BH 1994.9.483 I. A szóbeli végrendelet érvényességének megállapításához szükséges feltételek vizsgálata [Ptk. 634-635. §-ok, PK 88. sz.].

II. Szóbeli végrendelet érvényességének vizsgálatánál a tényállás felderítési körében az orvos szakértői vélemény beszerzésének jelentősége [Pp. 206. § (1) bek., 275/A. § (2) bek.].

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Megállapította, hogy az 1990. december 25-én elhunyt V. V. örökhagyó 1990. december 22-én a lakására kihívott dr. H. D. és dr. S. J. ügyvédek előtt a Ptk. 635. §-ának (1) bekezdésében meghatározott tartalommal szóbeli végrendeletet tett, és örököséül egyik unokaöccsét, az alperest nevezte meg.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a szóbeli végrendelkezésnek a Ptk. 634. §-a szerinti két alapvető feltétele fennállt. A végrendelkezés körülményeit illetően az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az örökhagyó 1989 márciusában agyvérzés következtében jobb oldalán lebénult, és bár állapota utóbb javult, "a bénulására visszavezethetően írni nem tudott". Ez okból a közreműködő ügyvédek a déli órákban megpróbálták a D. Városi Bíróságnál működő közjegyzőt közvégrendelet készítésére felkérni, de ekkor már az ünnepekre tekintettel a bíróságon senki nem tartózkodott. Az örökhagyó tehát írásbeli végrendeletet nem tudott tenni. Az elsőfokú bíróság dr. Sz. A. körzeti orvos tanúvallomása alapján megállapította továbbá, hogy bár az örökhagyónál magas vérnyomása és szívpanaszai miatt a végrendelkezés időpontjában azonnali orvosi beavatkozásra nem volt szükség, "a halál bekövetkeztével bármelyik pillanatban számolni lehetett". Ennek folytán pedig az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az életet fenyegető rendkívüli helyzet is megvalósult. A felperesnek mint az örökhagyó törvényes öröklésre jogosult unokaöccseinek a szóbeli végrendelet érvénytelenségének megállapítására irányuló kereseti kérelme tehát sikertelen volt.

A másodokú bíróság ítéletével az első fokú ítéletet megváltoztatta, megállapította, hogy az örökhagyó szóbeli végrendelete a felek viszonyában érvénytelen. A másodfokú bíróság az örökhagyó egészségi állapotával kapcsolatos orvosi adatokat rögzítve megállapította, hogy azok nem támasztják alá az életet fenyegető rendkívüli helyzet megállapítását.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint a másik alapvető feltétel sem valósult meg. "A peradatokból ugyanis az állapítható meg, hogy az örökhagyó, ha másra nem, bal kézzel az okirat aláírására képes lett volna. Ez a végrendeleti tanúk vallomásából is kitűnik, hiszen dr. S. J. elmondta, hogy szóba került: bal kézzel is alá tudná írni az okiratot, de mint jogászok úgy döntöttek, hogy legbiztosabb, ha szóbeli végrendeletet tesz előttük. A fentiekből következik, hogy maguk a végrendeleti tanúk is úgy ítélték meg, hogy ha mást nem, de bal kézzel az örökhagyó képes lett volna nevét aláírni. A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróságnak új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérte. Álláspontja szerint eljárási szabályt sértett a másodfokú bíróság akkor, amikor az életet fenyegető helyzet, valamint az írásbeli végrendelet készítésére való képesség kérdésében orvos szakértői vélemény beszerzése nélkül döntött.

A felperesek ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.

A felülvizsgálati kérelem megalapozott.

A Pp.-nek az 1992. évi LXVIII. tv. 15. §-ával módosított 270. §-a (1) bekezdése értelmében jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelem előterjesztésének jogszabálysértés esetén van helye. Ez a rendelkezés az anyagi jogi és az eljárásjogi szabályok megsértésére egyaránt irányadó. A Pp. 206. §-ának (1) bekezdése értelmében a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el.