BH 2020.11.348 A bírói gyakorlat nem követel meg a versenyügyekben sajátos tartalommal bíró, egzakt bizonyítási sztenderdet. Helyesen jár el a bíróság akkor is, ha az alperes közvetett bizonyítékok láncolatán alapuló határozatát jogszerűnek fogadja el [1996. évi LVII. tv. (Tpvt.) 11. § (1)-(2) bekezdés, 2004. évi CXL. tv. (Ket.) 2. § (3) bekezdés, 50. § (1) bekezdés, 70. § (1) bekezdés].

A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás

[1] Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program (KEOP) keretében kiírt, vissza nem térítendő támogatást biztosító energiahatékonysági pályázatokon napelemrendszerek kiépítése és ahhoz kapcsolódó szolgáltatások - a tájékoztatás és nyilvánosság biztosítása - körében több nyertes pályázat esetén ugyanazon ajánlattevőként eljárt jogalanyok közül került ki a nyertes ajánlattevő. A pályázatokat automatikusan bírálták el, azaz jogosultsági és teljességi kritériumok alapján vizsgálták. A pályázónak első lépésként ajánlatkérést/közbeszerzést kellett lefolytatnia, és amennyiben a projekt és/vagy a pályázó nem közbeszerzés-köteles, a piaci ár alátámasztására legalább három árajánlatot kellett bekérni, amelyek meglétét és megfelelőségét auditor ellenőrizte.

[14] Az Európai Bizottság Regionális és Várospolitikai Főigazgatóságának auditjelentése alapján a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Programokért Felelős Helyettes Államtitkársága (a továbbiakban: Irányító Hatóság) a fenti ajánlatkérések (projektek) kapcsán 2015-ben folytatott szabálytalansági eljárás során a szabálytalansági jegyzőkönyvekben megállapította, hogy az érintett projektekben árajánlattételre felhívott vállalkozások olyan összehangolt magatartást tanúsítottak, amely a gazdasági versenyt megakadályozó, korlátozó vagy torzító hatást fejthet ki, a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 11. § (1) bekezdésébe ütközően. Az Irányító Hatóság jogkövetkezményként a projekt keretében kötött vállalkozási szerződésen belül az eszközbeszerzés értékének 25%-át alkalmazta pénzügyi korrekcióként. A jogorvoslati eljárásokban a Miniszterelnökség Jogi Ügyekért Felelős Helyettes Államtitkársága az Irányító Hatóság fenti döntéseit megsemmisítette, és azt új eljárás lefolytatására utasította. Az eljárást a versenyfelügyeleti eljárás befejezéséig felfüggesztették.

[15] A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Programokért Felelős Helyettes Államtitkárság Szabályossági és Pénzügyi Főosztály Ellenőrzés Koordinációs és Szabályossági Osztálya által benyújtott P/493/2015. számú panasz kapcsán az alperes 2016. június 8-án a VJ/41-2/2016. számú végzéssel versenyfelügyeleti eljárást indított az A. Bt.-vel, a II. rendű felperessel, az L. Kft.-vel, a IV. rendű felperessel és a H. Kft.-vel szemben, gazdasági versenyt korlátozó megállapodás tilalmának feltételezett megsértése miatt. Az L. T. Kft. és az Ö. Kft. felszámolási eljárás keretében megszűnt, így velük szemben nem indult versenyfelügyeleti eljárás. Az eljárásban az alperes 2019. február 25-én kibocsátotta előzetes álláspontját és az eljárás alá vontakat felhívta a Tpvt. 73/A. §-a szerinti egyezségi eljárásban való részvételre. A H. Kft. egyezségi nyilatkozatot tett, az előzetes álláspontban foglaltaknak megfelelően ismerte el a jogsértő magatartását. Az alperes kiegészítő előzetes álláspontot bocsátott ki, amely szerint a továbbiakban a jogsértést elismerő egyezségi nyilatkozatot az előzetes álláspontjában tett megállapításainak további bizonyítékaként veszi figyelembe.

[16] Az alperes a 2019. április 17-én kelt VJ/41-191/2016. számú egybefoglalt határozatával megállapította, hogy az érintettek a piac, pályázatok felosztására irányuló, egységes és folyamatos versenykorlátozó célú magatartást tanúsítottak, amely magatartással megsértették a Tpvt. 11. § (1) bekezdésében foglalt tilalmat. Az alperes a jogsértés megállapításán túl versenyfelügyeleti bírságot szabott ki.

[17] A határozat indokolása szerint az alperes vizsgálata arra terjedt ki, hogy az ajánlattevők egyeztetéseket folytattak egyes pályázatok kapcsán lebonyolított, alapvetően napelemrendszerek kivitelezésére irányuló ajánlatkérések során, a kivitelezési munkák egymás közötti esetleges felosztásáról 2009-től kezdődően. Megállapította, hogy az ajánlatkéréseket különböző vállalkozások folytatták le, egyik vizsgált pályázat sem érte el a közbeszerzés-köteles összeghatárt, ezért kizárólag az adott pályázatra vonatkozó általános szabályokat kellett figyelembe venni. Ezek közül az egyik az volt, hogy az ajánlatkérők legalább három kivitelezési ajánlat közül válasszák ki a legkedvezőbb árajánlatot, amely után a pályázatok keretében vissza nem térítendő támogatáshoz juthattak. A vizsgált ajánlatkérések közös sajátossága volt, hogy az ajánlatadásra felkért és ténylegesen ajánlatot benyújtó vállalkozások az eljárás alá vont vállalkozások közül kerültek ki. A vizsgált pályázatok az ismertetett három pályázati konstrukcióba tartoztak, amelyek időben részben egymás után, részben egymással átfedésben voltak. A pályázati konstrukciók mindegyikére külön pályázati útmutatót, pályázati felhívást készített a pályázat kiírója, az Irányító Hatóság.

[18] Az alperes a határozatában kifejtette, hogy ármeghatározó, illetve piacfelosztó kartell (ún. "kőkemény" kartell) esetén a piaci részesedés meghatározásának nincs jelentősége, mivel a csekély piaci részesedésen alapuló mentesülés ez esetben kizárt. Az érintett piac Tpvt. 14. § rendelkezése szerinti meghatározásának nem volt kiemelt jelentősége, azt teljes pontossággal nem is kellett meghatároznia. A vizsgált magatartások szempontjából az érintett termékpiacot a pályázók által lebonyolított ajánlatkérések tárgyában határozta meg, így a napelemes rendszerek kiépítésével, és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatásokkal - a tájékoztatás és nyilvánosság biztosítása - azonosította, azzal, hogy a B. V. Bt. 2013. évi ajánlatkérései a napelemes rendszer kiépítése mellett hőszivattyús rendszer szerelésére, fűtéskorszerűsítésre, világításra és szigetelésre is kiterjedtek. Az érintett földrajzi piacot az egyes ajánlatkéréseket követő beszerzések kivitelezésének helyszíneiben (Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyék területén belül, Győrött és Szolnokon) határozta meg.

[19] Az ajánlatadói magatartásokat a vizsgált pályázati konstrukcióknál külön-külön értékelte.

A kereseti kérelmek és a védirat

[27] A II. rendű és a IV. rendű felperes külön-külön előterjesztett keresetükben elsődlegesen az alperesi határozat megsemmisítését, másodlagosan annak megváltoztatását, ezáltal a jogsértés hiányának megállapítását és a bírság mellőzését, harmadlagosan a bírság minimális összegre mérséklését kérték. Kérték továbbá az alperes kötelezését a perköltség megtérítésére. Kereseti kérelmük indokaként a közigazgatási hatósági eljárás és szolgálatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 2. § (3) bekezdésében, 50. § (1) bekezdésében, 72. § (1) bekezdésében, a Kp. 85. § (5) bekezdésében, valamint a Tpvt. 11. § (1) és (2) bekezdésében foglalt rendelkezések megsértésére hivatkoztak, álláspontjuk szerint az alperes a határozatát nem valósághű tényállásra, hanem feltételezésekre alapította, a határozatból nem állapíthatók meg a mérlegelés szempontjai, mivel az alperes a jogsértés megállapításához szükséges közvetlen bizonyítékot nem tárt fel. Kifogásolták, hogy az alperes nem bizonyította az együttműködésüket, a részvételüket a kartellben - amely elengedhetetlen a jogsértés megállapításához -, kizárólag következtetésekre és feltételezésekre alapította a határozatát. Álláspontjuk szerint az alperes felek közötti megegyezést alátámasztó közvetlen bizonyítékokat, sőt közvetett bizonyítékokat sem tárt fel, nem igazolta a piacfelosztást és az árrögzítést, nem vizsgálta a versenyre gyakorolt negatív hatást, a jogsértés egységességét pedig annak feltételei - mind az objektív, mind a szubjektív oldal - hiányában állapította meg. A számítógépen található mappa és a használt alkalmazások alapján levont következtetéseket hibásnak tartották, kifogásolták annak bizonyítékként való értékelését. Az egyeztetés, megállapodás létrejöttét megalapozó bizonyíték hiánya, illetve a jogsértés nem jogilag megkövetelt módon való megállapítása okán utaltak az Európai Unió Alapjogi Chartájába foglalt alapvető jogra, az ártatlanság vélelmére. Vitatták, hogy az alperes nem talált enyhítő körülményt a javukra.