BH 2002.4.145 Nem alapozza meg az elvitel jogára is kiterjedő kapcsolattartás korlátozását önmagában az, hogy a gyermek a szülők életközösségének megszűnése után született [Csjt. 92. § (1) bek., 149/1997. (IX. 10.) Korm. r. (a továbbiakban: Gyer.) 27. § (1) bek., 30. § (1) és (5) bek.].

Az elsőfokú bíróság az ítéletével a peres felek 1993. október 2-án kötött házasságát felbontotta, a felek házasságából az 1994. március 8-án született Zoltán, az 1997. május 13-án született Tamás és az 1998. május 20-án született Roland utónevű gyermekeket a felperes anyánál helyezte el, és - egyéb rendelkezések mellett - az alperesnek a kiskorú gyermekekkel való kapcsolattartását akként szabályozta, hogy az alperest a gyermekek minden páros hétvégén szombat reggel 9 órától vasárnap délután 5 óráig, továbbá - rendkívüli kapcsolattartásként - évente két hétre előzetes megbeszélés szerint a felperes lakásáról történő elvitelére jogosította fel.

Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezéssel élt.

A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének a fellebbezett - egyebek mellett az alperes és a Roland utónevű gyermek kapcsolattartására vonatkozó - rendelkezését helybenhagyta.

A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a peres felek házasélete pontosan nem tisztázható okokra visszavezethetően, de elsősorban anyagi gondok miatt teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott, majd 1997. augusztusában az életközösségük is végleg megszakadt úgy, hogy a felperes a felek volt közös lakásából végleges jelleggel elköltözött. A felek Roland utónevű gyermeke az életközösség megszűnését követően született ugyan, és a jogerős ítélet meghozatalakor csupán másfél éves volt, az alperest mint szülőt azonban nyilvánvalóan ismeri, és a peradatok alapján nem állapítható meg, hogy a gyermek elvitelének jogára is kiterjedő kapcsolattartás a gyermek érdekeivel bármilyen okból ellentétben állna.

Az így megállapított tényállás alapján a perben eljárt bíróságok az alperes és a Roland utónevű gyermek közötti kapcsolatot a kapcsolattartásnak - az 51/1986. (XI. 26.) MT rendelet 22. §-ának (1) bekezdésében meghatározott - céljára is figyelemmel szabályozták akként, hogy az arra jogosult alperes a gyermek nevelését, fejlődését folyamatosan figyelemmel kísérhesse, tőle telhetően elősegíthesse, a szülő és a gyermek valamint a testvérek közötti kapcsolatot fenntarthassa. A kapcsolattartásnak ez a célja, különösen az alperes és mindhárom perbeli gyermek közötti bensőséges családi kapcsolat kialakulása csak a három gyermek együttes elvitelének a jogára kiterjedő kapcsolattartás útján valósulhat meg, tehát akkor, ha az alperes mindhárom gyermekkel egy időben együtt lehet, és a testvérek is együtt vannak a kapcsolattartások idején. A felperes a két nagyobb gyermek kapcsolattartások alkalmával történő elvitelét nem kifogásolta, a Roland utónevű gyermeknek a felperes lakásán, a felperes által kért időben és módon történő látogatása pedig a két testvérével való alperesi kapcsolattartást is zavarná, ami viszont mindhárom közös kiskorú gyermek érdekeivel ellentétes lenne. A Roland utónevű gyermek életkora sem akadálya annak, hogy az alperes a gyermeket a kapcsolattartások alkalmával a felperes lakásáról magával vigye, különös tekintettel arra, hogy vele együtt a másik két gyermek elvitele is megtörténik.

A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt az alperes Roland utónevű gyermekkel való kapcsolattartásának az akként történő szabályozása iránt, hogy a Roland utónevű gyermeket az alperes a harmadik életévének betöltéséig az ő lakásán legyen csak jogosult meglátogatni kéthetenként szombati napokon délelőtt 10 órától 12 óráig. Álláspontja szerint a jogerős ítéletnek az általa sérelmezett rendelkezése a Roland utónevű gyermek érdekeivel ellentétes azért, mert a gyermek az alperest legfeljebb három alkalommal látta, nem tudja, hogy az alperes "kicsoda", a számára "teljesen idegen embernek" minősülő alperes általi elvitele tehát a gyermek lelkében törést okozhat, és azt eredményezheti, hogy a fokozatosság hiánya miatt a jövőben pszichológushoz, illetve orvoshoz lenne kénytelen járni vele. Az elsőfokú ítélet meghozatalakor a gyermek még egyébként is szopott, az alperes általi elvitele esetén tehát neki magának kellett volna négyóránként az alperes szüleinek a lakására járnia.

A felperes felülvizsgálati kérelme alaptalan.