BH+ 2002.9.453 A vadak által okozott kár megtérítése iránti perben a bíróságnak vizsgálnia kell, hogy a kötelezett a vadkár elhárítása érdekében úgy járt-e el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, illetve hogy a károsult oldalán megállapítható-e felróható magatartás [1961. évi VII. tv. 34. § (5) bek., 35. § (1)-(2) bek., Pp. 206. § (1) bek.]*

A felperesnek a perbeli területen található faiskoláját az 1995-1996. év telén mezei nyúlrágás okozta vadkár érte. A felperes a kárt a téli hóolvadást követően 1996 március elején észlelte, melyet az É.-i Város Önkormányzatánál bejelentett. Az önkormányzat szakértői vélemény beszerzését követően megállapította, hogy a felperest 2 225 000 forint kár érte, melynek azonban 90%-át maga tartozik viselni. Az alperest ennek megfelelően 222 500 forint kártérítés megfizetésére kötelezte. A felperes a kár mértékét elfogadta, a kármegosztás arányával azonban nem értett egyet, mert álláspontja szerint az alperes kizárólagosan felelős a bekövetkezett kárért. Ezért keresetében az alperes kötelezését kérte 2 000 000 forint és ezen összeg 1996. február 1-jétől a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatának a megfizetésére.

Az alperes a károkozás tényét nem vitatta, a felperes keresetét 100 000 forint erejéig elismerte. Álláspontja szerint a felperes ezt meghaladó káráért felelősséggel nem tartozik, mert a vadkár elhárítása vonatkozásában úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

Az elsőfokú bíróság ítéletében az É. Város Önkormányzat Jegyzőjének határozatát megváltoztatta és az alperest a felperes javára 1 178 055 forint és ezen összeg 1996. február 1-jétől a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatának a megfizetésére kötelezte.

A felperes és az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Jogerős ítéletének indokolásában a bíróság kifejtette, hogy a károsodás bekövetkeztekor hatályban volt 1961. évi VII. törvény (Evt.) 35. § (1) bekezdése által szabályozott kártérítési kötelezettség speciális felelősségi forma, mely alól kizárólag a (2) bekezdés ad kimentést annyiban, amennyiben a kár a károsult felróható magatartásának a következménye. A felróhatóság vizsgálata során értékelendő körülményeket a 34. § (3) bekezdése határozza meg, melynek vizsgálata során megállapította, hogy a felperestől a faiskola telepítését megelőzően elvárható lett volna a tájékozódás arról, hogy milyen vadak kártételével kell számolni, ebből következően kellett volna megválasztani a faiskola őrzésének célszerű és hatásos módját. A felperes azonban előzetes tájékozódási, majd őrzési kötelezettségének nem tett eleget, mert nem olyan anyagú és rögzítési módú kerítést készített, mely megakadályozta volna a vadak bejutását a faiskola területére. Arról sem gondoskodott, hogy a kerítés hiányosságai folyamatosan javításra kerüljenek. A felperes a kárt már akkor észlelte, amikor az ültetvény túlnyomó része károsodott, ezért az alperest nem tudta időben értesíteni a további károk megelőzése érdekében, ezzel értesítési kötelességét is megszegte. A felperes tehát felróhatóan megsértette az Evt. 34. § (3) bekezdése szerinti kötelezettségeit, ezért az 1 812 392 forint kár 35%-át maga viseli, annak 65%-a megtérítésére pedig az alperes köteles.

A jogerős ítélet ellen a felperes és az alperes is felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.

A felperes a jogerős ítélet megváltoztatásával az alperes marasztalását 2 000 000 forintra és ezen összeg 1996. február 1. napjától járó évi 20%-os kamatára kérte felemelni. Álláspontja szerint a kár bekövetkezte során terhére felróható magatartást nem lehet megállapítani, ténykedése mindenben megfelelt a rendes - elvárható - gazdálkodás kritériumainak. Az alperes pedig felróhatóságától függetlenül felelősséggel tartozik a bekövetkezett kárért.

Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatásával marasztalása összegét 200 000 forintra kérte mérsékelni. Álláspontja szerint a felperes minden tőle elvárható magatartást elmulasztott, nem megfelelő kerítéssel védekezett, vadalany-ültetvényt nem létesített, minden őrzési és értesítési kötelezettségét megszegte. A tényállás pontos megállapítása, a peres felek által tanúsított magatartások meghatározása a perben beszerzett szakértői véleményekben szereplő ellentmondások feloldása céljából igazságügyi, mezőgazdasági szakértői bizottság kirendelését kérte.