ÍH 2018.94 AZ ÉLETBEN MARADÁSI ESÉLY, ÉS EZÁLTAL A HOZZÁTARTOZÓK CSALÁDBAN ÉLÉSHEZ FŰZŐDŐ SZEMÉLYISÉGI JOGAI MEGSÉRTÉSÉNEK A SZEMPONTJAI

Ha az egészségügyi szolgáltató nem tudja bizonyítani, hogy a terhére rótt hiányosság, késedelem ellenére is bekövetkezett volna a beteg halála, úgy az életben maradási esély mértékétől függetlenül felelősséggel tartozik a hozzátartozóknak a családban éléshez fűződő személyiségi jogai megsértéséért [Alkalmazott jogszabályok: a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (1959. évi Ptk.) 75. § (1) bekezdés, 339. § (1) bekezdés, 348. § (1) bekezdés; az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. § (3) bekezdés, 244. §].

Az I. rendű felperes házastársát és a II-III. rendű felperesek édesapját - akit több alkalommal kezelték alkohol eredetű májzsugorral - 2013. augusztus 14-én otthonában előzmény nélküli láza, állkapocsfájdalma miatt, háziorvosi beutaló alapján mentő szállította az alperesi egészségügyi intézménybe, ahonnan a teljes körű vizsgálatok elvégzését követően 2013. augusztus 23-án gyulladásos és egyéb szájsebészeti beavatkozást igénylő eltérés észlelése nélkül, panaszmentesen otthonába bocsátották. 2013. augusztus 26-án zavartsága, a nyak jobb oldali fájdalma és duzzanata miatt háziorvosi beutaló alapján vették fel az alperes sürgősségi betegellátó osztályára, majd még ugyanezen a napon került a krónikus belgyógyászati osztályra, ahol a felvétele napján már észlelhető helyi kulcscsont feletti gyulladásos tünetei ellenére csak 2013. augusztus 31-én kezdték el antibiotikumos kezelését és ugyanezen a napon nyitották meg és takarították ki a kulcscsont feletti gyulladt területet. A mellkasi és radiológiai vizsgálatok alapján toxikus májbetegség, heveny veseelégtelenség, vérmérgezéses állapot leírásával 2013. szeptember 1-jén a központi intenzív betegellátó osztályra helyezték át, ahol 2013. szeptember 2-án a szegy-kulcscsonti ízületben észlelt gennygyülemet az elhalt bőr kimetszésével kiürítették. A további kezelés ellenére állapota folyamatosan romlott, majd 2013. szeptember 11-én elhunyt. Halálának oka a májzsugorból kialakult májelégtelenség miatt immunrendszere jelentős legyengülése következtében a kialakult bakteriális fertőzés által kiváltott keringés-összeomlás és szívmegállás volt.

Amennyiben a krónikus belgyógyászati osztályon a felvétele napján készült laborlelet szerinti magas CRP érték, a leromlott fizikális állapot és a másnapi röntgenfelvételen látható tüdő gyulladásos beszűrődése alapján valószínűsíthető bakteriális fertőzés miatt indokolt antibiotikumos kezelést haladéktalanul elkezdik, és a tünetek tisztázására indokolt további - nyaki lágyrész ultrahang, ennek eredményétől függően nyaki és mellkas CT, sebészeti konzílium - vizsgálatoktól függően a szegy-kulcscsonti ízületi gennyes gyulladás által okozott tályogos duzzanatot korábban megnyitják, esély lett volna a májbetegség romlásának enyhítésére és a halál elkerülésére.

A felperesek keresetükben az egészségügyi ellátás hiányosságaira hivatkozva kérték annak a megállapítását, hogy az alperes a gyógykezelése során megsértette az I., II. és III. rendű felpereseknek a "teljes és egészséges" családban éléshez fűződő személyiségi jogát; kérték az alperes kötelezését nem vagyoni kártérítés jogcímén az I. rendű felperes javára 5 000 000 Ft, a II. rendű felperes javára 4 000 000 Ft, a III. rendű felperes javára 3 000 000 Ft és kamatai megfizetésére.

Az alperes és a beavatkozó a szakmai szabályoknak és az elvárható gondosság követelményének megfelelő ellátásra hivatkozva a kereset elutasítását kérték.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes a néhai gyógykezelésével összefüggésben megsértette az I., II. és III. rendű felperesek "teljes és egészséges" családban éléshez fűződő személyiségi jogát. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül nem vagyoni kártérítés jogcímén fizessen meg az I. rendű felperesnek 2 500 000 Ft-ot, a II. rendű felperesnek 1 500 000 Ft-ot, a III. rendű felperesnek 1 000 000 Ft-ot, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 150 000 Ft perköltséget.

Az ítélet indokolása a 2014. március 14. napjáig hatályos, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (1959. évi Ptk.) 75. §-ának (1) bekezdésére, 339. §-ának (1) bekezdésére, 348. §-ának (1) bekezdésére; az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. §-ának (3) bekezdésére és 244. §-ára hivatkozva a keresetet részben találta alaposnak. Kifejtette, hogy az alperesi egészségügyi szolgáltatót az a kötelezettség terhelte, hogy a felperesek hozzátartozója részére nyújtandó egészségügyi ellátás során az egészségügyi ellátásban résztvevőktől elvárható gondossággal, valamint a szakmai és etikai szabályok, irányelvek betartásával járjon el. A beteget több alkalommal kezelték korábban alkoholos eredetű májzsugorral. Ismert tény, hogy májbetegeknél gyakrabban kerülnek a keringésbe baktériumok, gyakoribbak a fertőzések, és az előrehaladott májelégtelenség lefolyását gyorsítják a fertőző gyulladások, mert a súlyos májbetegek immunrendszere gyengébb. A felperesek hozzátartozója az alperesi kórházban történt gyógykezelése során csak 4 nappal a felvételét követően, 2013. augusztus 31. napján kapott antibiotikumot, annak ellenére, hogy 2013. augusztus 26. napján már nyilvánvalóan helyi, kulcscsont feletti gyulladásos tünetei voltak. A perben beszerzett szakértői vélemény nem zárta ki, hogy a krónikus belgyógyászati osztályon történt diagnosztikus és terápiás késlekedés hozzájárulhatott a májbetegség romlásához és a halálos kimenetelhez. A túlélés esélyének a fennállása esetén pedig jogi jelentősége nincs annak, hogy a betegnek ez a tényleges, valós, reális esély milyen időtartamú és milyen életminőségű együttélést tesz lehetővé hozzátartozóival. Összességében az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékokat úgy értékelte, hogy az alperes a néhai gyógykezelésével összefüggésben megsértette a felperesek teljes és egészséges családban éléshez fűződő személyiségi jogát, ezért a keresethez igazodóan a személyiségi jogsértést megállapította. Indokoltnak találta a felperesek javára - ítélethozatalkori értékviszonyok alapján - nem vagyoni kártérítés megfizetését, mivel mindhárom felperest érte az alperesi személyiségi jogsértéssel összefüggésben olyan immateriális hátrány, amelyeknek a kompenzálása, az ítéleti rendelkezés szerint szükséges és elégséges mértékben - indokolt.

Az elsőfokú ítélettel szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben kérte elsődlegesen az ítélet megváltoztatását, a kereset egészében elutasítását, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítását. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság tévesen értékelte az igazságügyi szakértői véleményeket, és emiatt téves jogkövetkeztetésre jutott. A boncjegyzőkönyv szerint a halál oka egyértelműen májelégtelenség volt. A májelégtelenség a májfunkciók olyan súlyos mértékű romlása, amikor a máj már nem tudja ellátni a szervezetben betöltött szerepét. Az alkalmazott antibiotikumos terápia a késedelem ellenére elfogadható volt, a sebészi feltárás néhány napos késedelme pedig érdemben nem befolyásolta a betegség kimenetelét. Összességében az alperes nem járt el jogellenesen, nem tanúsított felróható magatartást, kártérítési felelőssége nem áll fenn.