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §, 163. §, 164. §, 182. §, 217. §, 253. §, 256/A. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. §, 76. §, 84. §, 339. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 46. §, 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. §] Bírók: Bakó Pál, Molnár Tibor Tamás, Pribula László

Kapcsolódó határozatok:

Egri Törvényszék P.20131/2014/122., *Debreceni Ítélőtábla Pf.20437/2018/4.* (ÍH 2018.94)

***********

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.437/2018/4. szám

A Debreceni Ítélőtábla az Erdős Ügyvédi Iroda (címe, ügyintéző: dr. Erdős György ügyvéd) által képviselt I.rendű felperes neve (címe) I. rendű, II.rendű felperes neve (címe) II. rendű és III.rendű felperes neve (címe) III. rendű felpereseknek - a dr. P. R. jogtanácsos által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen személyiségi jog megsértése miatt indult perében - mely perbe az alperes pernyertessége érdekében a dr. László György ügyvéd (címe) által képviselt Alperesi beavatkozó (címe) beavatkozott - az Egri Törvényszék 12.P.20.131/2014/122. számú ítélete ellen az alperes részéről 124. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az I., II. és III. rendű felperesek részére személyenként 40 000 (negyvenezer) forint másodfokú perköltséget.

Megállapítja, hogy a le nem rótt 400 000 (négyszázezer) forint összegű fellebbezési illeték az állam terhén marad.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az I. rendű felperes házastársát és a II-III. rendű felperesek édesapját, néhai M. M-t - akinek rosszindulatú daganat miatt az 1994. évben nyelve jobb felét eltávolították, többéves tünetmentességet követően a daganat kiújulása okából 2007-ben kemoterápiás és sugárkezelésen, majd rendszeresen kontroll vizsgálatokon vett részt, 2009. és 2012. között pedig több alkalommal kezelték alkohol eredetű májzsugorral - 2013. augusztus 14-én otthonában előzmény nélküli láza, állkapocsfájdalma miatt, háziorvosi beutaló alapján mentő szállította az alperes sürgősségi betegellátó osztályára, ahol fizikai, labor és röntgen vizsgálatok után másnap áthelyezték az I. számú belgyógyászati osztályra, ahonnan 2013. augusztus 23-án gyulladásos és egyéb szájsebészeti beavatkozást igénylő eltérés észlelése nélkül, panaszmentesen otthonába bocsátották. 2013. augusztus 26-án zavartsága, a nyak jobb oldali fájdalma és duzzanata miatt háziorvosi beutaló alapján vették fel az alperes sürgősségi betegellátó osztályára, majd még ugyanezen a napon került a krónikus belgyógyászati osztályra, ahol a felvétele napján már észlelhető helyi kulcscsont feletti gyulladásos tünetei ellenére csak 2013. augusztus 31-én kezdték el antibiotikumos kezelését és ugyanezen a napon nyitották meg és takarították ki a kulcscsont feletti gyulladt területet. A mellkasi és radiológiai vizsgálatok alapján toxikus májbetegség, heveny veseelégtelenség, vérmérgezéses állapot leírásával 2013. szeptember 1-jén a központi intenzív betegellátó osztályra helyezték át, ahol 2013. szeptember 2-án a szegy-kulcsonti ízületben észlelt gennygyülemet az elhalt bőr kimetszésével kiürítették. A további kezelés ellenére állapota folyamatosan romlott, majd 2013. szeptember 11-én elhunyt. Halálának oka - a boncolás során feltárt nyelvgyök rákos megbetegedése kísérő betegséggel - a májzsugorból kialakult májelégtelenség miatt immunrendszere jelentős legyengülése következtében a kialakult bakteriális fertőzés által kiváltott keringés-összeomlás és szívmegállás volt.

Amennyiben a krónikus belgyógyászati osztályon a felvétele napján készült laborlelet szerinti magas CRP érték, a leromlott fizikális állapot és a másnapi röntgenfelvételen látható tüdő gyulladásos beszűrődése alapján valószínűsíthető bakteriális fertőzés miatt indokolt antibiotikumos kezelést haladéktalanul elkezdik, és a tünetek tisztázására indokolt további - nyaki lágyrész ultrahang, ennek eredményétől függően nyaki és mellkas CT, sebészeti konzílium - vizsgálatoktól függően a szegy-kulcsonti ízületi gennyes gyulladás által okozott tályogos duzzanatot korábban megnyitják, esély lett volna a májbetegség romlásának enyhítésére és a halál elkerülésére.

Az I. rendű felperes - akinek már a haláleset előtt is voltak szorongásos, depressziós tünetei, emiatt pszichiátriai osztályos kezelésben is részesült - részére házastársa elvesztése jelentős lelki megterhelést váltott ki, gyászfeldolgozási folyamata hosszadalmas volt. A nagykorú, a szüleivel egy házban, de külön háztartásban élő II. rendű felperest érzelmileg jelentősen megterhelte édesapja elvesztése, betegségszintű mentális zavara azonban nem alakult ki. A nagykorú, a szüleivel azonos településen, de külön háztartásban élő III. rendű felperest lelkileg ugyancsak megterhelte édesapja halála, a gyászfolyamat normál módon zajlott le.

A felperesek keresetükben az egészségügyi ellátás hiányosságaira hivatkozva kérték annak a megállapítását, hogy az alperes néhai Milder Miklós gyógykezelése során megsértette az I., II. és III. rendű felpereseknek a teljes és egészséges családban éléshez fűződő személyiségi jogát; kérték az alperes kötelezését nem vagyoni kártérítés jogcímén az I. rendű felperes javára 5 000 000 Ft, a II. rendű felperes javára 4 000 000 Ft, a III. rendű felperes javára 3 000 000 Ft és a tőkeösszegek után 2013. szeptember 11-től a kifizetés napjáig járó törvényes késedelmi kamatok megfizetésére.

Az alperes és a beavatkozó a szakmai szabályoknak és az elvárható gondosság követelményének megfelelő ellátásra hivatkozva a kereset elutasítását kérték.

Az elsőfokú bíróság 122. sorszámú ítéletével megállapította, hogy az alperes néhai Milder Miklós gyógykezelésével összefüggésben megsértette az I., II. és III. rendű felperesek teljes és egészséges családban éléshez fűződő személyiségi jogát. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül nem vagyoni kártérítés jogcímén fizessen meg az I. rendű felperesnek 2 500 000 Ft-ot, a II. rendű felperesnek 1 500 000 Ft-ot, a III. rendű felperesnek 1 000 000 Ft-ot, továbbá az I., II. és III. rendű felperesek részére fejenként 800 000 Ft perköltséget, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 150 000 Ft perköltséget.

Az ítélet indokolása a 2014. március 14. napjáig hatályos, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (1959. évi Ptk.) 75. §-ának (1) bekezdésére, 339. §-ának (1) bekezdésére, 348. §-ának (1) bekezdésére; az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. §-ának (3) bekezdésére és 244. §-ára hivatkozva a keresetet részben találta alaposnak. Kifejtette, hogy az alperesi egészségügyi szolgáltatót az a kötelezettség terhelte, hogy a felperesek hozzátartozója részére nyújtandó egészségügyi ellátás során az egészségügyi ellátásban résztvevőktől elvárható gondossággal, valamint a szakmai és etikai szabályok, irányelvek betartásával járjon el. A beteget több alkalommal kezelték korábban alkoholos eredetű májzsugorral. Ismert tény, hogy májbetegeknél gyakrabban kerülnek a keringésbe baktériumok, gyakoribbak a fertőzések, és az előrehaladott májelégtelenség lefolyását gyorsítják a fertőző gyulladások, mert a súlyos májbetegek immunrendszere gyengébb. A felperesek hozzátartozója az alperesi kórházban történt gyógykezelése során csak 4 nappal a felvételét követően, 2013. augusztus 31. napján kapott antibiotikumot, annak ellenére, hogy 2013. augusztus 26. napján már nyilvánvalóan helyi, kulcscsont feletti gyulladásos tünetei voltak. A perben beszerzett szakértői vélemény nem zárta ki, hogy a krónikus belgyógyászati osztályon történt diagnosztikus és terápiás késlekedés hozzájárulhatott a májbetegség romlásához és a halálos kimenetelhez. A túlélés esélyének a fennállása esetén pedig jogi jelentősége nincs annak, hogy a betegnek ez a tényleges, valós, reális esély milyen időtartamú és milyen életminőségű együttélést tesz lehetővé hozzátartozóival. Összességében az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékokat úgy értékelte, hogy az alperes néhai Milder Miklós gyógykezelésével összefüggésben megsértette a felperesek teljes és egészséges családban éléshez fűződő személyiségi jogát, ezért a keresethez igazodóan a személyiségi jogsértést megállapította. Indokoltnak találta a felperesek javára nem vagyoni kártérítés megfizetését, mivel mindhárom felperest érte az alperesi személyiségi jogsértéssel összefüggésben olyan immateriális hátrány, amelyeknek a kompenzálása indokolt. Figyelemmel az I. rendű felperes korábbi pszichiátriai megbetegedéseire, a gyászfeldolgozási folyamat elhúzódására, a II. rendű felperes gyászfeldolgozási folyamata elhúzódására, mentális zavar kialakulásának hiányára, édesapjához való kötődésére, a III. rendű felperes édesapjához való kötődésére és a gyászfolyamat normál módon lezajlására, ítélethozatalkori értékviszonyok alapján, az I. rendű felperes javára 2 500 000 Ft, a II. rendű felperes javára 1 500 000 Ft, a III. rendű felperes javára 1 000 000 Ft összegű nem vagyoni kártérítést talált az immateriális sérelmek kompenzálására alkalmasnak, és ezen összegek megfizetésére kötelezte az alperest, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (1952. évi Pp.) 81. §-ának (2) bekezdése alapján a pervesztesség és a pernyertesség arányához igazodóan kötelezte az alperest a felperesek javára a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §-ának (2) bekezdése szerinti mértékű elsőfokú ügyvédi munkadíj alapul vételével számított perköltség-különbözet megfizetésére, és a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. §-a alapján állapította meg, hogy a felperesek személyes költségmentességére és az alperes illetékmentességére figyelemmel a feljegyzett kereseti illetéket az állam viseli.