BH 1980.6.210 Munkaviszonnyal leplezett vállalkozási szerződésből eredő elszámolás során a tényleges kiadások között kell figyelembe venni a kisipari tevékenység után az érvénytelen szerződés alapján kivetett jövedelmi adót [Ptk. 200. § (2) bek., 237. § (2) bek., 1958. évi 9. sz. tvr. 2. §, 2/1958. (V. 1.) Kip. M. sz. r. 3. § (3) bek.].

Az alperes termelőszövetkezet 1972. évtől kezdődően az ország egész területén fémforgácsolás és egyéb munkák, valamint fémtömegcikkek előállítása céljából a felperesekkel együtt kb. 170-180 személyt foglalkoztatott bedolgozói munkaviszonynak nevezett, valójában azonban vállalkozási szerződésnek minősülő jogviszony alapján. E megállapodás szerint a bedolgozók a munkát a saját műhelyükben és a saját munkaeszközeikkel végezték. Munkájukért a bruttó termelési érték után 48% illette meg őket, amelyből 30% a rezsiköltség-térítés, 18% pedig a részesedés (munkadíj) volt.

Az alperes szövetkezet fenti tevékenységével összefüggésben több dolgozója ellen üzérkedés és egyéb bűncselekmény miatt büntető eljárás indult; az alperes termelőszövetkezettel szemben pedig a Legfelsőbb Bíróság tíz és félmillió forint gazdasági bírságot szabott ki.

Az illetékes adóhatóság a felperesek vállalkozói tevékenysége után a felperesekkel szemben általános jövedelemadót vetett ki.

Az alperes termelőszövetkezet a megindult eljárásokra tekintettel a felperesek "bedolgozói munkaviszonyát" 1975. január 15. napjával felmondás útján megszűntette.

Az I. és II. r. felperesek keresetlevelükben összesen 61 991 forint megfizetésére kérték az alperest kötelezni. Ebből az összegből 54 791 forint az 1974 évre ki nem fizetett rezsiköltség és munkadíj, 720 forint pedig az 1972-1974. évi szabadságmegváltás volt. A III. r. felperes keresetlevelében az 1974. évre ki nem fizetett rezsiköltség - összesen 9059 forint - megfizetésére kérte az alperest kötelezni.

Az alperes a felperesek követelésének összegszerűségét részben elismerte, vitatta azonban, hogy az érvénytelen megállapodásokra tekintettel az érvényesített összegek a felpereseket megilletnék.

Az első fokú bíróság ítéletével arra kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az I. és II. r. felpereseknek összesen 32 796 Ft-ot, a III. r. felperesnek pedig 9059 Ft-ot. Az ezt meghaladó keresetet elutasította.