BH 2000.5.191 A hivatalos személy által elkövetett többrendbeli közokirat-hamisítás bűntettét - részben mint tettes, részben mint felbujtó - megvalósítja az a hivatásos bíró, aki a bírósági fogalmazót a városi bíróság előtt folyamatban levő polgári peres ügyekben rábírja arra, hogy távollétében és helyette a bírósági tárgyalásokat vezesse le, és a bírósági határozatokat hirdesse ki, majd a valótlan tartalmú tárgyalási jegyzőkönyveket és a meghozott határozatokat - mint a tanács elnöke (eljáró bíró) - aláírja [Btk. 275. § a) pont, 20. § (1) bek., 21. § (1)-(2) bek., Be. 104. § (1) bek., Pp. 116. §, 118. §, 1997. évi LXVII. tv. 3. § (2) bek.].

Az elsőfokú bíróság az I. r. vádlott bűnösségét 17 rb. - ebből 4 esetben felbujtóként - hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében;

a II. r. vádlott bűnösségét 17 rb. bűnsegédként hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében,

végül a III. r. vádlott bűnösségét 4 rb. hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében állapította meg.

Ezért az I. r. vádlottat - halmazati büntetésként - 1 évi börtönbüntetésre ítélte, a büntetés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette;

a II. r. vádlottat 8 hónapi börtönbüntetésre ítélte, a büntetés végrehajtását azonban 2 évi próbaidőre felfüggesztette, ugyanakkor a vádlottat a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól előzetesen mentesítette;

a III. r. vádlottat 150 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egynapi tétel összegét 1000 forintban állapította meg.

A megállapított tényállás lényege a következő.

Az 51 éves I. r. vádlott jogtudományi egyetemet végzett, férjezett, férje mérnök szakképzettségű, rokkantnyugdíjas, havi 14 700 forint nyugdíjjal rendelkezik. Két nagykorú gyermeke van, akik közül az egyik gyermek még tanuló és eltartásra szorul. Miniszteri Dicséret és Kiváló Munkáért Elismerő Oklevél kitüntetésekben részesült.

A 25 éves II. r. vádlott - az I. r. vádlott leánya - hajadon, gyermektelen, állam- és jogtudományi egyetemet végzett, bírósági fogalmazó munkakörben dolgozik a városi bíróságon.

A 42 éves III. r. vádlott hajadon, gyermektelen, állam- és jogtudományi egyetemet végzett, polgári ügyszakos bíró munkakörben dolgozik a városi bíróságon. Miniszteri Elismerő Oklevél kitüntetésben részesült, a megyei bírói tanács tagja.

Az I. r. vádlott 1973-tól polgári ügyszakos bírói munkakörben a városi bíróságon elnökhelyettesként, 1992. évtől pedig a városi bíróság elnökeként dolgozott.

A II. r. vádlott az egyetem elvégzése után 1996. március 1. napjától dolgozott fogalmazói munkakörben az édesanyja által vezetett városi bíróságon.

A III. r. vádlott 1986. évtől dolgozott polgári ügyszakos bírói munkakörben a városi bíróságon. Az I. r. és a III. r. vádlott egymással baráti kapcsolatban álltak.

A II. r. vádlott 1997 áprilistól június hónapig polgári ügyszakban töltötte a fogalmazói joggyakorlatát úgy, hogy az édesanyja, az I. r. vádlott mellé volt beosztva. Az I. r. vádlott mint a bíróság elnöke tárgyalási kedvezménnyel rendelkezett, ennek ellenére azonban az ügyhátralék csökkentése érdekében ezt a kedvezményt nem vette igénybe.

Az I. r. vádlott 1997 áprilisában annak érdekében, hogy mellé beosztott leánya, a II. r. vádlott a bírói munkára nagyobb gyakorlatot szerezzen, több esetben is az általa kitűzött, egyszerű ténybeli és jogi megítélésű polgári perek tárgyalását neki átengedte. Ezeken a tárgyalásokon a II. r. vádlott - annak ellenére, hogy sem szakvizsgával, sem bírói kinevezéssel nem rendelkezett - a későbbiekben részletezett tárgyalásokat mint bíró vezette, és néhány esetben ítéletet is hozott, amelyet mint bíró hirdetett ki.

1997. május 23-án az I. r. vádlottnak a megyei bíróságnál tartott értekezleten kellett részt vennie; 1997. május 30-án az I. r. vádlott beteg volt, ezért a bíróságon nem jelent meg, 1997. június 2-án pedig részt vett a megyei bíróságon tartott vezetői értekezleten. Az előbbi napokra kitűzött tárgyalásait azonban nem állította be, hanem leányát, a II. r. vádlottat kérte meg arra, hogy őt mint bírót helyettesítse. A II. r. vádlott ezeken a napokon is - ugyanúgy mint előbb - a tárgyalásokat mint bíró folytatta le, és néhány esetben ítéletet is hozott.

A városi bíróságon a fogalmazói munkakörben dolgozó II. r. vádlott 1997. április 9. napjától június 2. napjáig terjedő időben az édesanyja - az I. r. vádlott - felkérésére különféle polgári peres ügyekben (4 esetben házasság felbontása, 3 esetben gondnokság alá helyezés, 2 esetben tulajdonközösség megszüntetése és 1 esetben pénzösszeg megfizetése iránti ügyben) mint a tanács elnöke járt el, ebből 6 ügyben érdemi határozatot hozott, 3 ügyben a tárgyalást elnapolta és 1 ügyben az eljárást felfüggesztette.

Az említett esetekben az utóbb készített tárgyalási jegyzőkönyveket, valamint a határozatokat az I. r. vádlott aláírta, mintha a tárgyalást ő vezette, illetőleg a határozatot ő hozta volna meg.

Miután az I. r. vádlott a városi bíróságnál észlelt névtelen bejelentésről tudomást szerzett, felkereste a III. r. vádlottat, hogy az 1997. május 30. napján tárgyalt három ügyben az újabb jegyzőkönyvet és a határozatot írja alá, aki ennek a felkérésnek eleget tett.

A Magyar Köztársaság elnöke határozatával az I. r. és a III. r. vádlott ellen büntetőeljárás megindításához hozzájárult.

A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (Pp.) 116. és 118. §-aiban foglalt rendelkezései szerint az eljáró bíró neve a jegyzőkönyv lényeges kelléke, a jegyzőkönyv és az ítélet a bíróság tagjaként eljáró személyek nevét közhitelesen tanúsítja.

Nem helytállóak a védői és vádlotti érvelések, amelyek párhuzamot kívántak vonni a többnyire elkerülhetetlen névcserére, szám-, számítási hibára vonatkozó vagy más hasonló előírások és az általuk elkövetett hamisítás között, mert az eljárás során bizonyítást nyert, hogy az okiratokat olyan személy írta alá, aki a tárgyalásokon bíróként nem volt jelen.

Az I. r. vádlott hivatkozott arra is, hogy nem akart bűncselekményt elkövetni, annak súlyával nem volt tisztában. A Btk. 27. §-ának (2) bekezdése szerinti büntethetőséget kizáró ok a tévedés, mely csak olyan személy javára állapítható meg, akinek arra a feltevésre, hogy a cselekménye a társadalomra nem veszélyes, alapos oka volt. Ilyen alapos oka a tévedésre a jogvégzett, évtizedek óta a bíróságon dolgozó vádlottnak nem lehetett.

Az I. r. vádlott 17 rb., a Btk. 275. §-a a) pontjának II. tétele szerinti, hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntettét követte el, melyből 4 rb. cselekményt mint a Btk. 21. §-ának (1) bekezdése szerinti felbujtói minőségben valósított meg, mert mint hivatalos személy hivatali hatáskörével visszaélve a tényállásban foglalt közokiratok tartalmát a bíró nevénél meghamisította.

Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során az I. r. vádlott javára enyhítőként értékelte az igazságszolgáltatásban végzett több mint két évtizedes kifogástalan munkáját, kitüntetéseit, a megromlott egészségi állapotát, valamint hogy azzal is szembe kell néznie, hogy közeli hozzátartozójának, a gyermekének olyan hátrányt okozott, amely nem kétséges, hogy neki maradandó lelki sérüléseket okoz. Ugyanígy enyhítőként jelentkezett a javára, hogy a vezetői beosztásáról és a bírói tisztéről önként lemondott, és így cselekményei következményeként viszonylag idősebb korában megélhetését biztosító állását is elvesztette. Ekként értékelte azt a körülményt is, hogy őt hátrányokozási vagy előnyszerzési célzat nem vezette, továbbá egy gyermeke eltartásáról is gondoskodnia kell.