BH 2015.6.148 Elköveti a csalás, és ezzel halmazatban a magánokirat-hamisítás bűncselekményét az a biztosítási ügynök, aki az életbiztosításnak a biztosított fél általi felmondását a biztosítótársaságnak nem továbbítja, ezt a biztosított előtt elhallgatva, helyette a biztosítási díjakat - a biztosított nevében - továbbfizeti, valamint az eredeti kedvezményezett(ek) helyett a biztosított nevével aláírt, és a biztosítótársasághoz benyújtott hamis okiratban más kedvezményezettet jelöl meg, akinek a részére a biztosítási esemény bekövetkeztével a biztosítótársaság a biztosítási összeget kifizeti.

A kár annak az összegnek felel meg, amelyet utóbbi a hamis okiratban megjelölt kedvezményezett részére kifizet [1978. évi IV. tv. 318. § (1) bek., (4) bek. a) pont, 276. §].

Pertörténet:

Pesti Központi Kerületi Bíróság B.11385/2013/23., Fővárosi Törvényszék Bf.5411/2014/3., Kúria Bfv.745/2014/6. (*BH 2015.6.148*)

***********

[1] Az első fokon eljárt bíróság a 2013. november 19. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki csalás bűntettében [1978. évi IV. tv. 318. § (1) bek., (4) bek. a) pont] és magánokirat-hamisítás vétségében (1978. évi IV. törvény 276. §). Ezért őt halmazati büntetésül háromszáz napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egynapi tétel összegét háromszáz forintban állapítva meg. A magánfél polgári jogi igényének érvényesítését a törvény egyéb útjára utasította.

[2] A védelmi fellebbezések alapján eljáró törvényszék a 2014. március 5. napján jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. A terhelt cselekményeit a 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 373. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő csalás bűntettének, valamint a Btk. 345. §-ába ütköző és aszerint minősülő hamis magánokirat felhasználása vétségének minősítette. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[3] Az irányadó ítéleti tényállás lényege szerint a terhelt a Biztosító Zrt. ügynökeként 2006. július 19. napján életbiztosítási szerződést kötött nagybátyjával, U. M.-mel. A szerződésben haláleseti kedvezményezettként U. M. két lányát jelölték meg. A szerződés megkötését követően, öt hónap után U. M. nem akarta tovább fizetni a biztosítási díjat, ezért kérte a terheltet a szerződés megszüntetésére. A terhelt azonban U. M. kérése ellenére a szerződés megszüntetéséről nem intézkedett, hanem a biztosítási díjakat a szerződő fél tudta és beleegyezése nélkül maga fizette tovább. 2007. április 17. napján a Biztosító Zrt. igazgatóságán benyújtott egy 2007. április 11. napján kelt nyilatkozatot, amelyben az életbiztosítási szerződés kedvezményezettjeként saját fiát jelölte meg. Ezen nyilatkozatot U. M. nevében, annak tudta és beleegyezése nélkül a terhelt írta alá. U. M. 2009. május 30. napján elhalálozott, melyet követően a hamis haláleseti kedvezményezettet megjelölő nyilatkozat alapján a biztosító a terhelt fia részére 1 334 682 forint biztosítási díjat fizetett ki.

[4] A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontjára hivatkozással. Az indítványozó szerint a terhelt bűnösségének megállapítására az anyagi jogszabály sérelmével került sor, mivel a csalás vonatkozásában mind a megtévesztés, mind a károkozás törvényi tényállási eleme hiányzik. Álláspontja szerint nem lehet csalásnak minősíteni, ha a biztosítások megkötésével engedéllyel és üzletszerűen foglalkozó cég érvényes biztosítási szerződést köt, és ezt a szerződést a biztosítási esemény bekövetkeztéig, azaz a biztosított haláláig rendszeresen fizetik. Ezt követően pedig a szerződésből fakadó kötelezettséget teljesítik, és a biztosító ennek megfelelően helytáll. Hivatkozott arra is, hogy a biztosítót a szerződésszerűen teljesített kötelező kifizetéssel kár nem érte. Így joghátrány nem keletkezett, mivel üzleti tevékenysége körében a kifizetési kötelezettsége fennállt. A biztosító ugyanakkor nem lehet sértett az eljárásban, mivel az ő szerződéses érdekeit senki nem sértette, azok előírásszerűen teljesültek.

[5] Az indítványozó vitatta a terhelt bűnösségének megállapítását a hamis magánokirat felhasználása tekintetében is. Ebben a körben részben kétségbe vonta az írásszakértői megállapításokat, illetve kifejtette, hogy a biztosítóhoz bekerült nyilatkozatok önmagukban semmit nem érnek, azok részletes vizsgálatokon mennek át. Még ha hamis tartalmú is lenne a tényállásban megjelölt okirat, azt nem a terhelt használta fel, ily módon egyik bűncselekményt sem követte el.

[6] A törvénysértő büntetés körében arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság tévesen alkalmazta az elbírálás idején hatályban lévő Btk. (2012. évi C. tv.) rendelkezéseit, mivel ezen törvény alapján a pénzbüntetés egynapi tételének összege magasabb, mint az elsőfokú bíróság által alkalmazott, elkövetéskor hatályban lévő törvény rendelkezései szerint.

[7] Ezért elsődlegesen a jogerős határozat megváltoztatását és a terhelt felmentését indítványozta. Másodlagosan a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezésére, és új eljárás lefolytatására tett indítványt.

[8] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozó részben törvényben kizártnak, illetőleg alaptalannak, míg a cselekmény törvénysértő minősítését kifogásoló részében alaposnak találta.

[9] Álláspontja szerint a felülvizsgálati indítvány a bűnösséget vitató részében lényegében a tényállást támadja, amelyre a felülvizsgálati eljárásban nincs törvényes lehetőség, illetve nem vehetők figyelembe azok a tényállásban nem szereplő állítások, amelyek a felülvizsgálati indítványban találhatók.

[10] Kifejtette, hogy a terhelt megtévesztette a biztosítót, amikor U. M. akarata ellenére és a nevében fenntartotta a biztosítási szerződést, majd U. M. nevében hamisított nyilatkozattal a kedvezményezett személyét megváltoztatta. Az ekként módosított biztosítási szerződés valótlan tartalmú volt, mert a fenntartás és a kedvezményezett neve nem egyezett a szerződő félként megnevezett U. M. akaratával. A biztosító ekként a valótlan tartalmú szerződés alapján fizette ki a biztosítási díjat a terhelt fia részére, amelyre nem került volna sor, ha a terhelt nem téveszti meg a biztosítót. Ezért a csalás tényállási elemei a megtévesztés, a jogtalan haszonszerzési célzat és a kár is aggálytalanul megállapítható. Hamis nyilatkozat felhasználásával a terhelt a magánokirat-hamisítás vétségét is megvalósította.

[11] A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontját illetően a Legfőbb Ügyészség kifejtette, hogy a másodfokú bíróság tévesen alkalmazta a Btk. időbeli hatályára vonatkozó rendelkezéseket, amikor is az elbíráláskor hatályban lévő Btk. alapján minősítette a terhelt cselekményeit. A csalás bűncselekményének büntetési tétele mind az elkövetés, mind az elbírálás szerint azonos. Ugyanakkor a pénzbüntetés egynapi tételének összege az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény szerint enyhébb, mint a 2012. évi C. törvény alapján. Erre figyelemmel pedig az elbíráláskori büntető törvénykönyv alkalmazása nem eredményezte a cselekmény enyhébb elbírálását, melynek következtében a másodfokú bíróság törvénysértő büntetést szabott ki.