A Kúria Bfv.745/2014/6. számú precedensképes határozata csalás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 51. §, 276. §, 318. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 416. §, 427. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 2. §, 50. §, 373. §] Bírók: Csák Zsolt, Csere Katalin, Vaskuti András

A határozat elvi tartalma:

A csalás bűncselekménye megvalósul, ha az életbiztosítási szerződést - a szerződő fél akarata ellenére - megtévesztéssel és hamis magánokirat felhasználásával fenntartják, és a biztosítási esemény bekövetkeztekor a biztosító nem a szerződéses jogosult részére teljesíti a kifizetést.

Kapcsolódó határozatok:

Pesti Központi Kerületi Bíróság B.11385/2013/23., Fővárosi Törvényszék Bf.5411/2014/3., *Kúria Bfv.745/2014/6.* (BH 2015.6.148)

***********

KÚRIA

Bfv.I.745/2014/6.szám

A Kúria Budapesten, a 2014. év október hó 7. napján megtartott tanácsülésen meghozta a következő

í t é l e t e t :

A csalás bűntette és más bűncselekmény miatt folyamatban volt büntetőügyben a terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva a Fővárosi Törvényszék 32.Bf.5411/2014/3. számú ítéletét megváltoztatja.

A terhelt cselekményeit az 1978. évi IV. törvény 318. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő csalás bűntettének, és az 1978. évi IV. törvény 276. §-ába ütköző magánokirat-hamisítás vétségének minősíti.

Egyebekben a Pesti Központi Kerületi Bíróság 19.B.XIV.11.385/2013/23. számú, valamint a Fővárosi Törvényszék 32.Bf.5411/2014/3. számú ítéleteit hatályában fenntartja.

Az ítélet ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, és ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A Pesti Központi Kerületi Bíróság a 2013. november 19. napján kihirdetett 19.B.XIV.11.385/2013/23. számú ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki csalás bűntettében [1978. évi IV. törvény 318. § (1) bekezdés, (4) bekezdés a) pont] és magánokirat-hamisítás vétségében [1978. évi IV. törvény 276. §]. Ezért őt halmazati büntetésül háromszáz napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egy napi tétel összegét háromszáz forintban állapítva meg. Rendelkezett az így kiszabott összesen kilencvenezer forint pénzbüntetés meg nem fizetése esetén alkalmazandó jogkövetkezmények felől. A magánfél polgári jogi igényének érvényesítését a törvény egyéb útjára utasította, valamint rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

A védelmi fellebbezések alapján eljáró Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság a 2014. március 5. napján jogerős 32.Bf.5411/2014/3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. A terhelt cselekményeit a 2012. évi C. törvény (új Btk.) 373. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő csalás bűntettének, valamint a Btk. 345. §-ába ütköző és aszerint minősülő hamis magánokirat felhasználása vétségének minősítette. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

Az irányadó ítéleti tényállás lényege szerint a terhelt az 1. Biztosító Zrt. ügynökeként 2006. július 19. napján életbiztosítási szerződést kötött nagybátyjával. A szerződésben haláleseti kedvezményezettként a terhelt nagybátyja a két lányát jelölték meg. A szerződés megkötését követően, öt hónap után a terhelt nagybátyja nem akarta tovább fizetni a biztosítási díjat, ezért kérte a terheltet a szerződés megszüntetésére. A terhelt azonban a terhelt nagybátyja kérése ellenére a szerződés megszüntetéséről nem intézkedett, hanem a biztosítási díjakat a szerződő fél tudta és beleegyezése nélkül maga fizette tovább. 2007. április 17. napján az 1. Biztosító Zrt. igazgatóságán benyújtott egy 2007. április 11. napján kelt nyilatkozatot, amelyben az életbiztosítási szerződés kedvezményezettjeként saját fiát jelölte meg. Ezen nyilatkozatot a nagybátyja nevében, annak tudta és beleegyezése nélkül a terhelt írta alá. A terhelt nagybátyja 2009. május 30. napján elhalálozott, melyet követően a hamis haláleseti kedvezményezettet megjelölő nyilatkozat alapján a biztosító a terhelt fia részére 1.334.682 forint biztosítási díjat fizetett ki.

A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés a) és d) pontjára hivatkozással. Az indítványozó szerint a terhelt bűnösségének megállapítására az anyagi jogszabály sérelmével került sor, mivel a csalás vonatkozásában mind a megtévesztés, mind a károkozás törvényi tényállási eleme hiányzik. Álláspontja szerint nem lehet csalásnak minősíteni, ha a biztosítások megkötésével engedéllyel és üzletszerűen foglalkozó cég érvényes biztosítási szerződést köt, és ezt a szerződést a biztosítási esemény bekövetkeztéig, azaz a biztosított haláláig rendszeresen fizetik. Ezt követően pedig a szerződésből fakadó kötelezettséget teljesítik, és a biztosító ennek megfelelően helytáll. Hivatkozott arra is, hogy az 1.Biztosítót a szerződésszerűen teljesített kötelező kifizetéssel kár nem érte. Így joghátrány nem keletkezett, mivel üzleti tevékenysége körében a kifizetési kötelezettsége fennállt. Az 1.Biztosító ugyanakkor nem lehet sértett az eljárásban, mivel az ő szerződéses érdekeit senki nem sértette, azok előírásszerűen teljesültek.

Az indítványozó vitatta a terhelt bűnösségének megállapítását a hamis magánokirat felhasználása tekintetében is. Ebben a körben részben kétségbe vonta az írásszakértői megállapításokat, illetve kifejtette, hogy az 1.Biztosítóhoz bekerült nyilatkozatok önmagukban semmit nem érnek, azok részletes vizsgálatokon mennek át. Még ha hamis tartalmú is lenne a tényállásban megjelölt okirat, azt nem a terhelt használta fel, ily módon egyik bűncselekményt sem követte el.

A törvénysértő büntetés körében arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság tévesen alkalmazta az elbírálás idején hatályban lévő új Btk. (2012. évi C. törvény) rendelkezéseit, mivel ezen törvény alapján a pénzbüntetés egy napi tételének összege magasabb, mint az elsőfokú bíróság által alkalmazott, elkövetéskor hatályban lévő törvény rendelkezései szerint.

Ezért elsődlegesen a jogerős határozat megváltoztatását és a terhelt felmentését indítványozta. Másodlagosan a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezésére, és új eljárás lefolytatására tett indítványt.

A Legfőbb Ügyészség BF.915/2014/1. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozó részben törvényben kizártnak, illetőleg alaptalannak, míg a cselekmény törvénysértő minősítését kifogásoló részében alaposnak találta.

Álláspontja szerint a felülvizsgálati indítvány a bűnösség vitatására vonatkozó részében lényegében a tényállást támadja, amelyre a felülvizsgálati eljárásban nincs törvényes lehetőség, illetve nem vehetők figyelembe azok a tényállásban nem szereplő állítások, amelyek a felülvizsgálati indítványban találhatók.

Kifejtette, hogy a terhelt megtévesztette a biztosítót, amikor a terhelt a nagybátyja akarata ellenére, és a nevében fenntartotta a biztosítási szerződést, majd a terhelt a nagybátyja nevében hamisított nyilatkozattal a kedvezményezett személyét megváltoztatta. Az ekként módosított biztosítási szerződés valótlan tartalmú volt, mert a fenntartás és a kedvezményezett neve nem egyezett a szerződő félként megnevezett a terhelt nagybátyja akaratával. A biztosító ekként a valótlan tartalmú szerződés alapján fizette ki a biztosítási díjat a terhelt fia részére, amelyre nem került volna sor, ha a terhelt nem téveszti meg a biztosítót. Ezért a csalás tényállási elemei a megtévesztés, a jogtalan haszonszerzési célzat és a kár is aggálytalanul megállapítható. Hamis nyilatkozat felhasználásával a terhelt a magánokirat-hamisítás vétségét is megvalósította.