A Fővárosi Törvényszék K.32598/2006/12. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1990. évi LXV. törvény (Ötv.) 98. §, 99. §, 1992. évi XXXVIII. törvény (Áht.) 108. §, 1993. évi LXXVIII. törvény (Lakástörvény) 58. §, 60. §] Bíró: Réthy Edit

Fővárosi Bíróság

18.K.32.598/2006/12.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Bíróság a dr. Paizs Gábor jogtanácsos által képviselt ... felperesnek a dr. Daróczy István jogtanácsos által képviselt Budapest Főváros IX. Kerület Ferencváros Önkormányzat Képviselő Testület (...) alperes ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Bíróság az alperes 2006. ...-én és 2006. ...-én kelt 27-28/2006. (I.17.) és 67/2006 (II.7.) számú határozatait hatályon kívül helyezi és az alperest új eljárásra kötelezi.

A kereseti illetéket az állam viseli.

Kötelezi a bíróság az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 10.000.- (azaz tízezer) forint perköltséget.

Az ítélet jogerős, ellene fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S

Az irányadó tényállás szerint a Budapest Főváros IX. Kerület Ferencvárosi Önkormányzat képviselő-testülete (a továbbiakban: alperes) 27/2006 (I.17.) , 28/2006 (I.17.) és 67/2006 (II. 7.) számú határozataival az önkormányzati tulajdont képező helyiségek bérlő részére történő elidegenítéséhez hozzájáruló döntést hozott.

A vételárat az alperes a 27/2006. (I.17.) számú határozatával a Budapest, IX. ... számú helyiség esetében 76.900.000 Ft-ban, a 28/2006 (I.17.) számú határozatával a Budapest, IX. ...számú helyiség esetében 36.096.300 Ft-ban, míg a 67/2006 (II.7.) számú határozatával a Budapest, IX. .... számú helyiség vonatkozásában 34.196.586 Ft értékben, a ... számú helyiség esetében 44.200.000 Ft-ban állapította meg.

A felperes 2006. .... napján 02-200/2006. szám alatt törvényességi észrevétellel élt a fenti határozatokkal szemben, amelyben felkérte az alperest, hogy határozatait 30 napon belül vizsgálja felül és helyezze hatályon kívül az alábbi okokból. Álláspontja szerint a határozatok ellentétesek egyrészt az alperes saját, 6/1997 (IV.1.) önkormányzati rendeletével (a továbbiakban: vagyonrendelet), mert a képviselő-testület a vagyonrendelet 15. § (7) bekezdésébe ütköző módon a helyiségek elidegenítéséhez nem rendelkezett a rendelet által előírt elidegenítési címjegyzékkel, másrészt csak versenytárgyalás kötelezettségével jelölhette volna ki elidegenítésre a négy helyiséget ugyanezen rendelet 15. § (6) bekezdése alapján. Erre vonatkozóan kifejtette, hogy a hivatkozott jogszabályi rendelkezés a versenyeztetési eljárást a 20 millió Ft-ot meghaladó értékű önkormányzati tulajdonú vagyontárgy értékesítésére előírja, mégpedig törvénnyel összhangban. Ez a törvény az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény ( a továbbiakban: Áht.), amelynek 108. § (1) bekezdése tartalmazza a meghatározott értékhatár feletti vagyontárgy elidegenítésére kötelező versenyeztetési eljárás előírását. Törvényességi észrevétele szerint tehát a helyiségek elidegenítéséről szóló határozatok az Áht. rendelkezésével is ellentétesek.

Az alperes a 116/2006. (IV.11.) számú határozatával a törvényességi észrevétel elidegenítési címjegyzékre vonatkozó részét elfogadta a mulasztás orvoslásának előírásával, ugyanakkor a törvényességi észrevétel további részeit vitatva, a határozatokat nem helyezte hatályon kívül.

A felperes 2006. .... napján érkezetten keresetet terjesztett elő az alperes 27-28/2006 (I.17.) és 67/2006. (II.7.) határozatainak hatályon kívül helyezése, az alperes új eljárásra kötelezése és perköltségben való marasztalása iránt.

Keresetét arra alapította, hogy az alperes a törvényességi észrevételében foglaltakat figyelmen kívül hagyva nem helyezte hatályon kívül jogsértő határozatait. Vitatta az alperes törvényességi észrevétellel szemben kifejtett, a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Lt.) 58. § (1) bekezdésére és 60. §-ára alapított álláspontját, amely szerint e jogszabályhelyek a bérlő elővásárlási jogára figyelemmel kizárják a versenyeztetést. Nem értett tehát egyet azon alperesi véleménnyel, amely szerint a kötelező versenyeztetést előíró Áht-beli szabály alkalmazását az Lt. fenti rendelkezései nem tennék lehetővé, azáltal, hogy a bérlőt elővásárlási jog illeti meg (Lt. 58.§), és részére csak a helyi forgalmi értéket meg nem haladó vételáron értékesíthető a helyiség (Lt. 60.§). Nem osztotta azon álláspontot, hogy a képviselő-testület versenytárgyalás alapján történő elidegenítéssel megsértené az Lt. 60. § -át, mert a versenytárgyaláson kialakuló ár meghaladhatja a forgalmi értéket. Megjegyezte a felperes, hogy az alperes ezen okfejtésével ellentétben mégis a forgalmi érték felett határozta meg a 28/2006. (I.17.) számú határozatban a helyiség vételárát 34.200.000 Ft helyett 36.096.300 Ft-ban, mert figyelemmel volt saját önkormányzati rendeletére, a lakások és bérletére és elidegenítésére vonatkozó egyes szabályokról szóló 14/2000. (X.2.) számú önkormányzati rendelet (a továbbiakban: lakásrendelet) 38. § (4) bekezdésére. (Eszerint a vételár a forgalmi érték, a vételárnak el kell érnie a a bérleti hozam tizenkétszeresét)

A felperes álláspontja szerint az ügyben az Áht. 108.§ (1) bekezdése és utaló szabály folytán a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvény (2005. évi CLIII. törvény) 7. § (1) bekezdése az irányadó, amely rendelkezések értelmében a helyi önkormányzatok tekintetében versenytárgyalás alkalmazása kötelező, amennyiben az érintett vagyontárgy forgalmi értéke a 20,0 millió Ft-ot meghaladja. Kifejtette, hogy az önkormányzat vagyonrendeletének 15. § (6) bekezdése is ezzel összhangban -azonos értékhatárt megjelölve - tartalmaz szabályozást. Hivatkozott továbbá arra, hogy a vagyonrendelet hatálya alól kivetélt jelentő önkormányzati rendeleti szabály sincs hatályban. (A határozatok meghozatala előtti időszakban, 2005. november 8-ig ugyan tartalmazott az alperes lakásrendelete olyan rendelkezést, amely a bérleti joggal terhelt helyiséget a bérlő részére engedte elidegeníteni, azonban a határozatok meghozatalakor ez a szabály már nem volt hatályban).

A felperes keresetében a fentiek alapján 20 millió Ft-ot meghaladó forgalmi értékű helyiségek elidegenítésére vonatkozó határozatokat az értékhatárra tekintettel előírt versenyeztetés mellőzése, és az elidegenítési címjegyzék hiánya miatt jogsértőnek minősítette. Kifejtette továbbá, hogy az Áht. szabálya nem zárja ki az Lt. alkalmazását, hanem az Lt.-t az Áht.-val és az elővásárlási jog szempontjából a Ptk.-val együttesen kell alkalmazni. A bérlő így a versenytárgyaláson kialakult forgalmi értéken jogosult a helyiséget megvásárolni.

Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a a felperesnek az önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 98. § (2) bekezdés a) pontja értelmében nincs hatásköre a forgalmi érték vizsgálatára. Kifejtette, hogy az Áht. az általános szabályokat, a Lt. a speciáis szabályokat határozza meg, a bérlő elővásárlási jogát kizárólag maga az Lt. korlátozhatja, amikor úgy rendelkezik, hogy "ha a törvény másként nem rendelkezik, az állam tulajdonából az önkormányzat tualjdonába került helyiségek re a bérlőt elővásárlási jog illeti meg.." A megfogalmazásból az "a" törvény kitétel csak az Lt-re utalhat. Álláspontja szerint az ingatlanok forgalmi értékénél az illetékekről szóló 1990. évi XCIII törvény 102. § (1) bekezdés e) pontja ad eligazítást, amely szerint árként az általában elérhető értéket nevezi meg, tehát nem a versenyeztetés mint speciális értékesítés során elért érték a forgalmi érték. Hivatkozott a kincstári vagyonnal való gazdálkodásról szóló 58/2005 (IV.4.) számú Korm. rendelet 27. § (1) bekezdés f) pontjára és 44. § -ának (1) bekezdésére, miszerint nem hirdethető ki nyertesnek, aki által megajánlott vételár nem éri el a 90 napnál nem régebbi becsült forgalmi értéket. Véleménye szerint ez viszont az elővásárlási jog tekintetében kizárja a versenyeztetést, mert az Lt. 60. §.-a szerint az elővásárlási jog jogosultjának csak legfeljebb a forgalmi értéken lehet értékesíteni a általa bérelt helyiséget. A versenytárgyaláson elért érték tehát nem egyezik meg a forgalmi értékkel, különösen nem a helyi forgalmi értékkel, amely a helyi sajátosságok és a helyi ingatlanok értéke alapján kialakított. Hivatkozott arra, hogy az Áht. 108. § (1) bekezdés d) pontja alapján kincstári vagyon esetében értékhatártól függetlenül megengedi az elővásárlási joggal terhelt vagyontárgyak zártkörű értékesítését, akkor ez nem zárható ki az önkormányzati vagyon esetében. Előadta továbbá, hogy van önkormányzati szabály, amely eltérő a vagyonrendelettől mégpedig a lakásrendelet a 37-38. §-ai, amely szabályozásból következik, hogy önkormányzati helyiséget üresen pályázati úton vagy a bérlő részére lehet értékesíteni. Csatolta az elidegenítési címjegyzék kiegészítése tárgyában hozott 163/2006 (V.2.) számú határozatát. Hangsúlyozta továbbá, hogy eljárásával vagyonvesztés nem következhet be, sokkal inkább a versenyeztetés veti fel ennek problémáját, mert egyrészt a bérleti joggal terhelt ingatlanok forgalmi értéke eleve csak 50 %-a az üres ingatlanok forgalmi értékének, másrészt egy eredménytelen versenyeztetés esetén is az alperes által meghatározottnál alacsonyabb értéken találnának vevőt a helyiségek.