A Miskolci Törvényszék K.20204/2010/8. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 339. §, 340. §, 1995. évi XCVII. törvény (Lt.) 16. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 97. §, 108. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §] Bíró: Bernáthné dr. Kádár Judit

Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság

14.K.20.204/2010/8.sz.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság dr. Molnár Angelika /3530.Miskolc, Hunyadi J.u.56.sz.alatti székhelyű / ügyvéd által képviselt felperes neve /felperes címe / felperesnek, alperes neve /aperes címe / alperes ellen, adóügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A megyei bíróság alperes 2009. december hó 8.napján kelt ... számú határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezi és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezi.

A bíróság megállapítja, hogy a le nem rótt 900.000.-/Kilencszázezer / forint eljárási illetéket az állam viseli.

Kötelezi a bíróság alperest, fizessen meg felperesnek tizenöt napon belül 250.000.-/Kettőszázötvenezer / forint perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s :

A megyei bíróság becsatolt közigazgatási iratokból valamint a per egyéb adataiból az alábbi tényállást állapította meg:

Az APEH Regionális Igazgatósága Magánszemélyek és Egyéni Vállalkozók Ellenőrzési Osztálya 2. 2003-2007.évekre felperesnél bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett valamennyi adónemre kiterjedően.

Felperes a vizsgált időszakban élelmiszer jellegű vegyes kiskereskedelemmel foglalkozott ... sz. alatt található telephelyén.

Az adóhatóság felperes vizsgált időszaki társasági adóbevallásainak adataiból 2003.évben 6,8 %, 2004.évben -12 %, 2005.évben -4 %, 2006.évben 10 %, 2007.évben 5,2 % haszonkulcsot mutatott ki. Felperes 2009. február 11.napján tett nyilatkozatában 10-25 % közötti haszonkulcsot jelölt meg az egyes termékcsoportoktól függően. Előadása szerint az árképzés módszerén a vizsgált időszakban nem változtatott, és a fogyasztói árakat úgy állapította meg, hogy kb. 20 % haszna legyen.

Felperes 2003.évben 670.223.-foirnt nyereséget mutatott ki, a későbbi években folyamatosan veszteséges volt. 2004.évben 3.426.704.-forint, 2005.évben 2.370.535.-forint, 2006.évben 948.461.-forint, 2007.évben 1.027.553.-forint vesztesége volt.

Az adóhatóság a vállalkozás folyamatosan fennálló vesztesége, a beszerzési ár alatti értékesítés alapján a felperesi vállalkozás vizsgált időszaki kereskedelmi tevékenységből keletkezett árbevételét valósnak nem fogadta el, annak összegét becsléssel határozta meg. A becslési eljárás során az elsőfokú adóhatóság az adózó árbeszerzéséből indult ki, a felperes által felvett záró leltárakban meghatározott árukészlet értékét elfogadta, a vizsgált időszak egészére, az adóköteles termékekre 25 % átlag haszonkulcsot alkalmazott. Az adójegyes termékek /dohány / esetében a haszonkulcsot a revízió tételesen kigyűjtött beszerzési és értékesítési adatokból 2003.évben 8 %-ban, 2004. évben 7,6 %-ban, 2005. évben 6 %-ban, 2006. évben 5,4 %-ban, 2007. évben 4 %-ban vélelmezte. A dohánytermékekkel együtt felperes gazdálkodását jellemző becsült éves átlagos haszonkulcsot 2003-2004. évben 21 %-ban, 2005-2006. évben 20 %-ban, 2007. évben 19 %-ban állapította meg. Az adóhatóság az éves leltárakból kigyűjtötte a dohánykészlet értékét, melyből a tételes kigyűjtés alapján kimunkált haszonkulccsal visszaszámolva meghatározta a dohánykészlet beszerzési értékét. A dohányon kívüli termékek leltárértékét a számított átlag haszonkulcsokkal korrigálva vette figyelembe. Az eladott áruk beszerzési értéke 1 %-ának megfelelő hiány figyelembevételével állapította meg a revízió az adóköteles termékek értékesítéséből származó árbevételt, mely alapján a vállalkozás kereskedelmi tevékenységből származó árbevételét 2003. évben 28.933.821.-forintban, 2004.évben 31.402.033.-forintban, 2005.évben 26.958.652.-forintban, 2006.évben 29.040.311.-forintban, 2007.évben 40.402.335.-forintban vélelmezte, melynek eredményeként felperes által bevallott bevételt 2003. évben 3.361.902.-forinttal, 2004.évben 8.418.415.-forinttal, 2005. évben 5.396.301.-forinttal, 2006.évben 2.486.943.-forinttal és 2007.évben 4.706.189.-forinttal megnövelte. A többlet árbevételt a hatóság vállalkozási kivétnek minősítette az 1995.évi XCVII. Törvény /Szja.tv./ 16.§. /4/bekezdése alapján. A hatóság a vállalkozás eredményét a vállalkozói kivét összegével csökkentette és az Szja.tv. 29.§. /1/bekezdése szerint, mint összevont adóalap részét adóztatta, így felperes terhére 2003.évre 1.264.761.-forint, 2004.évre 3.082.198.-forint, 2005. évre 1.947.394.-forint, 2006. évre 796.299.-forint, 2007.évre 1.478.228.-forint személyi jövedelemadó adókülönbözetet állapított meg.

Az ellenőrzés eredményeként az elsőfokú hatóság 2009.szeptember hó 30.napján kelt ... számú határozatával felperes terhére összesen 22.283.193.-forint adókülönbözetet állapított meg, melyből 22.282.273.-forint adóhiánynak minősült. A feltárt adóhiány után 11.141.136.-forint adóbírságot és 8.709.012.-forint késedelmi pótlékot szabott ki.

A határozattal szemben felperes fellebbezést terjesztett elő.

Alperes 2009. december hó 8.napján kelt ... számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozat indokolásában rögzítésre került, hogy a felperesi bevallási adatokból 2003, 2006 és 2007. évekre számítható alacsony, valamint 2004, 2005. évi negatív haszonkulcs, továbbá a felperes nyilatkozata szerinti átlaghaszonkulcs ellentmondása, a vállalkozás folyamatos vesztesége, a felperes részéről be nem vallott bevételre utaltak, ezért a revízió az Art.108.§. /3/bekezdés c./pontja alapján becslést alkalmazott a felperes árbevételének valamint annak alapján fizetendő általános forgalmi adó alapjának meghatározására. Álláspontja szerint az elsőfokú hatóság maradéktalanul eleget tett az Art.97.§. /4/bekezdésében előírt tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségének. A becslés alkalmazásának feltételei fennálltak. A becslési módszer alkalmas a valós adóalap valószínűsítésére, így az elsőfokú határozat helybenhagyásáról döntött.

Felperes törvényes határidőn belül kereseti kérelmet terjesztett elő elsődlegesen kérve az alperesi határozat megváltoztatását, a terhére megállapított adóhiány és ahhoz kapcsolódó adóbírság, késedelmi pótlék törlését, másodlagosan kérte az alperesi határozat hatályon kívül helyezését az elsőfokú határozatra is kiterjedően és az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését a tényállás teljeskörű tisztázási kötelezettségének teljesítése mellett. Kérte továbbá alperes perköltségben marasztalását.

Felperes keresetlevelében hivatkozott arra, hogy a vállalkozás becsléssel kiszámított árbevételének és elszámolható költségeinek figyelembevétele mellett számítható vállalkozói jövedelmet kell megállapítani. Álláspontja szerint az egyéni vállalkozó esetében a "vállalkozásból kivonás" fogalmilag kizárt, hiszen nincs elkülönült pénztára, nincs pénzkezelési szabályzata. Ennek ellensúlyozására szolgál a korlátolt felelősség. Utalt arra, hogy az Szja. törvény ismeri a vállalkozásból kivont jövedelem fogalmát /Szja.tv. 68.§./. Utalt továbbá arra, hogy az adóhatóság annak ellenére, hogy becsléssel megállapította a felperesi árbevételt és ezzel szembeni költségeit, a vállalkozói személyi jövedelemadó alapját érintetlenül hagyta, mellyel gyakorlatilag " jóváhagyta " a felperes folyamatos veszteséges működését. A bevétellel szemben amennyiben megbecsüli a hatóság a tényleges árbevételt, akkor álláspontja szerint ehhez az elszámolható költségeket is figyelembe kell vennie, ami nem történt meg. Következik ez az Art.108.§. /1/bekezdéséből, mely szerint a becslési eljárás során a valós adó összegét kell megállapítani, ami nem történt meg. Utalt arra, hogy az adóhatóság is ellentétes gyakorlatot folytat e körben, van tudomása olyan ellenőrzésről is, amikor az adóhatóság nem vállalkozói kivétnek tekintette a becsült árbevétel összegét, hanem vállalkozói jövedelemként vette számításba és a vállalkozói jövedelemadó alapot növelő bevételként számolta el.