A Kúria Kfv.35721/2011/6. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1995. évi CXVII. törvény (Szja. tv.) 58. §] Bírók: Hajnal Péter, Heinemann Csilla, Huszárné dr. Oláh Éva

A határozat elvi tartalma:

Az ingó vagyontárgy üzletszerű értékesítésekor az Szja tv. 58. § (8) bekezdése az irányadó akkor is, ha az adóalany a jogszabályok figyelmen kívül hagyásával tevékenykedik, és e jogszabályhelyben megfogalmazott bejelentkezési kötelezettségének nem tesz eleget.

Kapcsolódó határozatok:

Budapest Környéki Törvényszék K.27645/2010/14., *Kúria Kfv.35721/2011/6.* (BH+ 2013.5.217), 3005/2014. (I. 31.) AB végzés

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.I.35.721/2011/6.szám

A Kúria a dr. Oblat Péter ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága / alperes címe / alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Pest Megyei Bíróság 2011. szeptember 21. napján kelt 6.K.27.645/2010/14. számú ítélete ellen a felperes részéről 16. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Kúria a Pest Megyei Bíróság 6.K.27.645/2010/14. számú ítéletét, és az alperes 4045554412. számú határozatát a 2006. évi személyi jövedelemadó, százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemekben, valamint az adóbírság és késedelmi pótlék tekintetében hatályon kívül helyezi és ebben a körben az alperest új eljárás lefolytatására kötelezi. Ezt meghaladóan a jogerős ítéletet a per fő tárgya tekintetében hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 70.000 (hetvenezer) forint együttes első fokú és felülvizsgálati részperköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 336.200 (háromszázharminchatezer-kettőszáz) forint kereseti és 336.200 (háromszázharminchatezer-kettőszáz) forint felülvizsgálati eljárási részilletéket. A fennmaradó 57.700 (ötvenhétezer-hétszáz) forint kereseti és 57.700 (ötvenhétezer-hétszáz) forint felülvizsgálati részilletéket az állam viseli.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes 2006-2008. években a és a internetes oldalakon számottevő alkalommal (2006.-286, 2007.-701, 2008.-870 esetben) értékesített többnyire különböző típusú műszaki cikkeket (pl: kerékpárokat, sportszereket).

A felperes adószámmal nem rendelkezett, bevallási kötelezettségének nem tett eleget.

Az adóhatóság vizsgálta a felperes értékesítési tevékenységét, melynek eredményeképpen azt üzletszerűnek minősítve általános forgalmi adó fizetési kötelezettséget állapított meg. A személyi jövedelemadó viszonylatában az ebből származó jövedelmet önálló tevékenységből származónak minősítette, és fizetési kötelezettségét ekként állapította meg.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes osztotta az elsőfokú adóhatóság álláspontját a minősítés körében, míg az összegszerűség tekintetében a 2006. évi szja és eho adóhiány összegszerűségét módosította. Az adózó bizományosi értékesítésére vonatkozó védekezését nem fogadta el, mert a bemutatott nyilatkozatokból nem derült ki, hogy a bizományosi szerződések ténylegesen létrejöttek-e, és az átadott termékekre vonatkozó beazonosíthatóságot lehetővé tevő adatok nélkül sem a bizomány, sem a beszerzési költségek tekintetében megállapítást tenni nem lehetett.

Nem értett egyet azzal az adózói érveléssel sem, hogy a beszerzési költségeket - eltérően az elsőfokú adóhatóság által megállapított 10 %-os költséghányadtól - adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény /a továbbiakban: Art./ 108. §-a alapján becsléssel kellene megállapítani, mivel a használt cikkek igen változó beszerzési árára utólag következtetni nem lehetett.

Az eljárás során az adózó által benyújtott nyilatkozatok nem voltak hitelt érdemlőek, nincs olyan más "megfelelő módszer", mely egy becslési eljárás során alkalmazható lett volna.

A felperes keresetében a személyi jövedelemadó és általános forgalmi adó fizetési kötelezettségét vitatta az Art. 108. § /7/ bekezdésére, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. törvény) 58. § /8/ bekezdésére és az Art. 1. § /2/ bekezdésére történő utalással. Szerinte a fizetendő áfa megállapítása körében figyelembe kell venni az áfa hozzáadottértékadó-jellegét, az adóhatóság 100 %-os hozzáadott érték vélelmezésével állapította azt meg, és ezt sem becsléssel, hanem kizárólag a bevételből visszaszámítva.

Tévesen értelmezte az üzletszerűség fogalmát az áfatörvény vonatkozásában, hiszen azt az áfatörvény nem határozza meg, míg az Szja. törvény az ingó-értékesítéssel kapcsolatosan pontosan körülhatárolja. Az ellenőrzés során a revíziónak azt kellett volna vizsgálnia, hogy teljesülnek-e az Szja. törvény 58. § /8/ bekezdésében írt üzletszerűség feltételei.

Az adóhatóság jogszabályi felhatalmazás nélküli mérlegelés és az áfa törvény rendelkezése alapján jutott arra a következtetésre, hogy teljesült az Szja. törvény 58. § /8/ bekezdésében foglalt üzletszerűség. Az egészségügyi hozzájárulás fizetése pedig csak abban az esetben merül fel, ha a perbeli esetben alkalmazható az Szja. törvény 58. § /8/ bekezdése.

A felperes keresete folytán eljárt Pest Megyei Bíróság a 6.K.27.645/2010/14. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a tárgybeli vizsgálat alá vont időszakra hatályos általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: régi áfa törvény) és a 2008. évre vonatkozó 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa törvény) felhívott szakaszai alapján a felperes tevékenysége az általános forgalmi adó törvény hatálya alá tartozik, hiszen tevékenységét bevétel elérése érdekében rendszeresen folytatta. Nem osztotta azt a felperesi álláspontot, hogy az áfa szempontjából a tevékenysége az alanyi adómentességi határ eléréséig nem tekinthető üzletszerűnek. Utalt arra, hogy a felperes bejelentési kötelezettsége nem az alanyi adómentesség összeghatárának az elérésétől függött, hanem az adóköteles tevékenység megkezdésétől.

A személyi jövedelemadó törvény üzletszerűségre vonatkozó rendelkezéseit az Art. általános irányelveivel összhangban értelmezte és kifejtette, hogy a felperes azzal, hogy adott esetben nem teljesítette a jogszabályban rögzített bejelentési kötelezettségét, nem helyezhette magát kedvezőbb pozícióba, mint a jogszabályt követő adózók. A személyi jövedelemadó törvény 58. § /8/ bekezdése nem úgy értelmezendő, hogy csak abban az esetben, ha ténylegesen megtörtént a bejelentkezés, akkor minősíthető a sorozatos ingóértékesítés üzletszerűnek, hanem abban az esetben is, ha a szabályszerű bejelentkezés esetén ezt annak kellene tekinteni, illetőleg minősíteni. Egyetértett azzal az alperesi állásponttal is, hogy az Art. 108. § /7/ bekezdése nem alkalmazható, mivel annak törvényi feltételei nem állnak fenn.