AVI 2018.5.33 Vizsgálható, hogy az egyes ügyleteknek célja-e adóelőny elérése [Európai Bíróság C-33/11. 63-64. pont]

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes az ingatlanon létrehozandó multifunkciós sportpálya és fitnesz udvar kivitelezésére 2013. december 1-jén vállalkozási szerződést kötött az M. É. K. Kft.-vel (továbbiakban: Kft.), melynek alapján a vállalkozót 21 058 000 Ft + áfa összegű vállalkozási díj illette meg.

[2] Ugyanezen a napon a felek vállalkozási szerződést kötöttek, melyben a Kft. megrendelte a felperestől ugyanezen munkák elvégzését 15 100 000 Ft + áfa összeg ellenében. A Kft. a felperes részére 2014. április 22-ei időponttal bruttó 15 796 295 Ft összegű részszámlát, majd 2014. június 15-ei időponttal bruttó 10 947 370 Ft összegű végszámlát állított ki. A felperes megrendelője felé 2014. április 22-ei időponttal bruttó 12 192 000 Ft részszámla, míg 2014. június 23-ai időponttal bruttó 6 985 000 Ft végszámlát állított ki.

[3] A felperes a Kft. által részére kiállított számlákban foglalt általános forgalmi adó levonási jogát érvényesítette, ennek jogosságát vizsgálta az adóhatóság. Az ellenőrzés eredményeként a felperes terhére 5 686 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyből 1 526 000 Ft-ot jogosulatlan visszaigénylésnek, míg 4 160 000 Ft-ot adóhiánynak minősített. A jogosulatlan visszaigénylés és adóhiány után adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel.

[4] Az alperes álláspontja az volt, hogy a felperes által befogadott számlák színleltek, tekintettel arra, hogy a felperes és a Kft. között létrejött szerződés kizárólag azt a célt szolgálta, hogy a felperes rendelkezzen a támogatás igénybevételéhez szükséges vállalkozótól származó bizonylattal. Rögzítette, hogy a Kft. csak csekély mértékben végzett munkát, a kivitelezési munkákat ténylegesen a felperes teljesítette saját részére úgy, hogy az általa elvégzett munkák értékét a Kft. közbeiktatásával, más adóalany által nyújtott teljesítményértékként számolta el. Hangsúlyozta, hogy a szerződés alapján nem állapítható meg, hogy a Kft. konkrétan milyen feladatok elvégzését vállalta és az sem különíthető el, hogy az adott munkát ténylegesen melyik fél, a felperes vagy a Kft. végezte el. Az adóhatóság álláspontja szerint a teljesítésre oly módon került sor, hogy saját erőforrásait a Kft. már az általa elvállalt megrendelések időpontjával lekötötte, így a felperes által megrendelt építési munkákat nem is végezhette el.

[5] Az alperes a 2015. április 17. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Mindenben osztotta az elsőfokú adóhatóság álláspontját és rögzítette, hogy az elsőfokú hatóság okszerű indokolását adta mindazon tényeknek, körülményeknek és ellentmondásoknak, melyek alapján a vitatott ügyletek számlán szereplő felek közötti megtörténte kétségessé vált. A felperes nem csatolt a fellebbezési eljárás során olyan dokumentumot, bizonylatot, egyéb bizonyítékot, amelyek hitelesen igazolnák a fenti ügyletek felek közötti megvalósulását.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[6] A felperes keresetében az alperes határozatának elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését és szükség esetén az adóhatóság új eljárás lefolytatására kötelezését kérte. Hangsúlyozta, hogy az adóhatóság az állami támogatással összefüggésben jogszerűen, - hatáskör hiányában - megállapítást nem tehet. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdés alapján pedig az adóhatóság az adókijátszásra irányuló felperesi adózói magatartást nem bizonyította, nem állapítható meg, hogy az ügyletben résztvevő valamelyik fél megszegte volna bármilyen adókötelezettségét. Hangsúlyozta, hogy az ügylet kapcsán valamennyi fél eleget tett adókötelezettségének. A felperes jogosulatlan áfaelőnyhöz nem jutott és a költségvetés megkárosítása sem állapítható meg. Az adóhatóság eljárása során az adókijátszás tényét semmivel nem bizonyította és nem állapítható meg az sem, hogy az ügyletek során a felperesi társaságnak adókihatást érintő kedvezménye keletkezett volna. A szerződések színlelt voltát az adóhatóság nem tudta bizonyítani. Az adóhatóság az Art. 97. § (4) bekezdésében foglalt tényállás tisztázási kötelezettségét elmulasztotta, nem bizonyította, hogy a beruházást lényegében a felperes saját vállalkozásában valósította meg. A beruházással összefüggésben hangsúlyozta, hogy a műszaki tartalom a tervekben, a költségvetésben és a felperesi társaság által készített pályázati anyagokban egyértelműen meghatározásra került, az alperes a tényállás megállapításakor ezt teljes egészében figyelmen kívül hagyta.

[7] Hivatkozott továbbá arra, hogy a Ptk. nem zárja ki, hogy a megrendelő és a fővállalkozó között alvállalkozói szerződés jöhessen létre. Az elvégzett munkák egyértelműen behatárolhatók és tényként rögzíthető, hogy a Kft. bízta meg az alvállalkozókat a munkák elvégzésével, akik elszámolással is ezen Kft. felé tartoztak, annak szakmai irányítása mellett. Ezt nem kérdőjelezi meg az a tény, hogy a felperes, mint alvállalkozó a többi alvállalkozóval együtt egyeztetett és mint megrendelő a beruházás kivitelezése során végig a beruházó képviselőjeként is fellépett.

[8] Az alperes a felperesi kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú ítélet

[9] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak találta és az alperesi határozatot az elsőfokú adóhatósági határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Hangsúlyozta, hogy az adóhatóságnak a kibocsátott számlák kapcsán nemcsak annak alaki, hanem tartalmi hitelességét is vizsgálnia kellett. A bíróság az általa lefolytatott tanúbizonyítási eljárás, valamint a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékok összevetésével arra a közvetkeztetésre jutott, hogy a Kft. által a felperes felé kibocsátott számlákban foglalt teljesítés megtörtént, a Kft. a teljesítés során a felperesi beruházót alvállalkozóként vonta be, aki ezzel kapcsolatos teljesítést a Kft. felé elvégezte. Az adóhatóság megállapításával ellentétben a felek egyezően nyilatkoztak a Kft. alvállalkozókkal kapcsolatos feladataira. Az anyagbeszerzést a telekfeltöltéssel összefüggésben beszerzett kőmennyiségen kívül teljes egészében a Kft. eszközölte. Pontosan elhatárolható volt - tanúvallomások alapján -, hogy a megállapodás alapján konkrétan mely munkákat végezte el a felperes alvállalkozóként és milyen megállapodást kötött beruházóként. A bíróság álláspontja szerint nem életszerűtlen, hogy a beruházó adott esetben a kivitelezés során valamely anyag beszerzésében közreműködik annak érdekében, hogy az általa kiválasztott anyag kerüljön megrendelésre. Így az a körülmény, hogy a műfű megrendelése során a felperesi ügyvezető közreműködött, a felek közötti gazdasági kapcsolat megtörténtét nem teszi hiteltelenné. Miután a felek között megkötött szerződés alapján a teljesítés teljes egészében megvalósult - és a Ptk. sem zárja ki azt, hogy a megrendelő a beruházás során alvállalkozóként is közreműködjön - a bíróság álláspontja az, hogy önmagában ennek alapján nem állapítható meg a felek közötti megállapodás színlelt volta arra tekintettel sem, hogy a munkák nagyobb részét a felperesi cég végezte el.