3470/2020. (XII. 22.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Győri Törvényszék 2.Pkf.50.043/2020/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt nyújtott be, amelyben a Győri Törvényszék 2.Pkf.50.043/2020/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és annak - a Győri Járásbíróság P.21.844/2019/5. számú végzésére kiterjedő hatállyal történő - megsemmisítését kérte. Továbbá az indítványozó az Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján indokoltnak tartaná az ügyében hozott más, kapcsolódó bírósági döntések megsemmisítését is (Kúria Kfv. VI.38.356/2019/2. számú végzése, Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 8.K.27.486/2019/16. számú ítélete). Az indítványozó az Alaptörvény Nemzeti Hitvallásának egyik bekezdése ("[v]alljuk, hogy együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet, összetartozásunk alapvető értékei a hűség, a hit és a szeretet"), a XV. cikk (1)-(2) bekezdése, a XXIV. cikk (1) bekezdése és 28. cikke sérelmét állította kérelmében.
[2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege szerint az indítványozó - miután lányával évekkel korábban megszakadt a kapcsolata, és unokáival még nem találkozott - az unokáival való "megismerkedésbizalomkiépítés-kapcsolattartás" szabályozása érdekében először a gyámhatósághoz fordult. Kérelmét első- és másodfokon is elutasították, bírósági felülvizsgálati kérelmét a bíróság nem tartotta megalapozottnak (Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2019. szeptember 18-án kelt 8.K.27.486/2019/16. számú ítélete), a Kúria pedig a felülvizsgálati kérelmét nem fogadta be (Kúria december 11-én kelt Kfv.VI.38.356/2019/2. számú végzése).
[3] Ezzel párhuzamosan az indítványozó az unoka-nagyszülő kapcsolatfelvétel tárgyában keresettel fordult közvetlenül a bírósághoz is. A Győri Járásbíróság 2019. november 22-én kelt P.21.844/2019/5. számú végzésével a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 176. § (1) bekezdés b) pontja alapján a keresetlevelet visszautasította. Indokolása szerint - amelyben hivatkozott a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 4:179. § (1) bekezdésére, a 4:181. § (1) és (4) bekezdésére, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi feladat-és hatáskörök ellátásáról, valamint a gyámhatóság szervezetéről és illetékességéről szóló 331/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 9. § a) pontjára - a bíróság nem rendelkezik hatáskörrel a per elbírálására. A nagyszülő mint kapcsolattartásra jogosult és az unoka közötti kapcsolattartásról való döntéshozatal a gyámhivatal hatáskörébe tartozik. A Győri Törvényszék 2020. március 2-án kelt 2.Pkf.50.043/2020/2. számú végzésével az elsőfokú döntést helybenhagyta.
[4] Az indítványozó ezt követően előterjesztett alkotmányjogi panaszában elismeri, hogy a kapcsolattartás kérdése tényleg nem a bíróság, hanem a gyámhivatal hatáskörébe tartozik, ugyanakkor azt állítja, hogy keresetének tárgya valójában nem ez volt, hanem ennél tágabb, mégpedig a "megismerkedés-bizalomkiépítéskapcsolattartás" szabályozása. A bíróság tehát a kérelmet leszűkítve, lényegében "más pertárgy kapcsán hozott döntést, holott a felperesi pertárgy köti a polgári peres bíróságokat", ezzel pedig az Alaptörvény 28. cikkének a sérelmét idézte elő. Továbbá az eljáró bíróság "megsértette az indítványozó Alaptörvényben biztosított alapjogát a tisztességes bírósági eljárás lefolytatása tárgyában, amikor [...] megakadályozta indítványozót a jogérvényesítő képessége gyakorlásában", és az ügyben az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése is sérült. Az indítványozó további érvei tartalmilag a korábbi gyámhatósági döntésre, és az annak bírósági felülvizsgálata tárgyában hozott bírósági döntésekre vonatkoznak (lásd a hiánypótlási felhívást követően kiegészített indítvány 4. pontját, 9-21. oldal).
[5] 2. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján megvizsgálva a befogadhatóság feltételeit, jelen ügyben a következőket lehetett megállapítani.
[6] 2.1. Az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott hatvan napos határidőben nyújtották be: a Győri Törvényszék 2.Pkf.50.043/2020/2. számú végzése 2020. március 2-án kelt, a panaszt pedig 2020. április 30-án adták be az elsőfokú bíróságon. A törvényszék végzése alkotmányjogi panasszal támadható, az indítványozó a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeket kimerítette, alkotmányjogi panasz benyújtására indítványozói jogosultsággal rendelkezik, és a folyamatban volt per felpereseként érintettnek minősül.
[7] Megjegyzi azonban az Alkotmánybíróság, hogy a Győri közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2019. szeptember 18-án kelt 8.k.27.486/2019/16. számú ítélete, továbbá a kúria december 11-én kelt kfv.VI.38.356/2019/2. számú végzése az indítványozó más, jelen ügytől eltérő ügyében hozott bírósági döntések. Ezek nem minősülnek a jelen ügyben támadott döntéssel felülvizsgált olyan bírósági döntéseknek, amelyek vizsgálatára és megsemmisítésére az Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján ebben az eljárásban mód lenne. Ezért az Alkotmánybíróság az e döntéseket illetően előadott indítványozói érvek vizsgálatát mellőzte.
[8] Az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény Nemzeti Hitvallása és 28. cikke vonatkozásában nem tesz eleget az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontjában írt feltételnek, mivel ezek a rendelkezések az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint nem tartalmaznak Alaptörvényben biztosított jogot, ezért azokra alkotmányjogi panasz nem alapítható (a Nemzeti Hitvallás vonatkozásában lásd például: 3309/2019. (XI. 18.) AB végzés, Indokolás [10]; az Alaptörvény 28. cikk vonatkozásában lásd például: 3039/2020. (II. 24.) AB végzés, Indokolás [22]).
[9] Megállapítható továbbá, hogy az indítványozó az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdése vonatkozásában érvekkel nem támasztotta alá a kérelmét. Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is hangsúlyozza: "Indokolás hiányában a kérelem nem felel meg határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében írt követelményének, annak elbírálására nincs lehetőség. Az Alaptörvény egyes rendelkezéseinek puszta felsorolása ugyanis nem ad kellő alapot az alkotmányossági vizsgálat lefolytatására." (34/2014. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [212]) A kérelem tehát ebben a tekintetben nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjában írt feltételnek.
[10] A kérelem egyebekben eleget tesz a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében felsorolt követelményeinek, azzal, hogy az Alkotmánybíróság az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdését állító indítványi elemet tartalmilag az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésére vonatkozó indítványi elemnek tekintette (lásd hasonlóan: 3271/2020. (VII. 9.) AB végzés, Indokolás [20]). Az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése ugyanis nem a bírósági, hanem a közigazgatási hatósági eljárásra vonatkozik, jelen ügyben azonban nem folyt közigazgatási eljárás, az ügy eleve a bíróságon indult a keresetlevél benyújtásával. Az indítványozó tartalmilag egyébként maga is kifejezetten a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmére hivatkozott a keresetlevél visszautasításával kapcsolatban.
[11] 2.2. Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. E két feltétel alternatív jellegű, bármelyik fennállása megalapozza a panasz befogadhatóságát.
[12] Az Abtv. 29. §-ában írt első feltételt illetően az Alkotmánybíróság emlékeztet arra, hogy részletesen kimunkált és következetesen alkalmazott gyakorlata van az szóban forgó alaptörvényi rendelkezés - az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése - tartalmát érintően. Jelen alkotmányjogi panasz ehhez képest nem vet fel olyan új, alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely a panasz befogadását és érdemi elbírálását indokolná.
[13] A második - a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességre vonatkozó - feltételt érintően az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg. Az indítványozó állítása szerint a bírósághoz fordulás jogát mint a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog egyik részjogosítványát azzal sértette meg a bíróság, hogy a per tárgyát a keresetlevélbe foglaltakhoz képest leszűkítette, majd e leszűkített kérelem vonatkozásában állapította meg hatáskörének a hiányát. Ezt a hivatkozást azonban a becsatolt bírósági végzések nem támasztják alá: mind a Győri Járásbíróság, mind a Győri Törvényszék "unoka-nagyszülő kapcsolatfelvétel" tárgyában benyújtott kérelemként bírálta el a keresetlevelet, és a kapcsolattartás fogalmát erre kiterjedő értelemben használta döntésében. Ez megfelel az indítványozó által is elfogadott, az alkotmányjogi panaszban részletezett értelmezésnek.
[14] Önmagában az, hogy az indítványozó a bíróság hatáskörének hiányával összefüggő érvelést egyebekben tévesnek tartja, nem tekinthető a bírósági eljárás tisztességessége [XXVIII. cikk (1) bekezdése] követelményrendszerén belül értékelhető alkotmányossági kérdésnek. Ugyanis a "bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének" (3107/2016. (V. 24.) AB végzés, Indokolás [35]). Az Alkotmánybíróság a bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz intézményén keresztül is az Alaptörvényt és az abban elismert jogokat oltalmazhatja (erről lásd elsőként: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]). Vagyis az Alkotmánybíróság a bírói döntések felülvizsgálata során is az Alaptörvényben elismert alapjogi követelményrendszer tényleges érvényesülését garantálja. "A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga, sem a diszkrimináció tilalma nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti "szuperbíróság" szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el. [...] A bíró bármely ténybeli vagy jogi tévedése nem teszi automatikusan tisztességtelenné az egész eljárást, mivel az ilyen tévedések teljesen soha nem küszöbölhetők ki, azokat az igazságszolgáltatás ma ismert rendszere magában hordozza." (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]-[15]) Mindezek alapján megállapítható, hogy az indítványba foglaltak a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét sem vetik fel.
[15] Összefoglalva: az Alkotmánybíróság nem talált olyan körülményt, amelyet az Alaptörvény felhívott rendelkezésével összefüggésben alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességként lehetne értékelni, és amely ezért az indítvány érdemi vizsgálatát indokolná.
[16] 3. A fentiek szerint az alkotmányjogi panasz részben nem felel meg az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontjába és az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjába foglalt törvényi feltételeknek, részben pedig nem teljesíti az Abtv. 29. §-ban írt befogadási kritériumokat, ezért azt az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdése alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján visszautasította.
Budapest, 2020. december 8.
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott
dr. Dienes-Oehm Egon
alkotmánybíró helyett
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott
dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó
előadó alkotmánybíró helyett
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott
dr. Salamon László
alkotmánybíró helyett
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott
dr. Szabó Marcel
alkotmánybíró helyett
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1008/2020.