BH 2022.7.182 I. A megállapítási kereset előterjesztésének feltételeire vonatkozó eljárási szabályok nem zárják ki a felmondás jogellenességének megállapítása iránti kereset benyújtását [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 172. § (3) bek., 110. § (3) bek.; 4/2021. PJE].

II. A devizaalapú fogyasztói kölcsönszerződések részleges semmissége miatt szükséges elszámolási kötelezettséget előíró DH2 tv. szerinti elszámolás nem zárja ki, hogy a bíróság a polgári jog szabályai szerint utólag érdemben vizsgálja, hogy alapos volt-e a pénzintézet részéről a szerződésnek az adós fizetési késedelmére alapított felmondása [2014. évi XL. törvény (DH2 tv.) 3. §, 5-6. §].

Pertörténet:

Pesti Központi Kerületi Bíróság P.300148/2020/29., Fővárosi Törvényszék Pf.630844/2021/8., Kúria Gfv.30426/2021/7. (*BH 2022.7.182*)

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperesek, valamint az alperes jogelődje (a továbbiakban: alperes, együtt: a felek) 2007. szeptember 27-én a közjegyző által 5314.Kjő.1577/2007. ügyszámon közjegyzői okiratba foglalt "Nyilatkozatot tartozáselismerésről és kötelezettségvállalásról a V. Zrt. jogosulthoz címezve" elnevezésű okiratot írtak alá, amelyben rögzítették, hogy a felek ugyanezen a napon "Felhasználási célhoz nem kötött és Pénzügyi Intézmény által nyújtott kölcsön kiváltásának céljához kötött forint bankszámlára folyósított CHF kölcsönről" szóló kölcsönszerződést (a továbbiakban: szerződés) kötöttek.

[2] A szerződésben az alperes azt vállalta, hogy 132 790 CHF összegű kölcsönkeretet tart a felperesek rendelkezésére, amelyből a folyósítás időpontjában fennálló tőketartozás figyelembevételével legfeljebb mindösszesen 18 500 000 forint összegű kölcsönt nyújt számukra. A szerződés felmondásának módját, feltételeit annak 8. pontja - azon belül a 8.1.-8.4. alpontok - tartalmazták.

[3] Az alperes 2012. július 17-én a közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozattal felmondta a szerződést. A felmondás tartalmazta a felperesek természetes személyazonosító adatait, lakcímüket, igazolványszámaikat, a szerződés számát, valamint az azonnali hatályú felmondásra tekintettel a bank felmondáskori követelésének összegét, jogcímenkénti bontásban.

A kereseti kérelmek és az alperes védekezése

[4] A felperesek keresetükben elsődlegesen annak megállapítását kérték, hogy az alperes közokiratba foglalt felmondása "érvénytelen". Arra hivatkoztak, hogy a felmondás egyrészről jogszabály megkerülésére irányult, mivel jogszabály határozza meg azt, miként kell egy szerződést felmondani, amennyiben megállapítható, hogy mely szerződési feltétel megszegése történt meg, másrészről nem a felek közötti szerződésen alapult, mert nem a felperesek tartozását, hanem az alperes követelését rögzítette. Kifejtették: a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 321. §-a alapján a felmondásnak szerződésen kell alapulnia, a perbeli felmondás azonban ennek a kritériumnak nem felel meg, mert abból nem állapítható meg, hogy milyen feltételek alapján történt, ezért, ha a felpereseknek volt is késedelme, a felmondás jognyilatkozati hibája miatt joghatás kiváltására nem alkalmas, semmis.

[5] Azzal is érveltek, hogy a felmondáskor nem volt lejárt tartozásuk, tekintettel arra, hogy a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény (a továbbiakban: DH2 tv.) alapján tisztességtelenül felszámított összeg 6 823,10 CHF volt, amivel álláspontjuk szerint túlfizetésben voltak. E körben hivatkoztak az Alkotmánybíróság III/10339/2016. számú AB határozatára is, amelyet úgy értelmeztek, hogy ezt a tisztességtelenül felszámított összeget az előtörlesztésükként kell figyelembe venni, ezért az alperes csak akkor mondhatta volna fel a szerződést, ha a felmondáskor lejárt tartozásuk összege jelentősen meghaladta volna a tisztességtelenül felszámított összeget. Ezzel kapcsolatban úgy nyilatkoztak, hogy a felmondáskor a tisztességtelenül felszámított összeg meghaladta a fennálló tartozásukat.

[6] A másodlagos kereset a szerződés 8.1.-8.4. alpontjaiban rögzített szerződési feltételek tisztességtelenségének megállapítására irányult.

[7] Az alperes ellenkérelmében kereset elutasítását kérte.

[8] Előadta, a felperesek késedelmét igazolja, hogy jogelődje - a III. rendű felperes kérelmére - 2009. áprilistól 3 hónapos fizetési moratóriumot engedélyezett a felperesek részére annak ellenére, hogy már 2008 őszétől kezdődően folyamatosak voltak az elmaradásaik. Ezt követően 2010. április 26-án fizetési felszólítást, 2011. július 7-én ismételt fizetési felszólítást küldött nekik. Hangsúlyozta, hogy az utóbbi időpontban a felperesek tartozása már 14 156,05 CHF volt, tehát tartozásuk összege jóval meghaladta az általuk hivatkozott, túlfizetésként figyelembe veendő tisztességtelenül felszámított összeget.

[9] Álláspontja szerint a felmondása jogszerű volt a felmondási indokok alapján: a felperesek tartozása meghaladta a 30 napot, és a felmondást megelőzték a részükre küldött fizetési felszólítások. Arra is utalt, nincs alapja a felperesek hivatkozásának, amely szerint a DH2 tv. alapján a javukra visszatérített összeget is be kell számolni a tartozás összegébe a felmondás időpontjában, már csak azért sem, mivel a DH2 tv. a felmondást követően lépett hatályba.

[10] Az alperes hiteltörténeti kimutatást csatolt a felperesek felmondáskori tartozása összegének igazolására.

Az első- és másodfokú ítélet

[11] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.

[12] Határozatának indokolásában rögzítette, hogy a felek között nem vitatottan a régi Ptk. 523. §-a szerinti kölcsönszerződés jött létre, ami alapján az alperes kölcsön folyósítására, a felperesek a kölcsön meghatározott feltételekkel történő visszafizetésére vállaltak kötelezettséget. A szerződés 8. pontja a régi Ptk. 525. § (1) bekezdés e) pontjával összhangban rendelkezett az azonnali hatályú felmondás feltételeiről. A 8.1. alpont szerint súlyos szerződésszegésnek minősül, ha az adós a szerződésből eredő fizetési kötelezettségei tekintetében 30 napot meghaladó késedelembe esik, és fizetési felszólítás ellenére sem tesz eleget kötelezettségeinek.

[13] Kiemelte: az alperes által a felperesek részére 2011. július 7-én küldött felszólítás szerint az annak időpontjában fennállt lejárt tőketartozás összege 7 155,76 CHF, a lejárt késedelmi kamatokkal együtt fennálló tartozás összege 14 156,05 CHF volt. Azt a felperesek maguk sem vitatták, hogy a felszólítást követően részükről nem történt fizetés, amire tekintettel a felperesek súlyos szerződésszegő magatartását megállapította.

[14] Az elsőfokú bíróság utalt arra, hogy a DH2 tv. alapján a bank által kiadott elszámolás ugyan nem került becsatolásra, azonban a tisztességtelenül felszámított összeg kapcsán a felek által egyezően előadott tényekre tekintettel kételye nem merült fel, ezért annak összegét a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 266. § (1) bekezdése alapján 6 823,10 CHF összegben valósnak fogadta el. Nem értett egyet a felpereseknek azzal a hivatkozásával, hogy ezt az összeget - mint a DH2 tv. alapján a javukra megállapított tisztességtelenül felszámított összeget - előtörlesztésként kell figyelembe venni, ezért ezzel az összeggel túlfizetésben voltak, azaz utólag a törvényi rendelkezés folytán kerültek olyan helyzetbe, hogy tartozásuk nem állt fenn. Ezzel összefüggésben kifejtette: az 54/2014. (XII.10.) MNB rendelet 6. § (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy "azon elszámolási időszakban, amelyben az eredeti fogyasztói kölcsönszerződés alapján a fogyasztó késedelembe esett, az átszámított fogyasztói kölcsönt is késedelmesnek kell tekinteni, függetlenül az esetleges túlfizetéstől".