BH 1978.7.283 I. Az apasági vélelem megtámadása iránt indított perben annak bírói megállapítása, hogy a gyermek származása a körülmények szerint a vélelmezett apától lehetetlen, objektíve igaz tényeket, teljes bizonyosságot kíván [Csjt. 48. § (1) bek.].

II. A vértulajdonság vizsgálatra vonatkozó eltérő orvosszakértői vélemények esetén szükséges az ETT Igazságügyi Bizottsága felülvéleményezésének a beszerzése [Pp. 183. §, 2/1976. (III. 15.) IM sz. r. 17. § (2) bek.].

A felperes és a II. r. alperes 1962. október 6. napján kötöttek házasságot. A házasság fennállása alatt a feleségnek 1969. március 7. napján K. utónevű leánygyermeke született. A gyermeket a felperes és a II. r. alperes saját gyermekükként nevelték. A házastársak között az életközösség 1973. december havában megszűnt, majd az E-i Járásbíróság 1974. október 17. napján hozott és fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett ítéletével a házasságot felbontotta.

A házassági perben tanúként kihallgatott L. E-né azt vallotta, hogy a kiskorú I. r. alperes születése előtt a házastársak tartós külföldi kiküldetésre készültek, és ekkor a feleség a tanú előtt olyan kijelentést tett, hogy "fél az úttól, mert terhes, de nem a férjétől". A II. r. alperes akkor ott a házassági perben tagadta azt, hogy a tanú előtt ilyen kijelentést tett volna.

A házasság felbontása után a felperes 1975. január 16. napján keresettel fordult a bírósághoz és a kiskorú I. r. alperes vonatkozásában az apaság vélelmének megdöntését kérte, tekintettel L. E-né tanúnak a házassági perben tett vallomására.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. A II. r. alperes személyes meghallgatása során beismerte ugyan, hogy a házasság fennállása alatt szorosabb kapcsolat alakult ki közötte és B. Z. között, de állítása szerint nemi kapcsolatuk nem volt. Majd utóbb személyes előadását megváltoztatta és beismerte merte, hogy a gyermek fogamzása idejében B-vel volt nemi kapcsolata, "de ugyanezen időben a férjével is fennállt a nemi kapcsolatuk". Állítása szerint azonban nem merült fel kétség benne, hogy nem a férjétől lett terhes, de mivel ebben az időben fennállt B-vel is a nemi kapcsolata, "őt nem zárja ki".

A tanúként kihallgatott B. Z. azt vallotta, hogy a II. r. alperessel volt nemi kapcsolata, mégpedig 1968. május havában a házastársak külföldre utazása előtt. A kapcsolat körülbelül egy hónapig tartott köztük. Utóbb kérdésre azt is vallotta a tanú, hogy emlékezete szerint az utolsó nemi érintkezést követően a házastársaknak külföldre kiutazásáig körülbelül három hét telt el.

Állította még a tanú, vele senki nem közölte azt, hogy a gyermek tőle származik, ez szerinte nem került szóba, vele szemben ezen a címen semmiféle igényt nem támasztottak. Nem ellenezte a vércsoportvizsgálatnak és az embertani vizsgálatnak reá történő kiterjesztését.

A járásbíróság elrendelte a vércsoport vizsgálatot és az embertani vizsgálatot. A több vércsoportrendszerre kiterjedő első vércsoport vizsgálat eredménye szerint a felperes és B. Z. apasága egyaránt nem zárható ki. Az antropológiai vizsgálat eredménye szerint az apaság mind a felperes, mind pedig B. Z. tanú vonatkozásában "egyaránt lehetséges".

A járásbíróság további bizonyítást nem vett fel és a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolásában kiemelte, nem képzelhető el, hogy a felperes éveken át a gyermek származásával kapcsolatban teljes tudatlanságban élt volna és csak a házasság felbontása után szerzett tudomást olyan tényről, amely őt az apaság vélelmének megdöntésére késztette. A bizonyítást a bíróság mégis lefolytatta, hogy a felperesnél a bizonytalansági tényezőket kiküszöbölje. Ennek során megállapította, hogy a házastársak az életközösség fennállása alatt nemi kapcsolatukat fenntartották, és a felperes olyan bizonyítékot nem tudott felhozni, amely szerint a gyermeknek tőle való származása lehetetlen. A bíróság álláspontja szerint további bizonyítástól nem várható eredmény, ezért annak elrendelését mellőzte.

A járásbíróság ítélete ellen fellebbező felperes kérte a kiterjesztett vércsoportvizsgálat elrendelését és tanúbizonyítást is ajánlott fel arra, hogy a II. alperes másoknak is beszélt arról, hogy a gyermeknek B. Z. tanú az apja és hivatkozott is a gyermek és a tanú között fennálló hasonlóságra. Állította még a fellebbező felperes, hogy az anya és a tanú a gyermek fogamzása idejében is együtt üdültek külföldön, továbbá hogy a tanú a gyermek részére pénzt is juttatott a II. r. alpereshez.

A másodfokú bíróság elrendelte a kiterjesztett vércsoportvizsgálatot. Ezt a B-i Igazságügyi Orvostani Intézet teljesítette és annak eredménye szerint a felperes apaságát az Fy (a+b) csoportrendszer vizsgálatakor kapott eredmény alapján "nagyon valószínűtlennek" találta. Ellenben B. Z. tanú apasága a kiterjesztett vércsoportvizsgálat eredménye szerint sem volt kizárt.

Ezt követően az Igazságügyi Orvostani Intézet a felperes jogi képviselőjének olyan írásbeli tájékoztatást adott, amely szerint a genetikai és metodikai eljárások során bizonyos, körülbelül 0,5-1,0 százalékos hibalehetőség van elméletileg, emiatt szükséges e vizsgálatok ilyen kizáró eredményei miatt bizonyos fokú óvatosság. Ezekben az esetekben szükségesnek tartják a vizsgálat megismétlését, melyet lehetőség szerint egy másik intézménnyel célszerű elvégeztetni, más gyártási számú és típusú vérsavóval. Azonos eredmény esetén a "nagyon valószínűtlen" megjelölésnél erősebb bizonyíték jön létre, amelynek alapján az véleményezhető, hogy a felperes apasága gyakorlatilag kizárt.

Erre a tájékoztatásra figyelemmel a másodfokú bíróság újból elrendelte a kiterjesztett vércsoportvizsgálatot és ennek elvégzése végett a P-i Orvostudományi Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézetét kereste meg. Az innen kapott szakvélemény szerint az "Fy" vércsoport alapján a felperes apasága kizárt. Ehhez azonban a szakvéleményben azt a megjegyzést fűzték, hogy "a kizárás nagy valószínűséggel értékelhető". A vizsgálat eredménye szerint B. Z. tanú apasága nem kizárt.