2/1976. (III. 15.) IM rendelet

az igazságügyi szakértőkről szóló 4/1976. (III. 4.) MT rendelet végrehajtásáról

Az igazságügyi szakértőkről szóló 4/1976. (III. 4.) MT rendelet (a továbbiakban: R.) 13. §-ának (3) bekezdésében, továbbá a Be. 404. §-a (1) bekezdésének b) pontjában és a Pp. 183. §-ában foglalt felhatalmazás alapján - az érdekelt miniszterekkel (országos hatáskörű szervek vezetőivel) egyetértésben - a következőket rendelem:

Az intézetek és az állandó szakértők

1. §

(1) Az igazságügyi szakértői intézet, illetve az iroda (a továbbiakban együtt: igazságügyi szakértői intézet) élén a vezető áll.

(2) Az igazságügyi szakértői intézetek működési területét az I. számú melléklet állapítja meg.*[1]

2. §

(1) Állandó igazságügyi orvosszakértőként igazságügyi orvostani vagy igazságügyi elmeorvostani, illetőleg szakágazatának megfelelő más szakorvosi vizsgával; állandó igazságügyi könyvszakértőként okleveles könyvvizsgáló vizsgával; más állandó igazságügyi szakértőként pedig a szakágazatának megfelelő egyetemi vagy főiskolai oklevéllel és megfelelő szakmai gyakorlattal rendelkező személyt lehet alkalmazni.

(2) Az igazságügyminiszter - orvosszakértők tekintetében az egészségügyi miniszterrel, könyvszakértők tekintetében pedig a pénzügyminiszterrel egyetértésben - a szakvizsga letétele alól kivételes esetben felmentést adhat.

3. §

(1) Az egyes ügyekben eljáró állandó szakértőt az igazságügyi szakértői intézet vezetője az intézet állandó szakértői, illetőleg a székhelyén működő állandó rendőrorvos szakértők közül jelöli ki. Ha a Belügyminisztérium állományába tartozó állandó rendőrorvos nem az igazságügyi orvosszakértői intézet székhelyén működik, a kirendelő szerv az intézet területén a rendőrorvost közvetlenül rendeli ki.

(2) Nem jelölhető ki az igazságügyi szakértői intézetnek az a szakértője, akire az eljárási szabályokban meghatározott kizáró ok áll fenn. Nem adhat szakértői véleményt az intézetnek egyik szakértője sem, ha a kizáró ok az intézet vezetőjére áll fenn.

(3) Az igazságügyi szakértői intézet vezetője a szakértő kijelöléséről - lehetőleg még a szakértő működésének megkezdése előtt - értesíti a kirendelő hatóságot. Büntető eljárás esetében értesíti a terheltet, a védőt, a bíróság előtt folyó büntető eljárás során az ügyészt (a magánvádlót) is, polgári eljárás esetében pedig a feleket és közli, hogy az eljáró szakértőre vagy az intézet vezetőjére vonatkozó esetleges kizáró ok fennállását akár az intézetnél, akár pedig a kirendelő hatóságnál bejelenthetik. Az intézet a bejelentésről a kirendelő hatóságot haladéktalanul értesíti. Ha az intézet vezetője a kizáró ok fennállását megalapozottnak tartja, másik szakértő kijelöléséről saját hatáskörében gondoskodik.

(4) Az igazságügyi szakértői intézet vezetője indokolt esetben - így különösen, ha a vizsgálat elvégzése halaszthatatlan -, a szakértő kijelöléséről szóló értesítést az érdekelteknek utólag is megküldheti.

4. §

(1) Ha olyan kérdésben kérnek szakvéleményt, amely nem tartozik az igazságügyi szakértői intézet működési körébe, illetőleg, ha az intézetnek az adott szakterületre állandó szakértője nincs, vagy ha az intézet, illetőleg a szakértő eljárásának más akadálya van, erről az intézet vezetője a kirendelő hatóságot haladéktalanul értesíti.

(2) Az (1) bekezdésben említett esetben a kirendelő hatóság az R 2. §-a alapján soron kívül intézkedik más szakértő kirendeléséről, vagy az akadály elhárításáról.

(3) Ha a kirendelő hatóság a hozzá érkezett bejelentés alapján a szakértőre kizáró okot állapít meg, az igazságügyi szakértői intézet vezetője más állandó szakértőt jelöl ki. Ha a kizáró ok az intézet vezetőjére vonatkozik, a kirendelő hatóság más szakértőt rendel ki.

5. §

(1) Az orvostudományi egyetemek igazságügyi orvostani intézeteinek (a továbbiakban: igazságügyi orvostani intézet), valamint a Belügyminisztérium állományába tartozó állandó rendőrorvos szakértők működési területét a II. számú melléklet határozza meg.

(2) A 3. és 4. § rendelkezései az igazságügyi orvostani intézetekre is irányadók.

Szakvélemény beszerzése állami szervektől

6. §

(1) A kirendelő hatóság - az igazságügyi szakértői intézet helyett - a III. számú mellékletben felsorolt szakkérdésekben a megjelölt állami szervet köteles megkeresni szakvélemény adása végett.

(2) Ha a III. számú melléklet C. pontjában felsorolt szervek akadályozva vannak, akkor más szerv, illetőleg szakértő is igénybe vehető.

(3) A szakvélemények adására igénybe vehető egyéb állami vagy más szerveket a IV. számú melléklet sorolja fel.

A kijelölt igazságügyi szakértők

7. §

(1) A fővárosi, illetőleg a megyei bíróság elnöke (a továbbiakban: a bíróság elnöke) az illetékes főügyésszel egyetértésben állapítja meg, hogy a főváros, illetőleg a megye területén milyen szakágazatokban, és milyen számú igazságügyi szakértőt kell kijelölni (a továbbiakban: kijelölt szakértők).

(2) Az igazságügyminiszter - a legfőbb ügyésszel egyetértésben - egyes szakágazatokban több megye területére vagy az ország egész területére illetékes szakértőket jelölhet ki.

(3) Munkaviszonyban álló személy kijelöléséhez be kell szerezni a munkáltató, valamint - az Igazságügyi Minisztérium útján - az illetékes minisztérium (országos hatáskörű szerv) véleményét.

8. §

(1) Kijelölt igazságügyi szakértő az lehet, aki a szakterületén kiemelkedő szakismeretekkel rendelkezik és

a) egyetemet (főiskolát) végzett, továbbá a szakterületén, illetve a tevékenységi körében eltöltött ötéves szakmai gyakorlatot igazol, vagy

b) középiskolát (szakközépiskolát, technikumot) végzett, továbbá a szakterületén, illetve a tevékenységi körében eltöltött tízéves szakmai gyakorlatot igazol.

(2) Kivételes esetben, a kijelölő szerv egyéni elbírálás alapján az (1) bekezdésben meghatározott feltételektől eltekinthet.

(3) A kijelölés iránti kérelemben az V. számú mellékletben foglalt adatokat kell feltüntetni és igazolni.

9. §

(1) A kijelölő szerv a kijelölésről a szakértőt írásban értesíti. A szakértő működését a szakértői eskü letétele után kezdi meg.

(2) A szakértői kijelölés munkaviszonyt nem létesít.

(3) A munkaviszonyban levő szakértő kijelöléséről a munkáltatót egyidejűleg értesíteni kell.

(4) A kijelölő szerv a kijelölt szakértőt igazolvánnyal látja el.

(5) A kijelölő szerv a kijelölt szakértőkről nyilvántartást vezet. A kijelölésekről, valamint a nyilvántartásban bekövetkezett változásokról folyamatosan tájékoztatni kell a kirendelő hatóságokat.

10. §

(1) A kijelölt szakértő működési területe megegyezik a fővárosi, illetőleg a megyei bíróság illetékességi területével. Az ország egész területére kijelölt szakértő a fővárosi bíróság és valamennyi megyei bíróság illetékességi területén, a több megye területére kijelölt szakértő pedig a fővárosi, illetőleg annak a megyei bíróságnak az illetékességi területén járhat el, amelyet a kijelölésről szóló határozat felsorolt.

(2) A kijelölt igazságügyi szakértőt a tevékenységi körébe tartozó szakágban elsősorban az igazságügyi és a bűnüldöző szervek alkalmazzák. A kijelölt igazságügyi szakértő más állami szerv és társadalmi szervezet, továbbá a védő, a jogi képviselő, illetőleg a büntető eljárás más részvevője, valamint magánszemély számára is adhat szakvéleményt, amennyiben ez az igazságügyi vagy a bűnüldöző szervek megbízásából származó feladatainak ellátását nem gátolja.

(3) A Belügyminisztérium állományában szolgálatot teljesítő - igazságügyi orvosszakértőként is kijelölt - orvos csak az igazságügyi és a bűnüldöző szervek részére végezhet orvosszakértői tevékenységet.

11. §

(1) A kijelölt szakértő hivatalos működése során jogosult az "igazságügyi szakértő" megjelölést használni. A címerhasználat a szakértőt nem illeti meg.

(2) A kijelölt szakértő írásbeli szakvéleményét hivatalos bélyegzőjével látja el. A bélyegző a szakértő nevét, a szakágazat és a szakértői minőség megjelölését, és a szakértő működési területét több megye vagy az egész ország területére kijelölt szakértő esetében lakóhelyét - tünteti fel.

12. §

(1) A kijelölt szakértő a szakértői tevékenységről nyilvántartást vezet. Ebben fel kell tüntetnie a kirendelő hatóság megnevezését és ügyszámát, a felek nevét, a kirendelés és a szakértői vélemény keltét, valamint a részére megállapított díjat.

(2) A szakértő által vezetett nyilvántartást a kijelölő szerv évenként felülvizsgálja.

13. §

(1) A kijelölés visszavonható. A szakértői kijelölés visszavonásáról a kijelölő szerv határoz.

(2) Ha a szakértő kijelölése megszűnik, működésének megszűnésétől számított nyolc napon belül köteles átadni igazolványát, a működéséről készített nyilvántartást és a bélyegzőjét a kijelölő szervnek, a folyamatban levő ügy iratait pedig a kirendelő hatóságnak.

(3) A kijelölt szakértő halálának bejelentése, és ebben az esetben a bélyegző, az igazolvány, a működéséről készített nyilvántartás és az ügyiratok átadása a szakértő hozzátartozójának, illetőleg a vele közös háztartásban élő személynek a kötelessége.

Eseti szakértő

14. §

Ha a felmerülő szakkérdésre nincs igénybe vehető állandó vagy kijelölt szakértő, illetve állami szerv, kivételesen, kellő szakismerettel rendelkező más személyt is ki lehet rendelni szakértőként.

A szakértő kirendelése

15. §

(1) Az igazságügyi szakértői intézetek működési területén a működési körükbe tartozó szakértői tevékenységre az intézetet kell megkeresni.

(2) Orvosi szakkérdésekben az igazságügyi orvosszakértői intézetet vagy a működési terület szerint illetékes igazságügyi orvostani intézetet, illetőleg a Belügyminisztérium állományába tartozó állandó rendőrorvos szakértőt (II. számú melléklet) kell megkeresni.

16. §

(1) Kiemelkedően fontos ügyben állandó szakértő kijelölése végett az ország egész területéről a Budapesten működő igazságügyi szakértői intézetet kell megkeresni.

(2) Az igazságügyi szakértői intézetek működési területén (I., II. számú melléklet) kívül állandó igazságügyi szakértőt, ennek hiányában kijelölt szakértőt kell kirendelni. Az állandó igazságügyi szakértők kivételesen működési területükön kívül is jogosultak eljárni.

17. §

(1) Ha az eljáró hatóság kijelölt szakértőt vagy kellő szakértelemmel rendelkező más személyt alkalmazott, és ugyanabban a szakkérdésben a már meghallgatott személyen kívül újabb szakértő meghallgatása szükséges, az illetékes igazságügyi szakértői intézetet, orvos-szakértői kérdésben az igazságügyi orvosszakértői intézetet, illetőleg a működési terület szerinti igazságügyi orvostani intézetet kell megkeresni.

(2) Ha a szakkérdés más szakértő alkalmazásával sem tisztázható, a kirendelő hatóság a szakértői vélemény felülvizsgálatát rendeli el.

(3) A felülvizsgálat végett az erre kijelölt illetékes testületet kell megkeresni. Az a szakértő, aki a véleményt adta, annak felülvizsgálatában nem vehet részt.

Záró rendelkezések

18. §

Az eljáró szakértő, illetőleg a szakértői vélemény felülvizsgálatára hivatott testület a szakértői véleményért felelősséggel tartozik.

19. §

(1) Ez a rendelet az 1976. április 1. napján lép hatályba; egyidejűleg a 4/1964. (XI. 23.) IM rendelet, valamint a 9/1974. (VII. 20.) IM rendelet 1-9. §-a hatályát veszti. A Miskolci Igazságügyi Orvosszakértői Iroda megszervezéséről szóló 4/1972. (VIII. 1.) IM rendelet 1. §-ának (2) bekezdése úgy módosul, hogy az említett Igazságügyi Orvosszakértői Intézet működési területe Nógrád megyére nem terjed ki.

(2) E rendelet szabályait a hatálybalépése előtt kirendelt szakértő tevékenységére nem lehet alkalmazni.

Dr. Korom Mihály s. k.,

igazságügyiminiszter