A Fővárosi Törvényszék Bf.9390/2018/5. számú határozata vesztegetés bűntette (vesztegetés elfogadásának bűntette) tárgyában. [1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 20. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 2. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 50. §, 51. §, 52. §, 85. §, 290. §, 291. §, 2017. évi XC. törvény (Be.) 590. §, 591. §, 592. §, 593. §, 599. §, 605. §, 606. §] Bírók: Kiszel Zoltánné dr. Nyekita Györgyi, Rábai Krisztina, Szabó Ágnes Petra

Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság

27.Bf.9390/2018/5

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság a Budapesten 2019. március 22. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

Í T É L E T E T

A vesztegetés elfogadásának bűntette miatt vádlott neve vádlott ellen folyamatban lévő büntetőügyben a Pesti Központi Kerületi Bíróság 22.B.23.979/2015/36. számú 2018. március 29. napján kihirdetett ítéletét megváltoztatja.

A vádlott cselekményeit 9 rendbeli - 1 esetben folytatólagosan elkövetett - vesztegetés elfogadása bűntettének (Btk. 291.§ (1) bekezdés (2) bekezdés b) pont II. fordulata) minősíti.

A szabadságvesztés tartamát 1 (egy) év 6 (hat) hónapra, az orvosi foglalkozástól eltiltás tartamát 2 (két) évre mérsékli.

A közügyektől eltiltás kiszabását mellőzi.

A szabadságvesztés végrehajtását 4 (négy) év próbaidőre felfüggeszti.

A vádlottat 200 (kétszáz) napi tétel pénzbüntetésre is ítéli. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 3.500.- (háromezer-ötszáz) forintban állapítja meg. Az így kiszabott összesen 700.000.(hétszázezer) forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén szabadságvesztésre kell átváltoztatni. A pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés végrehajtási fokozata a szabadságvesztés elrendelése esetén börtön, egyéb esetben fogház.

A feltételes szabadság kedvezményét megállapító ítéleti rendelkezés a szabadságvesztés esetleges végrehajtása esetére vonatkozik.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

vádlott neve vádlott megváltozott személyazonosító igazolványának száma:

....

I N D O K O L Á S

A kerületi bíróság fenti számú ítéletével - a Fővárosi Főügyészség KÜO.15919/2013/29-II. számú vádirata alapján eljárva - bűnösnek mondta ki vádlott neve vádlottat 9 rendbeli, egy esetben folytatólagosan elkövetett, vesztegetés elfogadásának bűntettében (Btk. 291.§ (1) bekezdés (3) bekezdés c) pont), ezért őt - halmazati büntetésül - 2 év szabadságvesztésre, 3 év orvosi foglalkozástól eltiltásra, és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg, azzal, hogy a vádlott a büntetés fele részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. A vádlottal szemben 320.000 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

Az ítélet ellen az ügyészség képviselője a vádlott terhére a szabadságvesztés büntetés és a foglalkozástól eltiltás tartamának súlyosítása végett, vádlott neve a fellebbezés céljának megjelölése nélkül, meghatalmazott védő a cselekmény jogi minősítésének megváltoztatása, az önálló intézkedésre jogosultként történő elkövetés mint minősítő körülmény mellőzése, és a büntetés enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést.

A Fővárosi Főügyészség Bfel. 15.919/2013/42. számú átiratában az ügyészségi fellebbezést fenntartotta. Álláspontja szerint a bizonyítékok mérlegelése alapján megállapított tényállás megalapozott, így irányadó a másodfokú eljárásban is. Az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének eleget tett, helyesen vetette el azt a vádlotti védekezést, hogy egy szakmai féltékenységből eredő lejárató kampány áldozata. A cselekmény jogi minősítését is törvényesnek tartotta mivel, az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg azt, hogy a vádlott önálló intézkedésre jogosult. A munkaköri leírás alapján önállóan dönt a betegek kezeléséről, irányítja a részlegre beosztott osztályos orvosok, és szakdolgozók tevékenységét. E feltételek az ügyészség álláspontja szerint nem csak önálló szakmai döntési kompetenciát jelentenek, amely már önmagában elég a minősített eset megállapításához, hanem szakmai igazgatási kompetenciát is a munkavégzés hierarchikus láncolatával kapcsolatban annyiban, hogy irányítja és ellenőrzi a szakdolgozók és beosztott osztályos orvosok tevékenységét.

A kiemelt tárgyi súlyú bűncselekmény gátlástalan, nagy közfelháborodást kiváltó, az egészségügyi szolgáltatásokat igénybe vevő személyek tartós kiszolgáltatottságát kihasználó elkövetés miatt a 2 éves szabadságvesztés eltúlzottan enyhe, a generális és prevenciós célokat figyelmen kívül hagyó súlytalan büntetés.

A Fővárosi Főügyészség reagálva a védői fellebbezésben előadottakra kifejtette, hogy az önálló intézkedésre jogosultság egy büntetőjogi kategória, amelynek megítélése nem a munkáltató utólagos tényközlésén alapul, hanem a megállapított tényekből kialakuló bírói jogkövetkeztetés tárgya. Pusztán abból a tényből, hogy egy főorvos hierarchikus rendben végzi munkáját még nem következik, hogy ne minősülne önálló intézkedésre jogosultnak. Utalt arra is, hogy a bírói gyakorlat önálló intézkedésre jogosultnak tekinti azokat is, akik lényegesen befolyásolhatják az érdemi döntést.

A meghatalmazott védő a nyilvános ülésen fenntartotta a fellebbezés írásbeli indokolásában írtakat. Ebben a bizonyítékokkal kapcsolatban utalt arra, hogy védence közvetlen kollégái közül senki sem számolt be arról, hogy a vádlott jogsértő módon fogadott volna el paraszolvenciát, pedig erről, ha ilyen történik, tudniuk kellett volna. Ezzel szemben a terhelő tanúk szavahihetőségéhez több kétség is fér, különösen arra tekintettel, hogy a tanúkat "nyilvános felhívással" keresték. Rámutatott arra is, hogy mivel az eljárásnak nem voltak résztvevői az elégedett betegek, hanem csak a vélt, vagy valós haragot tápláló páciensek, így védencéről egyenlőtlenül negatív kép alakult ki.

A védő a fellebbezéséhez mellékelte személy1, az ... Intézet főigazgatója által kiállított nyilatkozatot, erre hivatkozva érvelt az önálló intézkedésre jogosultság hiánya mellett, egyben kérve tárgyalás tartását, hogy a csatolt okirat a bizonyítási eljárás anyagává téve bizonyítékként értékelésre kerüljön. A nyilatkozat szerint az egészségügyben szigorú hierarchikus rend uralkodik, egy osztályszervezetben dolgozó főorvos, miként vádlott neve is, a betegellátás területén bír önállósággal, utasítási joggal a betegellátás körében a szakdolgozók irányában rendelkezik, szakkérdésekben köteles közvetlen felettese utasításait figyelembe venni. A vádlottnak így nemcsak igazgatási, hanem szakmai szempontól is felettese az osztályvezető főorvos. vádlott neve sem munkaköre, sem beosztása folytán nem rendelkezett önálló döntési jogosultsággal.

A védelem erre figyelemmel vitatta az önálló döntési jogosultság megállapítását, mivel a vádlott nem rendelkezett önálló intézkedési jogkörrel. A főorvosi cím szakmai kvalitást jelöl, de vezetői beosztást nem jelent, így a Btk. 290.§ (2) bekezdés szerinti minősítő körülmény nem állapítható meg. Az üzletszerű elkövetés megállapítását a cselekmény sorozatossága tekintetében kérdőjelezte meg. Elsődleges indítványa a vádlotti védekezés elfogadása alapján védence bűncselekmény hiányában történő felmentésére, másodlagos indítványa a minősítés megváltoztatására, és a kiszabott büntetés enyhítésére irányult.