BH+ 2014.10.451 A deviza alapú kölcsönszerződés megfizetéséért kötelezettséget vállaló kezes kötelezettsége nem vált terhesebbé az árfolyamváltozás miatt, mert az adós devizában adósodott el, a kezes kötelezettsége is e devizaösszeg visszafizetésére terjed ki [1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 273. § (2) bek.; 6/2013. PJE].

Kapcsolódó határozatok:

Szegedi Ítélőtábla Gf.30140/2011/3., Szegedi Törvényszék G.40167/2011/22., Szegedi Ítélőtábla Gf.30244/2012/4., Kúria Gfv.30244/2014/2. (*BH+ 2014.10.451*)

***********

A deviza alapú kölcsönszerződés megfizetéséért kötelezettséget vállaló kezes kötelezettsége nem vált terhesebbé az árfolyamváltozás miatt, mert az adós devizában adósodott el, a kezes kötelezettsége is e devizaösszeg visszafizetésére terjed ki [régi Ptk. 273. § (2) bek.; 6/2013. PJE].

Az I. r. felperes és az alperes jogelődje között 2008. október 2. napján 190 000 000 Ft összegre kölcsönszerződés jött létre, melynek teljesítéséért a II-VI. r. felperesek készfizető kezességet vállaltak. A kölcsönszerződés további biztosítékául keretbiztosítéki jelzálogjog és opciós szerződés megkötésére került sor. A kölcsönszerződés szerint az összes törlesztőrészlet 282 749 940 Ft.

A II. r. felperes és az alperes jogelődje között 2008. október 2. napján 130 000 000 Ft összegre jött létre kölcsönszerződés. A kölcsön biztosítékául az I., III-VI. r. felperesek készfizető kezességet vállaltak. A felek a kölcsönszerződés biztosítékául keretbiztosítéki jelzálogjog és opciós szerződést is kötöttek. A szerződés értelmében az összes törlesztőrészlet 193 469 940 Ft.

Mindkét egyedi kölcsönszerződés szerint a THM 6,49%, a mértékadó devizanem pedig a svájci frank (CHF). A szerződésekben összegszerűen rögzítették a kölcsön teljes, 2023. október 5-ig esedékes törlesztőrészleteit. A szerződések tartalmazták, hogy a kölcsönfelvevők a teljes kölcsönösszeget más tartozásaik kiegyenlítésére fordítják. A kölcsönszerződés részévé váltak az alperes jogelődje által kidolgozott, az Üzletszabályzatba és a Hirdetménybe foglalt általános szerződési feltételek.

Az alperes az I. és II. r. felperesekkel megkötött kölcsönszerződéseket 2010. szeptember 6. napján - az adósok súlyos szerződésszegésére hivatkozással - azonnali hatállyal felmondta. Bejelentette, hogy az ingatlanok tekintetében gyakorolja vételi jogát. Egyidejűleg a felmondott szerződések kapcsán az I. r. felperest 315 110 610 Ft, a II. r. felperest pedig 231 076 236 Ft lejárt tartozás megfizetésére szólította fel. Tájékoztatta a feleket az alperesnél bekövetkezett jogutódlásról. A felmondást és a fizetési felszólítást a készfizető kezesekkel is közölte. Az alperes elszámolása szerint az I. r. felperes teljes tartozásának összege 2011. augusztus 17-én 305 668 263 Ft, míg a II. r. felperesé 206 355 505 Ft.

A felperesek keresetükben elsődlegesen a Svájci Nemzeti Bank báziskamatán és annak változásain alapuló számadásra kérték kötelezni az alperest, egyben annak megállapítását is kérték, hogy az általuk készített elszámolás helyes. Ennek körében az I. r. felperes 6 710 526 Ft, míg a II. r. felperes 6 533 539 Ft megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkoztak, hogy az alperes felmondása napjáig a kölcsönszerződések kapcsán ilyen összegű túlfizetésben voltak. Állították, hogy a felperesek oldalán nem történt szerződésszegés. Marasztalási keresetük indoka, hogy a kölcsönszerződések részben érvénytelenek, az érvénytelen kikötésekre pedig az alperes igényt nem alapíthat. Az érvénytelenség okaként utaltak egyrészt arra, hogy színlelt az a kikötés, amely szerint a kölcsönszerződések deviza alapon köttettek, azok valójában forint alapú szerződések, deviza az adósok birtokába nem került. Ezzel összefüggésben a szerződési kikötések tisztességtelenségére is hivatkoztak. Álláspontjuk szerint a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 213. § (1) bekezdés b) pontjába ütközik, hogy az alperes a kölcsönszerződések megkötésekor nem becsülte meg a meg nem állapítható költségeket, így pl. a későbbi árfolyamváltozást. Az érvénytelenség körében hivatkoztak a kölcsönszerződések uzsorás jellegére, valamint azok jóerkölcsbe ütközésére is. Állították, hogy az alperes egyoldalú szerződésmódosítását lehetővé tevő rendelkezés tisztességtelen.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a szerződéskötéskor az I. és II. r. felperesek tisztában voltak azzal, hogy a mértékadó devizanem a CHF, melynek következtében mindenkori tartozásuk az aktuális árfolyam alapján kerül elszámolásra. Hivatkozott arra is, hogy az Üzletszabályzat rendelkezései megfelelnek a jogszabályoknak, illetve azok nem tisztességtelenek.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megítélése szerint a perbeli kölcsönszerződések nem tekinthetők fogyasztói szerződéseknek, miután azokat az adós társaságok gazdasági, szakmai tevékenységük körében kötötték. Álláspontja szerint a szerződések devizanemével összefüggő kamat- és törlesztőrészlet változásokra vonatkozó üzletszabályzati feltételek nem tisztességtelenek, azok a kölcsönvevő hátrányára egyoldalú hátrányos kikötést nem tartalmaznak. A keretbiztosítéki jelzálogjogot alapító, valamint a kezességi szerződések semmiségére hivatkozással úgy foglalt állást, hogy e körben hiányoznak a megállapítási kereset Pp. 123. §-ában foglalt feltételei. Érdemben vizsgálta a vételi jogot alapító szerződés kapcsán előterjesztett kereseti kérelmet, amit önmagában a biztosítéki cél miatt nem tekintett érvénytelennek.

A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta. A fellebbezés indokaira tekintettel arra hivatkozott: A kialakult bírói gyakorlat szerint a szerződő fél a szerződési nyilatkozat értelmezése tekintetében akkor minősül fogyasztónak, ha a szerződést olyan célból köti, amely független az általa folytatott gazdasági vagy szakmai tevékenységtől (EBH 2005.1321.). Az I. r. és a II. r. alperes gazdasági társaság a felvett kölcsönöket a működésük során felhalmozott tartozásaik kiegyenlítésére használták, ezért ezek a szerződések nem minősülnek fogyasztói szerződéseknek. Az ezeket biztosító mellékötelezettségeket rögzítő szerződések nem választhatók külön az alapjogviszonytól, illetve az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a mellékötelezettségeket vállaló személyek az I. r. és a II. r. felperesek tagjai, akik a társaságok gazdasági céljainak megvalósulását, működésük folyamatosságát kívánták elérni. Figyelemmel arra, hogy a perbeli szerződések nem fogyasztói jellegűek, fel sem merülhet a jogosult székhelye szerinti bíróság illetékességére vonatkozó az ÁSZF-ek között szereplő kikötés tisztességtelensége.

A másodfokú bíróság rögzítette, hogy a létrejött kölcsönügyletek nem forint, hanem deviza alapú kölcsönszerződések, mely alapján az adós mindig az aktuális devizaárfolyam átszámításával köteles forintban törleszteni a tartozását. Az ebből fakadó árfolyamkockázatot az adós viseli.