BH 2023.4.97 A vértranszfúzió során Hepatitis C vírussal fertőződött személy kártalanítása nem zárja ki azt, hogy halála esetén az általa eltartott hozzátartozói is kártalanításban részesüljenek [1972. évi II. törvény (régi Eütv.) 58. § (3) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes édesanyja 1985. június 15-én, a császármetszése során kapott vértranszfúziótól Hepatitis C vírussal fertőződött. Erről 2015-ben szerzett tudomást, és még ugyanebben az évben kártalanítás megfizetése iránti pert indított a Magyar Állammal szemben. A bíróság 2017. június 14-én jogerőre emelkedett ítéletével az alperest a felperes édesanyja részére 7 500 000 forint nem vagyoni kártalanítás, 1 082 421 forint vagyoni kártalanítás és véghatáridő nélkül havi 39 290 forint (táplálkozási többletköltségből, gyógyszerköltségből és háztartási kisegítési költségből álló) járadék megfizetésére kötelezte.

[2] A felperes édesanyja 2018. szeptember 15-én - a Hepatitis C-vírusfertőzés szövődményeként kialakult betegségben - elhunyt.

[3] Az 1989. február 21-én született felperes súlyos fokú gerincferdüléstől szenved, a mozgásszervi állapotában érdemi javulás nem várható, annak további súlyosbodására lehet számítani. A felperes mozgásszervi rész-egészségkárosodása 45%, míg - a mozgásszervi és pszichés állapotát egybevetve - az össz-szervezeti egészségkárosodása 75%. Az önálló életvitelben folyamatos segítségre szorul, a pszichés állapota miatt kereső tevékenység végzésére nem alkalmas.

[4] A felperes az édesanyjával lakott egy háztartásban. Egyetlen jövedelme a 20 300 forint összegű saját jogú nevelési ellátás. Eltartásáról az édesanyja gondoskodott, édesanyjának halála óta megélhetésének költségeit a testvérei biztosítják.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[5] A felperes keresetében 5 000 000 forint nem vagyoni kártalanítás és annak 2018. szeptember 16-tól a kifizetés napjáig járó késedelmi kamata, 1 072 335 forint lejárt tartást pótló járadék és annak 2019. január 8-tól a kifizetés napjáig számított késedelmi kamata, valamint 2019. május 1-jétől havi 142 978 forint tartáspótló járadék megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Állította, hogy az alperest a károkozáskor hatályban volt, az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény (a továbbiakban: régi Eütv.) 58. § (3) bekezdése alapján vele mint a károsult eltartott hozzátartozójával szemben is kártalanítási kötelezettség terheli.

[6] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Hivatkozása szerint kártalanítási kötelezettsége csak az "egészségügyi sérelmet szenvedett" személlyel szemben áll fenn.

Az első- és a másodfokú ítélet

[7] Az elsőfokú bíróság ítéletével 8 876 119 forint és abból 4 000 000 forint után 2018. szeptember 16-tól, 1 072 335 forint után 2019. január 8-tól járó késedelmi kamat, továbbá 2021. szeptember 1-jétől véghatáridő nélkül havi 132 978 forint felperes részére történő megfizetésére kötelezte az alperest, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

[8] Mindenekelőtt rögzítette, hogy a régi Eütv. 58. § (3) bekezdésének nyelvtani értelmezése alapján a kártalanításra való jogosultság kérdésében nem lehet állást foglalni. Az említett jogszabályhely teleologikus értelmezése útján ugyanakkor arra a következtetésre jutott, hogy a jogalkotó az eltartott hozzátartozó kártalanítását rendelte arra az esetre, ha a fertőzött személy meghalt, és ennek nem szabta feltételéül azt a körülményt, hogy az egészségében károsodott személy életében kártalanításban nem részesült. Nem osztotta az alperesnek azt az álláspontját, amely szerint az utóbbi értelmezés kettős kártalanításhoz vezet. Ezt azzal indokolta, hogy a fertőzött személy és az általa eltartott hozzátartozó esetében sem a vagyoni, sem az immateriális hátrányok vonatkozásában nem beszélhetünk kárazonosságról.

[9] A jogalap vizsgálata körében megállapította azt is, hogy a felperes édesanyjának halála közvetlen okozati összefüggésben állt a Hepatitis C vírussal való fertőzöttséggel, és a felperes eltartani magát önhibáján kívül nem képes.

[10] Mindezek alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alperes kártalanítási kötelezettsége a felperes felé fennáll.

[11] A kártalanítás mértékének meghatározásakor figyelemmel volt arra, hogy a régi Eütv. 22. § (2) bekezdése szerint a kártalanítás módjára és mértékére a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény kártérítésre vonatkozó szabályait kellett megfelelően alkalmazni.

[12] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította.

[13] Kiindulási alapnak tekintette azt - a fellebbezésben már nem vitatott - tényt, hogy a felperes eltartásáról az édesanyja gondoskodott, akinek károsulti minősége, az alperes károkozó magatartása és a kárért való objektív felelőssége az ítélt dologra figyelemmel már nem tehető vitássá. Ehhez képest a keresettel érvényesíteni kívánt kártalanításhoz való jog fennállásának vizsgálatakor abból a kérdésben foglalt állást, hogy a régi Eütv. 58. § (3) bekezdése alapján a felperes mint a károsult eltartott hozzátartozója maga is jogosult-e kártalanításra, úgy, hogy a károsult kártalanításban részesült. Ennek érdekében a hivatkozott jogszabályhely rendszertani és nyelvtani értelmezését is elvégezte, és annak alapján azt a következtetést vonta le, hogy a kártalanítás a felperes édesanyját mint károsultat illette, a kártalanítását követő halála pedig nem nyitotta meg az utat az eltartott hozzátartozójának kártalanítására.

[14] A rendszertani értelmezés során utalt az Alaptörvény 28. cikkére és XX. cikkére. Kifejtette továbbá, hogy a mindenkori Eütv. egésze az egészségvédelemmel kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket illetően az egészségügyi ellátás alanyára fókuszál, az ő testi és lelki egészséghez való alkotmányos alapjogát védi. Ezt a szemléletet a keresettel érvényesíteni kívánt jog tekintetében is érvényesülőnek tartotta, mivel a kártalanítás alanya mindenekelőtt az, akinek az említett alkotmányos alapjoga sérült, mert az egészségében, testi épségében károsodott, megrokkant, és csak a halála esetén revanzsálandó helyette az eltartott hozzátartozója.

[15] Megítélése szerint a károsult kompenzálása az eltartott hozzátartozó kompenzálását kizárja. Ennek indokaként azt jelölte meg, hogy a kártalanítással a kár teljes körű kompenzációja megtörténik, és ez a konkrét esetben is megtörtént. Ezzel kapcsolatban az elsőfokú bíróságtól eltérően azt állapította meg, hogy a károsult és a felperes esetében a kárazonosságról volt szó, ugyanis mindketten saját jogon kártalanítási igényt érvényesítettek. Álláspontja szerint ezért az alperes azzal, hogy a régi Eütv. 58. § (3) bekezdése szerinti kötelezettségének teljeskörűen eleget tett, további kártalanítási kötelezettsége nincs.

[16] A nyelvtani értelmezés körében figyelemmel volt arra, hogy az utóbbi jogszabályhely által használt "illetőleg" szó nem határozószóként, hanem kötőszóként szolgál, mégpedig abban az értelemben, hogy két vagy több állítás összevont megfogalmazásakor azt emeli ki, hogy az egyik állítás csak az egyik fogalomra, a másik állítás csak a másik fogalomra vonatkozik. Az ennek a jelentésnek megfeleltethető "és" kötőszó használata mellett lehetséges értelmezésnek tartotta, hogy a károsultat és annak eltartott hozzátartozóját is saját jogán kártalanítás illeti. Ezt elviekben nem tekintette kizártnak, de mégis elvetette, mivel a meghalt károsult kártalanításra nyilvánvalóan nem lehet jogosult. Éppen ezért a vizsgált rendelkezés valódi értelmét két mondatra tagolva, a következők szerint tárta fel: 1. ha (...) gyógyszer alkalmazása folytán az állampolgár egészségében/testi épségében előre nem látható károsodást szenvedett, megrokkant, őt az állam kártalanítja; 2. ha (...) gyógyszer alkalmazása folytán az állampolgár meghalt, az általa eltartott hozzátartozóit az állam kártalanítja. Rámutatott: a főszabály a károsult kártalanítása, az általa eltartott személy kártalanítása csak a károsult halála esetén jön szóba, a vétkességétől függetlenül kártalanításra köteles személy indokolatlanul duplikált kártalanítási kötelezettségét elkerülendő, attól feltételezetten, hogy a károsultat nem kártalanította. Hivatkozása szerint ellenkező esetben az "és" kötőszó lett volna használandó.