BH 1992.6.408 Az áramszolgáltató kártérítési felelőssége a villamosenergia-szolgáltatás üzemzavar folytán bekövetkezett szünetelésével okozott kárért is megállapítható, ha a fogyasztóval való együttműködési kötelezettségének nem tett eleget [Ptk. 277. §, 318. § (1) bek., 387. §, Villamosenergia Közszolgáltatási Szabályzat 12. § (1)-(2) bek., 21. § (1) bek.].

A felperes 1 180 157 Ft kártérítés és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Kereseti kérelmében előadta, hogy baromfitelepének energiaellátását az alperes biztosítja. 1988. július 6. napján 14 óra 10 perckor a villamos vezeték hálózatában üzemzavar keletkezett, az áramszolgáltatást az alperes kikapcsolta, és az energiaellátás csak 16 óra 34 perckor állt helyre. Az áramkimaradás észlelése után 25-30 perc múlva üzembe helyezték az aggregátort, az üzembe helyezésig eltelt idő alatt azonban az elszállításra váró, készre hízott pecsenyecsirkék közül 17 050 db 1,85 kg átlagsúlyú csirke elpusztult, amiből a peresített összegű kára származott. Előadta a felperes azt is, hogy baromfitelepének üzemelése alatt az alperes minden esetben értesítette az áram kikapcsolásáról, és így lehetősége volt az aggregátor beállítására. A perbeli esetben ezt az értesítést az alperes elmulasztotta, és ezért került abba a helyzetbe, hogy az áram kimaradásakor nem helyezte azonnal üzembe az aggregátort.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a megadott iránymutatásnak megfelelően elrendelte a per újabb tárgyalását és újabb határozat hozatalát.

Az elsőfokú bíróság az új eljárásában a Legfelsőbb Bíróság által adott iránymutatásnak megfelelően a bizonyítási eljárást tovább folytatta, szakértői vizsgálatot rendelt el, valamint tanukat hallgatott meg, és azt követően ítéletet hozott. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítéletét azzal indokolta, hogy a Ptk. 387. §-ának előírása értelmében az alperes köteles a felperes számára folyamatosan és biztonságosan, a felperes igénye szerint meghatározott közüzemi szolgáltatást nyújtani. A Ptk. 388. §-ának (3) bekezdése alapján azonban az alperes a szolgáltatást jogszabályban meghatározott esetekben szüneteltetheti, illetve korlátozhatja. A többször módosított 4/1971. (VI. 5.) NIM rendelettel kiadott Villamosenergia Közszolgáltatási Szabályzat 12. §-ának (1) bekezdése pedig kimondja, hogy az alperes az üzemzavar-megelőzési, üzemzavar-elhárítási, javítási munkálatok végett a munka elvégzéséhez szükséges legkisebb fogyasztói körben és időtartamra az energiaszolgáltatást szüneteltetheti. Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint a perbeli esetben az alperes az ismertetett jogszabályi rendelkezések alapján járt el, minthogy a szabályzat 21. §-ának (1) bekezdése szerint a szerződésszegésből eredő károkért való felelősségre a Ptk. szabályai az irányadók, a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság utalt az ítélete indokolásában arra: a perben nem volt vitás, hogy a felperest kár érte, az alperes jogellenes magatartása azonban nem volt megállapítható. Ez egyébként kitűnik a szakértői véleményből is, mert megállapítást nyert, hogy üzemzavar jellegű meghibásodás történt a perbeli esetben, és ilyen meghibásodás esetén az alperes nem volt köteles előre értesíteni a felperest.

A lefolytatott tanúbizonyítás alapján az elsőfokú bíróság nem fogadta el azt a felperesi álláspontot sem, hogy az alperes megsértette az együttműködési kötelezettségét azzal, hogy az áramszolgáltatás szüneteltetéséről előre nem értesítette. A tanúvallomások alapján ugyanis megállapítást nyert, hogy az alperes nem üzemzavar esetében, hanem egyéb felfedezett és meglevő hibák, illetve a karbantartás esetében értesítette előre a felperest az áramszolgáltatás szüneteltetéséről. Üzemzavar esetében azonban egyetlen esetben sem értesítette, és ebben az esetben a fent ismertetett jogszabályi előírások alapján nem is volt kötelessége az alperesnek az értesítés. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság a felperes által megjelölt kár összegszerűségét nem vizsgálta, tekintettel arra, hogy a felperes követelésének a jogalapját nem ítélte alaposnak.

Az ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel, kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatását és az alperesnek kereseti kérelme szerinti marasztalását vagy az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a kár összegszerűsége tekintetében a per újabb tárgyalásának és újabb határozat hozatalának elrendelését. Fellebbezésében azt hangsúlyozta, hogy az alperes a hivatkozott Villamosenergia Közszolgáltatási Szabályzat szerint csak meghatározott esetekben köteles előzetesen közölni az áramszolgáltatás szüneteltetését. Álláspontja szerint ez azonban nem jelentheti azt, hogy az alperes minden más esetben - függetlenül a konkrét körülményektől - kimentheti magát a felelősség alól. Miután az alperessel megkötött szerződésre a Ptk. általános szabályai az irányadók, így a perbeli ügy elbírálásánál is irányadó a Ptk.-ban szabályozott együttműködési kötelezettség (277. §).

A fellebbezésre előterjesztett ellenkérelmében az alperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.

A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.