A Legfelsőbb Bíróság Kfv.37205/2010/5. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (IDEGENRENDÉSZETI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata ) tárgyában. [2007. évi II. törvény (Harm. tv.) 30. §, 114/2007. (V. 24.) Korm. rendelet (Harmvhr.) 47. §] Bírók: Bauer Jánosné, Buzinkay Zoltán, Kovács Ákos

Kfv.III.37.205/2010/5.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr.Izsó István ügyvéd által képviselt N. A. D. felperesnek a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal alperes ellen idegenrendészeti ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perben a Fővárosi Bíróság 2009. október 27. napján kelt 27.K.32.012/2009/2. számú jogerős ítélete ellen az alperes által 3. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2010. november 16. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 27.K.32.012/2009/2. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 10.000.- /azaz tízezer/ forint felülvizsgálati perköltséget.

A le nem rótt 36.000.- /azaz harminchatezer/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I N D O K O L Á S

A vietnámi állampolgárságú Kinh nemzetiségű, közgazdász képzettségű felperes 2000. évben érkezett Magyarországra. Magyarországi tartózkodásával kapcsolatban korábban több a nem magyar állampolgárokra vonatkozó eljárás folyt. A nevezett a vietnámi nagykövetségen 2004. december 6. napján kötött házasságot, és bevándorlási engedéllyel rendelkező vietnámi feleségétől ugyanezen a napon született leánygyermeke. A felperes a hatóságnál családegyesítő célú tartózkodási engedélyt kért, mellyel kapcsolatban méltányossági kérelmet adott be avégett, hogy ne Vietnámban, hanem Magyarországon kérelmezhesse tartózkodási engedély megadását. Indokként arra hivatkozott, hogy nem szeretné a Vietnámba utazás idejére családját egyedül hagyni. A méltányossági kérelmet az alperes elsőfokú szerve elutasította. Ezt a döntést az alperes 2009. április 10. napján kelt 106-T-7683/1/2009. számú határozatával helybenhagyta arra hivatkozva, hogy a tartózkodási engedély és a méltányossági kérelem külön elbírálásra szorult. Erre azért volt szükség, mert a méltányossági kérelem olyan előzetes kérdés, melyet csak önállóan lehet megítélni. Az ideiglenes tartózkodási engedélyt a hatóság azért nem adta ki, mert nem tartózkodási, hanem a kérelem benyújtásával kapcsolatos méltányossági kérelem tárgyában döntött. Végül érdemben sem tartotta a hatóság alaposnak a felperesi kérelmet.

A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Keresetének indokait kilenc pont köré építette fel.

A Fővárosi Bíróság az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Indokolása szerint a hatóságnak a tartózkodási engedéllyel kapcsolatos kivételes méltánylást érdemlő körülményeket hivatalból vizsgálnia kell, azonban ezt a vizsgálatot nem lehetett volna külön eljárásban végezni. Egyéb okból sem tartotta a Fővárosi Bíróság megalapozottnak az alperesi határozatot. Az új eljárásra iránymutatásként előírta, hogy amennyiben a kivételes méltányosságot a hatóság nem ítéli meg, ezokból a tartózkodási engedély iránti kérelmet az egyéb feltételek vizsgálata nélkül el kell utasítani.

Ez ellen az ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve az ítélet hatályon kívül helyezését, egyben a kereset elutasítását, és a bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. Álláspontja szerint helyesen járt el amikor a hatékonyság érdekében gyakorlatát kialakította. Állította, hogy a felperes által előadottak nem alkalmasak a kivételes méltányosság megállapítására. Előadta továbbá, hogy az engedély kiadásánál lényeges tényező a kérelmező korábbi eljárásra alapot adó magatartása. Jogszabálysértésként a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény /a továbbiakban: Pp./ 339. §-át jelölte meg, mert az alperes jogszerű határozatát helyezte hatályon kívül. Sérelmezte továbbá, hogy a Harm.tv. 18. § /1/ bekezdése szerinti kogens jogszabályi előírást figyelmen kívül hagyva írta elő az elsőfokú bíróság az új eljárásban a tartózkodási engedély iránti kérelem elutasítását a kivételes méltányosság fennállásának hiánya esetére.