A Fővárosi Ítélőtábla Kf.27209/2012/10. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [2007. évi II. törvény (Harm. tv.) 76. §, 79. §] Bírók: Bacsa Andrea, Borsainé dr. Tóth Erzsébet, Rácz Krisztina

Fővárosi Ítélőtábla

2.Kf.27.209/2012/10. szám

A Fővárosi Ítélőtábla a Dukkon Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Dukkon Zsolt ügyvéd által képviselt felperesnek, a igazgató és jogtanácsos által képviselt Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (1903 Budapest, Pf. 314., Hiv. szám: ...) alperes ellen hontalansági ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2012. évi február hó 2. napján kelt 24.K.36.132/2010/14. számú ítélete ellen az alperes által 15. és 16. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán az alulírott helyen 2012. évi október hó 17. napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következő

Í T É L E T E T

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és a felperes keresetét elutasítja.

Ez ellen az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S

A felperes 2002. évben illegálisan érkezett Magyarországra, ahol menekültként való elismerése iránti kérelmet nyújtott be, melyet a menekültügyi hatóság elutasított. A menekültügyi eljárást követően az alperes Észak-alföldi Regionális Igazgatósága Idegenrendészeti Osztálya a 2003. április 16. napján kelt ... számú határozatával a felperest kiutasította a Magyar Köztársaság területéről, és két év időtartamú beutazási és tartózkodási tilalmat rendelt el vele szemben. A felperes 2004. július 21. napján benyújtott tartózkodási engedély iránti kérelmét a hatóság a 2004. szeptember 7. napján kelt ... számú határozatával szintén elutasította. Az idegenrendészeti hatóság az általa folytatott eljárásokban több alkalommal felvette a kapcsolatot a Nigériai Köztársaság Nagykövetségével, amely a felperes részére - kizárólag az elmondásán alapuló személyes adatok alapján - a hazatérési okmány kiállítását megtagadta, mivel nem sikerült a felperest beazonosítani. Ezt követően az IRM-BÁH Észak-alföldi Regionális Igazgatósága Idegenrendészeti Osztálya 2006. július 18. napján a felperest befogadottként ismerte el, majd megállapította a vélelmezett szomáliai állampolgárságát és azt, hogy az ott dúló harcok miatt nem lehet hazautaztatni, ezért humanitárius tartózkodási engedéllyel látta el. Az alperes Menekültügyi Igazgatósága hivatalból felülvizsgálati eljárást indított és a 2008. szeptember 25. napján kelt ... számú határozatával megállapította, hogy a felperes sem menekültként, sem oltalmazottként nem ismerhető el, a visszaküldés tilalma nem áll fenn Nigéria vonatkozásában, ezért kötelezte a felperest, hogy tíz napon belül hagyja el a Magyar Köztársaság területét. A határozat felülvizsgálata iránt előterjesztett keresetet a Fővárosi Bíróság a 2009. április 1. napján kelt 21.K.34.597/2008/3. számú ítéletével elutasította. Az alperes Budapesti és Pest Megyei Regionális Igazgatósága a 2009. november 2. napján kelt, ... számú határozatával a felperest kiutasította Nigéria területére és vele szemben három év időtartamra beutazási és tartózkodási tilalmat rendelt el. A felperes keresete folytán eljárt Fővárosi Bíróság a 2010. szeptember 7. napján kelt, 27.K.30.180/2010/7. számú ítéletével a határozatot megváltoztatta és az elrendelt beutazási és tartózkodási tilalmat egy év időtartamra mérsékelte. Az idegenrendészeti hatóság a 2010. október 4. napján kelt, ... számú határozatával a kiutasítást kitoloncolással rendelte el, majd a végrehajtásra irányuló eljárást - az úti okmány hiánya miatt - felfüggesztette. A felperes 2010. szeptember 16. napján hontalan státusz megállapítása iránti kérelmet nyújtott be.

Az alperes a 2010. november 18. napján kelt ... számú határozatával a felperes hontalanság megállapítására irányuló kérelmét elutasította. Indokolása szerint a felperes ideiglenes tartózkodásra jogosító engedéllyel rendelkezett, mely nem minősül további jogszerű tartózkodásra jogosító engedélynek. Ezért a jogszerű tartózkodás, ami a hontalan státusz iránti kérelem objektív feltétele, nem áll fenn. A felperes nem tudta valószínűsíteni a kapcsolatot az általa születési helyként megjelölt Szomáliával, arról hiányos, általános információkkal rendelkezett. Megállapította, hogy a felperes identitása, kulturális-földrajzi ismeretei, kötődése és anyanyelve is nigériai származását erősítik. A 2002. óta tartó idegenrendészeti eljárások során tett ellentmondásos ügyféli nyilatkozatok és személyiségének szándékos megváltoztatása a hatóság tudatos megtévesztésére irányult.

A felperes keresetében a határozat felülvizsgálatát kérte. Állította, hogy hontalankénti elismerésének a feltételei fennállnak.

Az alperes a határozatban foglaltak alapján a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperesi határozatot megváltoztatta és a felperest hontalanként ismerte el. Indokolása szerint a rendelkezésre álló iratokból megállapítható, hogy a hontalanság lehetősége már akkor felmerült, amikor a felperes "befogadott" státuszban volt, ami még az alperes jogértelmezése szerint is jogszerű tartózkodásnak minősül. Az alperesi mulasztást a felperes terhére értékelni nem lehet. A származási országgal való kapcsolat valószínűsítésére - okmányok hiánya miatt - a felperes előadása szolgált, amely a családi körülményekkel és a személyes adatokkal kapcsolatban végig következetes volt. Eszerint szomáliai apától és nigériai anyától született Szomáliában. Hangsúlyozta, hogy a felperes már akkor is szomáliai és nigériai származásúnak mondta magát, amikor még a hontalansági eljárás fel sem merült. A szomáliai és a nigériai állampolgársági törvény alapján megalapozott a felperes kettős állampolgárságra való hivatkozása. Mindezek alapján megállapította, hogy a felperes valószínűsíteni tudta a kapcsolatot az általa születési helyként megjelölt Szomáliával, illetve az utolsó lakóhelyként megjelölt Nigériával. Figyelemmel arra, hogy Nigéria egyértelműen nem ismerte el a felperest állampolgárának, Szomáliában pedig hiányzik a hagyományos értelemben vett államszervezet, mindkét ország tekintetében bizonyítva látta azt, hogy a felperes azoknak nem állampolgára, ezért a hontalanság megadásának feltételei álláspontja szerint fennállnak. Az alperes nem tárta fel teljes körűen a tényállást és ezért jogsértő következtetésre jutott, megsértve a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50 §-át, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339/B. §-át és a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény végrehajtásáról szóló 114/2007. (V.24.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 164. §-át.

Az elsőfokú bírósági ítélet elleni fellebbezésében az alperes elsődlegesen az ítélet megváltoztatását, másodlagosan a hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság újabb eljárásra utasítását kérte. Hivatkozása szerint a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény (a továbbiakban: Harmtv.) 76. §-ának (1) bekezdése alapján a jogszerű tartózkodás a hontalanság megállapításának objektív jogszabályi feltétele. A 1030/2002/EK tanácsi rendelet 1. cikk (2) bekezdésére is tekintettel, a humanitárius tartózkodási engedély és az ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolás is csupán az adott eljárás idejére, a törvény erejénél fogva kiállított igazolás, amely további jogszerzésre nem jogosít. A felperes tehát jogszerűtlenül tartózkodik Magyarországon, kiutasítás és egy év beutazási és tartózkodási tilalom hatálya alatt áll. A hatóságok előtti eljárások során tett vallomásainak ellentmondásossága miatt a felperes szavahihetősége is megkérdőjelezhető. Figyelemmel arra, hogy az elsőfokú bíróság összemosta a jogszerű tartózkodásra jogosító engedély fogalmával az ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolást, iratellenesen állapította meg, hogy a felperes befogadottként történő elismerésekor nem tett eleget tájékoztatási kötelezettségének. A felperes nem valószínűsítette hontalanságát, és annak objektív jogszabályi feltétele sem áll fenn, tehát a feltárt tényállás alapján a felperes a hontalanság megállapítására nem jogosult.