A Pesti Központi Kerületi Bíróság B.21409/2013/70. számú határozata közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 87. §, 170. §, 229. §, 230. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 338. §] Bíró: Rózsa Mária

Kapcsolódó határozatok:

*Pesti Központi Kerületi Bíróság B.21409/2013/70.*, Fővárosi Törvényszék Bf.7103/2014/5., Kúria Bfv.1512/2014/6. (BH 2015.11.297), 3042/2016. (III. 3.) AB végzés, 3260/2019. (X. 30.) AB végzés

***********

Pesti Központi Kerületi Bíróság,

22.B.21.409/2013/70. szám

A Pesti Központi Kerületi Bíróság Budapesten, a 2013. április 30 napján, a 2013. július 4. napján , a 2014. január 24. napján és a 2014. január 31. napján megtartott nyilvános folytatólagos tárgyalások alapján meghozta az alábbi

Í T É L E T E T :

Vádlott aki született napján,

anyja neve:

lakóhelye:

személyazonosító okmány száma:

magyar állampolgár

bűnös:

 közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntettében (1978. évi IV. törvény, Btk. 230. §, 229. § (1) bekezdés)

 testi sértés bűntettének kísérletében (1978. évi IV. törvény, Btk. 170. § (1) - (2) bekezdés)

Ezért őt a bíróság halmazati büntetésül 500 (ötszáz) napi tétel pénzbüntetésre ítéli.

Az egynapi tétel összegét 200 (kétszáz) forintban állapítja meg.

Az így kiszabott 100.000 (egyszázezer) forint pénzbüntetést meg nem fizetés esetén napi tételenként kell egy-egy napi fogházbüntetésre átváltoztatni. Egy napi tétel összegének helyébe, egy napi szabadságvesztés lép.

Az eljárás során felmerült bűnügyi költségből 79.033 (hetvenkilencezer-harminchárom) forint bűnügyi költséget a vádlott köteles megfizetni az állami javára, míg a fennmaradó 82.600 (nyolcvankétezer-hatszáz) forint bűnügyi költség az állam terhén marad.

INDOKOLÁS:

A Pesti Központi Kerületi Bíróság 27.B.VII.25514/2010/68. számú ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntettében Btk. 230. §- 229.§ (1) bekezdése alapján, valamint testi sértés bűntettének kísérletében a Btk. 170. § (1) -(2) bekezdései alapján, amely miatt nyolc hónap börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását két év próbaidőre felfüggesztette. A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság 32.Bf.9060/2012/12. számú végzésével, az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.

Az újra lefolytatott bizonyítási eljárás alapján a bíróság az alábbi tényállást állapította meg:

Vádlott legmagasabb iskolai végzettsége , szakképzettséggel rendelkezik. Az dolgozik, mint . családi állapotú, gyermek eltartásáról gondoskodik. Havi nettó jövedelme Vagyontalan, tartozás nem terheli. Betegsége . Büntetlen előéletű, egyéb büntetőeljárás nincs ellene folyamatban.

*****

Vádlott 2008. augusztus 1. napján, 14 óra 20 perc körüli időben a Megálló1metróállomásról felvezető mozgólépcsőt elhagyva, átadta a menetjegyét Tanú2 és anélkül, hogy az ellenőrzést megvárta volna, - így az ellenőr meggyőződhetett volna a menetjegy érvényességéről - a vádlott továbbhaladt. Miután Tanú2 a vádlott menetjegyét érvényesnek találta, azt a vádlott részére vissza kívánta adni, és ezért odaszólt kollégájának, sértettnek, hogy a vádlottat állítsa meg. Sértett- észlelve, hogy a vádlott nem várja meg az ellenőrzés végét, és nem veszi vissza Tanú2 a menetjegyét - megkérte a vádlottat arra, hogy álljon félre, várja meg a jegyét. Kérésének nyomatékosítása végett jobb karját a vádlott elé nyújtotta. Vádlott ekkor sem állt meg, és sértett kinyújtott karjának nekiment. Ez az érintkezés a vádlott hasán lévő friss műtéti seb miatt a vádlottnak fájdalmat okozott, amitől a vádlott indulatossá vált, és egy alkalommal, ököllel arcon ütötte, majd combon rúgta sértettet.

A bántalmazás következtében a sértett arcán és orrán zúzódásos sérülés keletkezett, amelynek gyógytartama nyolc napon belüli - azonban figyelemmel a sérülés helyére és jellegére, a sérüléseket kialakító erőbehatás nagyságára - súlyosabb, nyolc napon túli büntetőjogi gyógytartamú sérülések is kialakulhattak volna.

*****

A bíróság a tényállást a vádlott és a sértett vallomásaira, valamint tanú1, tanú2, tanú3 tanúk vallomására, illetve az okirati bizonyítékokra alapítva állapította meg.

Vádlott az eljárás során mindvégig tagadta a bűnösségét, a történeti tényállás néhány momentumát ismerte csak el a nyomozás során. Nem vitatta azt, hogy a mozgólépcső tetején átadta a jegyellenőrnek a jegyét, és azt sem, hogy anélkül, hogy azt visszavette volna, illetve az ellenőrzés végét megvárta volna tovább haladt, azonban az azt követő cselekménysorozatot illetően már jogos védelmi helyzetre hivatkozott. Rámutatott arra, hogy amint elhaladt a jegyét ellenőrző jegyellenőr mellett, egy fehér ruhás férfi, sértett elé állt, és két kézzel a hasába nyúlt, amit 3-4 héttel korábban műtöttek. Elmondása szerint ekkor szólt rá a férfi, hogy várja meg a jegyét, amire ő tovább kívánt menni. Ezt követően sértett a vádlott elmondása szerint őt visszalökte, majd erre a vádlott is visszatolta őt. Ekkor a sértett a kezét felemelte, mint aki ütni akar, ezért ő védekezésképpen visszaütött. Ingerült lett attól, hogy a sértett a sebéhez ért, hiszen ez neki fájdalmat okozott, ezért megütötte a sértettet. Azt, hogy meg is rúgta, nem ismerte el. A vádlott számára az sem volt egyértelmű állítása szerint, hogy a sértett jegyellenőr, hiszen nem látott rajta karszalagot.

Észrevételeiben többek között kiemelte, hogy sértett közfeladatot ellátó személynek nem minősíthető, mivel nem lehetett megállapítani, hogy kik és milyen minőségben teljesítettek szolgálatot a metrókijáratánál. Az orvosi látleletben írtakkal sem értett egyet, hiszen ő csak védekezett sértett támadásával szemben. A vádlott a tárgyaláson nem tett vallomást, korábbi vallomásait fenntartotta. Felelősségét azonban továbbra sem ismerte el. Az igazságügyi orvosszakértő megállapításaival sem értett egyet, hiányolta azt, hogy a szakértő a hasán lévő sebbel összefüggő fájdalmára vonatkozó kérdésekre nem adott megfelelő választ. A testi sértés tekintetében mindvégig jogos védelemre hivatkozott.

Tanú2 érdektelen tanú a nyomozás során elmondta, hogy sértettel, tanú1 és sértett feleségével jegyellenőrzést hajtottak végre, amikor vádlott átadta neki a menetjegyét. Vádlott az ellenőrzést meg sem várva tovább haladt. Ezt követően leellenőrizte a menetjegyet és megkérte vádlottat, hogy várjon, hogy azt visszaadhassa neki. Ennek a kérésének vádlott nem tett eleget, így sértett szintén jegyellenőr kolléga a vádlottat felhívta arra, hogy a jegyét várja meg, és jelző módon kitette a kezét vádlott elé, egyáltalán nem támadóan. Aztán arra mutatott rá a tanú, hogy ezt követően a férfi egyből megütötte sértettet és meg is rúgta őt a jobb lábán, aminek a nyoma - tárgyaláson tett vallomása szerint - látszott sértett nadrágján. Emlékezett a tanú arra is, hogy a vádlott felesége kérte a vádlottat, hogy ne csináljon semmit, mert most műtötték, illetve arra is, hogy sértett karján karszalag volt és rajta volt a kitűzője is, valamint az öltözete is szabályszerű volt. tanú2 a megismételt eljárásban a nyomozati és az előző tárgyalási szakban tett vallomásait fenntartotta. Bírói kérdésre úgy nyilatkozott, hogy a menetjegyet akkor is visszaadja, ha a menetjegy érvényes, illetve, ha a jegyet a vádlott felé nyújtotta, akkor az azt is jelenti, hogy a jegy érvényes. Hangsúlyozta, hogy ő nem tarthatja magánál a menetjegyet, azt az utasnak vissza kell adnia, hiszen egyrészt a jegy az utas tulajdona, másrészt pedig a metróállomás területén az utast bármikor újra ellenőrzés alá vonhatják. A tárgyaláson is fenntartotta azt, hogy nem tapasztalta, hogy sértett két kézzel a vádlott hasába nyúlt volna, illetve őt visszalökte volna. Nem titkolta, hogy a kollégának volt már erőszakosabb cselekménye, de jelen esetben nem ez volt a helyzet.