BH 1998.1.35 I. Ha a könyvvizsgálói tevékenység ellátására vonatkozó megbízást a társaság alapító okiratába foglalták, a díjazásról itt nem kell említést tenni, mert az a társasági szerződésnek nem kötelező tartalmi eleme. Ha a könyvvizsgáló megbízatása határozott időre szól, annak meghosszabbítására csak a társasági szerződés módosítására megszabott alakiságok mellett - vagyis pl. ráutaló magatartással nem - kerülhet sor [1988. évi VI. tv. (Gt.) 19. § (2) bek., 21. § (1) bek., 157. § (1)-(2) bek.].

II. Ha a könyvvizsgáló megbízatása a gazdasági társaságnál megszűnik, az ennek ellenére a társaságnál folytatott munkájára a megbízás nélküli ügyvitel szabályait kell alkalmazni azzal, hogy a végzett munka mibenlétére és mértékére vonatkozóan a bizonyítás a könyvvizsgálót terheli [Gt. 17. §, Ptk. 478. § (1) bek., 484. §, 485. § (1) bek., 486. § (2) bek., Pp. 164. §].

Az alperesi jogelőd egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság 1990. május 24-én jött létre. Az alapító okirat szerint a cég könyvvizsgálója egyévi időtartamra N. J. Az elsőfokú cégbíróság a társaságot, valamint annak könyvvizsgálóját, az alapító okiratban kijelölt N. J.-t a cégnyilvántartásba bejegyezte. A társaság alapítója 1991. június 6-án módosította az alapító okiratot; megváltoztatta a cég székhelyét és a cég elnevezését. A könyvvizsgáló megbízatásáról azonban nem rendelkezett, így a cégbíróság az 1992. január 15-én kelt végzésével csupán a cég elnevezésében és a székhelyre vonatkozó adatokban bekövetkezett változások bejegyzéséről döntött, a cégjegyzéken korábban feltüntetett egyéb adatok érintetlenül hagyása mellett. A megváltozott cégnév alatt a jelen per alperese folytat gazdasági tevékenységet.

Az alapító okiratban kijelölt könyvvizsgáló a megbízatása időtartamának leteltét követően, két alkalommal személyesen, négy-öt alkalommal pedig telefonon is konzultált az alperes könyvelőjével, illetve az általa elkészített 1990. és 1991. évi mérleget ellenjegyezte.

A felperesi társaság 1991. december 31-én alakult, ennek N. J. könyvvizsgáló az ügyvezetője. A könyvvizsgáló 1992. október 26-án, majd 1994. január 10-én felszólította az alperest, hogy fizesse meg a részére az 1990. május 24-től folytatott könyvvizsgálói tevékenységének ellenértékét, majd ezt a követelését - az 1992. december 28-án, illetve 1994. január 10-én tett nyilatkozataival - a felperesre engedményezte.

Az alperes a felhívásnak nem tett eleget, ezért a felperes keresetében 854.232 forint és ennek 1991. október 1-jétől a kifizetésig járó, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeres szorzatának megfelelő késedelmi kamat, valamint a per költségének megfizetésére kérte őt kötelezni. Arra hivatkozott: az alperesi jogelőddel abban állapodott meg, hogy 1990. júniusától kezdődően havi 15.000 forint + áfa díjazás ellenében elvállalja a könyvvizsgálói tevékenységet. A megbízatás eltelte után ismételten megállapodtak abban, hogy a megbízatást további négy évre elfogadja. E megállapodást szóban, az alperes jogi képviselője útján kötötték meg. A felek kikötötték azt is, hogy a díjazás mértéke az éves inflációnak megfelelően fog növekedni. Hangsúlyozta: a tevékenységét 1993. január 31-ig, a megbízási szerződés felmondásáig, maradéktalanul ellátta, ezért őt megilleti a tevékenység ellenértékeként kikötött díj.

Az alperes a felperes követeléséből 40.000 forintot elismert, vállalta továbbá az ezen összeg után járó évi 20%-os késedelmi kamat megfizetését is, ezt meghaladóan azonban a kereset elutasítását kérte. Elismerte, hogy a felperesi jogelőd az 1990. évi és az 1991. évi mérleget ellenjegyezte. E tevékenységért 20.000-20.000 forint megfizetését vállalta. Tagadta azonban, hogy a felek az egyévi időtartamra szóló könyvvizsgálói megbízatást további négy évvel meghosszabbították volna. Nem ismerte el a felperes által megjelölt mértékű díjazás kikötését sem. Állította: a felperesi jogelőd nem végzett folyamatos tevékenységet az alperesi jogelődnél, illetve az alperesnél, ezért havi díjazás nem illette meg.

Az elsőfokú bíróság az alperes elismerő nyilatkozata, a cégnyilvántartás adatai, az alperes könyvelőjének, H. F.-nek, illetve a könyvvizsgálóval kötött megállapodás során tolmácsolási feladatokat ellátó dr. T. E.-nek és az alperes ügyvezetőjének tanúvallomása alapján arra következtetett, hogy a felperesi és az alperesi jogelőd között a könyvvizsgálói tevékenység ellátására valóban létrejött a Ptk. 474. §-ában szabályozott megbízási szerződés. Az egyévi időtartamra szóló megállapodást utóbb a felek ráutaló magatartással határozatlan időre meghosszabbították. Utalt azonban arra, hogy a felperes nem tudta bizonyítani, hogy a megbízott könyvvizsgáló folyamatos tevékenységet végzett volna az alperesnél, ezért az általa megjelölt, de az alperes által el nem ismert és a tanúk által sem igazolt havi díjazás megillette volna. Az alperes elismerése alapján az 1990. és az 1991. évi mérlegek ellenjegyzéséért, a H. F. tanúval két alkalommal személyesen, négy-öt alkalommal telefonon történő konzultálásért - mérlegelési jogkörével élve - 40.000 forint megfizetését tartotta indokoltnak a felperes javára. Ezt meghaladóan a keresetet megalapozatlannak ítélte. A késedelmi kamat mértékét a keresettől eltérően, a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése alapján állapította meg, figyelemmel arra, hogy a felperesi jogelőd nem volt gazdálkodó szervezet. A kamatfizetések kezdő időpontjaként a mérlegek ellenjegyzésének időpontját vette alapul, és ezért az 1990. évi mérleg 1991-ben történő ellenjegyzéséért 1991. március 1-jétől, az 1991. évi mérleg 1992-ben történő ellenjegyzéséért 1992. március 1-jétől kezdődően rendelkezett a késedelmi kamat kifizetéséről. A felperes perlési jogosultságát a Ptk. 328. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján fogadta el, hangsúlyozva, hogy a könyvvizsgálói tevékenység ellenértékének megfizetéséből származó díjkövetelés nem személyhez kötött követelés, ezért az engedményezhető volt. A perköltség megfizetéséről az alperes túlnyomórészt pernyertes voltára tekintettel döntött.

A felperes fellebbezése folytán indult másodfokú eljárás során a megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság terjedelmes bizonyítási eljárást folytatott le, a jogvita elbírálásához szükséges mértékben felderítette a tényállást. Szerinte azonban tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a felek jogviszonyát a Ptk. 474. §-a szerinti megbízásnak minősítette. A könyvvizsgáló ugyanis nemcsak az ügy ellátására vállalkozott, hanem eredmény szolgáltatására, azaz a gazdálkodó szervezet számvitelének és könyvelésének helyes voltáért is felelősséget vállalt. Így a vele kötött megállapodás vállalkozási szerződés megkötésére irányult. A Ptk. 205. §-ának (2) bekezdése értelmében azonban a feleknek meg kell állapodniuk a szerződés lényeges kérdéseiben. A díjban való megállapodás hiánya ezért a szerződést érvénytelenné teszi. A bizonyítási eljárás során nem volt megállapítható, hogy a felek az általuk kötött megállapodás során díjban megállapodtak-e, illetve annak mértékére még közvetett módon sem lehetett következtetni. Ezért a megyei bíróság a Ptk. 237. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján az érvénytelen szerződés jogkövetkezményeit alkalmazta. Kifejtette továbbá azt is, hogy nem volt jelentősége annak, hogy az alperest az érintett felek az engedményezésről nem értesítették. Az értesítés ugyanis nem érvényességi feltétele az engedményezésnek, mert a kötelezett hozzájárulására nincs szükség. Az értesítés elmaradásának mindössze az a következménye, hogy az értesítésig a kötelezett jogosult az engedményezőnek teljesíteni.