A Nyíregyházi Törvényszék K.21238/2006/8. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 97. §, 109. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 14. §] Bíró: Gyulai Gábor

Kapcsolódó határozatok:

*Nyíregyházi Törvényszék K.21238/2006/8.*, Kúria Kfv.35524/2006/4. (AVI 2009.10.109, BH 2008.4.104)

***********

Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság

Nyíregyháza

K.21.238/2006/8.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A megyei bíróság dr. Fehérvári János (4400 Nyíregyháza, Bocskai u. 30.) ügyvéd által képviselt felperesnek Csőszné dr. Poroszlai Adrienn (4400 Nyíregyháza, Szabadság tér 7-8.) jogi előadó által képviselt APEH Központi Hivatal Hatósági Főosztálya (1054 Budapest, Széchenyi u. 2.) alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében - az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő

Í t é l e t e t

A megyei bíróság az alperes 8429883646 számú határozatát - az elsőfokú adóhatóság 2849984864 számú határozatára is kiterjedően - hatályon kívül helyezi és az alperest új eljárásra kötelezi.

Mindkét fél maga viseli a saját költségét.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - az Illetékhivatal külön felhívására - 450 000 Ft, azaz Négyszázötvenezer forint eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

A megyei bíróság a felek nyilatkozatai, 1. számú tanú és 2. számú tanú vallomása, valamint a közigazgatási eljárás iratai alapján a következő tényeket állapította meg:

Az elsőfokú adóhatóság 2006. január 23-án kelt 2849984864 számú határozatával a felperes terhére 2002-2004. évekre vonatkozóan 11 983 069 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyből 11 964 069 Ft adóhiánynak minősül. Kötelezte a felperest 5 982 034 Ft adóbírság és 3 376 743 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2006. május 18-án kelt 8429883646 számú határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, a 2004. évre személyi jövedelemadó adónemben megállapított 1 789 205 Ft adókülönbözet és adóhiány összegét 2 605 205 Ft-ban, a százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemben megállapított 567 949 Ft adókülönbözet és adóhiány összegét 789 749 Ft-ban, az adóbírság összegét 6 500 034 Ft-ban, a késedelmi pótlék összegét 3 494 565 Ft-ban állapította meg. Az elsőfokú határozat egyéb rendelkezéseit hatályában fenntartotta.

A felperes keresetében elsődlegesen az alperes határozatának megváltoztatását, másodlagosan a határozatok hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Vitatta a becslés jogalapját és a fizetési kötelezettsége összegszerűségét is. Álláspontja szerint az adóhatóság megállapításai nem bizonyítottak, pusztán feltételezéseken alapulnak, ezért jogszabálysértők. Hivatkozott az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. § (2) bekezdésére, 97. § (5) és (6) bekezdésére, 107. §-ára, 109. §-ára, 178. § 14. pontjára, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja.tv.) 1. § (6) bekezdésére, 28. §-ára és a Pp. 196. § (1) bekezdésében foglaltakra. Állította, hogy a felperes 2002-2004. évek közötti vagyongyarapodásának forrása az édesapja által, 1992-ben neki ajándékozott 20 millió Ft, valamint 1996-ban adott 6 millió Ft volt.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Fenntartotta a határozatokban kifejtett álláspontját. Hivatkozott arra, hogy bár a felperes a fedezethiány forrásaként az édesapjától kapott pénzösszegeket jelölte meg, azokról semmilyen bizonylattal nem rendelkezett. A felperes, illetőleg édesapja által tett nyilatkozat pedig nem hitelt érdemlő bizonyíték.

A felperes keresete a becslés jogalapját illetően alaptalan, a fizetési kötelezettség összegszerűsége tekintetében alapos.

A vizsgált időszakban, 2002-2004. években hatályos Art. 109. § (1) bekezdése szerint, ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját is becsléssel állapítja meg. Ez esetben - figyelemmel az ismert és adóztatott jövedelmekre is - az adóhatóságnak azt kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége. Ugyanezen § (2) bekezdése értelmében az adóhatóság az (1) bekezdés szerint feltárt adóalapot annak az évnek az összevonás alá eső jövedelméhez számítja hozzá, amelyre nézve a jövedelemeltitkolást megállapítja. Ha a vagyongyarapodás forrásaként az adózó többévi eltitkolt jövedelme szolgált, az adóhatóság a vizsgálattal érintett évek között a jövedelmet egyenlő arányban megosztja, és az adót az egyes években hatályos jövedelemadó törvényekben meghatározott - összevonás alá eső jövedelmekre vonatkozó - adómértékkel állapítja meg.

Az adóigazgatási eljárás irataiból kétséget kizáróan megállapítható, hogy 2002. és 2004. évek között a felperes vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásaival nem volt arányban az adómentes, a bevallott és bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege. Így helyesen járt el az adóhatóság, amikor a valós adóalap meghatározása érdekében az Art. 109. § (1) bekezdése szerint törvényi vélelmet alkalmazta, és ugyanezen § (2) bekezdésének alkalmazásával a feltárt adóalapot annak az évnek az összevonás alá eső jövedelméhez számította hozzá, amelyre nézve a jövedelemeltitkolást megállapította.