A Kúria Gfv.30244/2014/2. számú precedensképes határozata számadási kötelezettség megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 273. §] Bírók: Csőke Andrea, Osztovits András, Pethőné dr. Kovács Ágnes, Török Judit, Vezekényi Ursula

A határozat elvi tartalma:

A deviza alapú kölcsönszerződés megfizetéséért kötelezettséget vállaló kezes kötelezettsége nem vált terhesebbé az árfolyamváltozás miatt: mivel az adós devizában adósodott el, a kezes kötelezettsége is e devizaösszeg visszafizetésére terjed ki.

Kapcsolódó határozatok:

Szegedi Ítélőtábla Gf.30140/2011/3., Szegedi Törvényszék G.40167/2011/22., Szegedi Ítélőtábla Gf.30244/2012/4., *Kúria Gfv.30244/2014/2.* (BH+ 2014.10.451)

***********

Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

Gfv VII.30.244/2014/2. szám

A Kúria mint felülvizsgálati bíróság Dr. Czirmes György ügyvéd által képviselt I. r., II. r., III. r., IV. r., V. r., VI. r. felpereseknek Dr. Kiss István Viktor ügyvéd által képviselt alperes ellen számadási kötelezettség megállapítása és egyéb követelés iránt a Szegedi Törvényszéken 7.G.40.167/2011. számon indult és a Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30.244/2012/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében, a jogerős ítélet ellen a felperesek által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi az I-VI. r. felpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 210.000 (kettőszáztízezer) Ft felülvizsgálati eljárási költséget, és az államnak felhívásra 1.324.000 (egymillió-háromszázhuszonnégyezer) Ft le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Az I. rendű felperes és az alperes jogelődje között 2008. október 2. napján 190.000.000,- Ft összegre kölcsönszerződés jött létre, melynek teljesítéséért a II-VI. rendű felperesek készfizető kezességet vállaltak. A kölcsönszerződés további biztosítékául keretbiztosítéki jelzálogjog és opciós szerződés megkötésére került sor. A kölcsönszerződés szerint az összes törlesztőrészlet 282.749.940,- Ft.

A II. rendű felperes és az alperes jogelődje között 2008. október 2. napján 130.000.000,- Ft összegre jött létre kölcsönszerződés. A kölcsön biztosítékául az I., III-VI. rendű felperesek készfizető kezességet vállaltak. A felek a kölcsönszerződés biztosítékául keretbiztosítéki jelzálogjog és opciós szerződést is kötöttek. A szerződés értelmében az összes törlesztőrészlet 193.469.940,- Ft.

Mindkét egyedi kölcsönszerződés szerint a THM 6,49%, a mértékadó devizanem pedig a svájci frank (CHF). A szerződésekben összegszerűen rögzítették a kölcsön teljes, 2023. október 5-ig esedékes törlesztőrészleteit. A szerződések tartalmazták, hogy a kölcsönfelvevők a teljes kölcsönösszeget más tartozásaik kiegyenlítésére fordítják. A kölcsönszerződés részévé váltak az alperes jogelődje által kidolgozott, az Üzletszabályzatba és a Hirdetménybe foglalt általános szerződési feltételek.

Az alperes az I. és II. rendű felperesekkel megkötött kölcsönszerződéseket 2010. szeptember 6. napján - az adósok súlyos szerződésszegésére hivatkozással - azonnali hatállyal felmondta. Bejelentette, hogy az ingatlanok tekintetében gyakorolja vételi jogát. Egyidejűleg a felmondott szerződések kapcsán az I. rendű felperest 315.110.610,- Ft, a II. rendű felperest pedig 231.076.236,- Ft lejárt tartozás megfizetésére szólította fel. Tájékoztatta a feleket a bekövetkezett alperesi jogutódlásról. A felmondást és a fizetési felszólítást a készfizető kezesekkel is közölte. Az alperesi elszámolás szerint az I. rendű felperes teljes tartozásának összege 2011. augusztus 17-én 305.668.263,- Ft, míg a II. rendű felperesé 206.355.505,- Ft.

A felperesek keresetükben elsődlegesen a Svájci Nemzeti Bank báziskamatán és annak változásain alapuló számadásra kérték kötelezni az alperest, egyben annak megállapítását is kérték, hogy az általuk készített elszámolás helyes. Ennek körében az I. rendű felperes 6.710.526,- Ft, míg a II. rendű felperes 6.533.539,- Ft megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkoztak, hogy az alperesi felmondás napjáig a kölcsönszerződések kapcsán ilyen összegű túlfizetésben voltak. Állították, hogy a felperesi oldalon nem történt szerződésszegés. Marasztalási keresetük indoka, hogy a kölcsönszerződések részben érvénytelenek, az érvénytelen kikötésekre pedig az alperes igényt nem alapíthat. Az érvénytelenség okaként utaltak egyrészt arra, hogy színlelt az a kikötés, amely szerint a kölcsönszerződések deviza alapon köttettek, azok valójában forint alapú szerződések, deviza az adósok birtokába nem került. Ezzel összefüggésben a szerződési kikötések tisztességtelenségére is hivatkoztak. Álláspontjuk szerint a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 213. § (1) bekezdés b) pontjába ütközik, hogy az alperes a kölcsönszerződések megkötésekor nem becsülte meg a meg nem állapítható költségeket, így pl. a későbbi árfolyamváltozást. Az érvénytelenség körében hivatkoztak a kölcsönszerződések uzsorás jellegére, valamint azok jóerkölcsbe ütközésére is. Állították, hogy az egyoldalú alperesi szerződésmódosítást lehetővé tevő rendelkezés tisztességtelen.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a szerződéskötéskor az I. és II. r. felperesek tisztában voltak azzal, hogy a mértékadó devizanem a CHF, melynek következtében mindenkori tartozásuk az aktuális árfolyam alapján kerül elszámolásra. Hivatkozott arra is, hogy az Üzletszabályzat rendelkezései megfelelnek a jogszabályoknak, illetve azok nem tisztességtelenek.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megítélése szerint a perbeli kölcsönszerződések nem tekinthetők fogyasztói szerződéseknek, mivel azokat az adós társaságok gazdasági, szakmai tevékenységük körében kötötték. Álláspontja szerint a szerződések devizanemével összefüggő kamat- és törlesztőrészlet változásokra vonatkozó üzletszabályzati feltételek nem tisztességtelenek, azok a kölcsönvevő hátrányára egyoldalú hátrányos kikötést nem tartalmaznak. A keretbiztosítéki jelzálogjogot alapító, valamint a kezességi szerződések semmiségére hivatkozással úgy foglalt állást, hogy e körben hiányoznak a megállapítási kereset Pp. 123. §-ában foglalt feltételei. Érdemben vizsgálta a vételi jogot alapító szerződés kapcsán előterjesztett kereseti kérelmet, amit önmagában a biztosítéki cél miatt nem tekintett érvénytelennek.