A Legfelsőbb Bíróság Kfv.37194/2009/3. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (IDEGENRENDÉSZETI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata ) tárgyában. [114/2007. (V. 24.) Korm. rendelet (Harmvhr.) 94. §] Bírók: Bauer Jánosné, Kovács Ákos, Kovács András

Kfv.III.37.194/2009/3.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr.Babó József ügyvéd által képviselt B. Y. felperesnek a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal alperes ellen idegenrendészeti ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében, a Fővárosi Bíróság 2008. november 6. napján kelt 20.K.35.053/2008/12. számú jogerős ítélete ellen az alperes által 14. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem alapján az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 20.K.35.053/2008/12. számú ítéletét hatályában fenntartja azzal, hogy az elsőfokú határozatot hozó hatóságot kötelezi új eljárás lefolytatására.

A le nem rótt 36.000.- /azaz harminchatezer/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I N D O K O L Á S

A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal Budapesti és Pest Megyei Regionális Igazgatósága /a továbbiakban: elsőfokú hatóság/ 2007. június 11. napján kelt 106-1-8511/6/2007-L. számú határozatával az ukrán állampolgár felperes letelepedési engedély, valamint első állandó lakhely bejelentés iránti kérelmét elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2007. szeptember 16. napján kelt 106-L-11067/2/2007. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A másodfokú határozat a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról szóló 2007. évi II. törvény /a továbbiakban: Harm.tv./ végrehajtásáról szóló 114/2007./V.24./ Korm. rendelet /a továbbiakban: Vhr./ 94. § /1/ bekezdés c/ pontját jelölte meg elutasítási okként, tekintettel arra, hogy felperes magyarországi megélhetése nincs biztosítva. Megállapította, hogy a felperes autómosó munkakörben dolgozik, a Vhr. alapján számolható átlagos bruttó munkabére 80.000.- Ft volt, ami nettó 64.140.- Ft összegű keresetet jelent. Ez a munkabér a Központi Statisztikai Hivatal /a továbbiakban: KSH/ által a 2006. év vonatkozásában meghatározott létminimum körüli értéken mozog, attól csupán 622.- Ft-tal tér el, ezért az alperes mérlegelési jogkörben eljárva az elsőfokú hatóság elutasító döntését helybenhagyta.

A felperes keresete folytán eljárt Fővárosi Bíróság 2008. november 6. napján kelt 20.K.35.053/2008/12. sorszámú ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Megállapította a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény /a továbbiakban: Pp./ 339/B. §-ára hivatkozással, hogy a hatóság mérlegelése nem volt okszerű. A felperes viszonylag alacsony, de rendszeres havi jövedelmet igazolt, eltartottja nem volt, évek óta ugyanannál a munkáltatónál dolgozott, munkaviszonya rendszeres, jövedelme stabilan biztosított és várhatóan a jövőben is biztosítani fogja a létfenntartását. Mindemellett 500.000.- Ft összegű banki megtakarítással rendelkezett, amely fedezheti esetlegesen felmerülő rendkívüli kiadásait. A per során a felperes igazolta, hogy ingatlantulajdonnal rendelkezik H. városában, ami szükségtől függően értékesíthető vagy bérbe adható. Ez az új tény a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának tanácselnöki értekezletén hozott 2/2007. számú vélemény 4. pontjára figyelemmel a Pp. 164. §-a és 336/A. §-a alapján figyelembe vehető volt, mert ez a körülmény már az alperesi döntés meghozatalakor objektíve fennállt. Mindezért megsértette a hatóság a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény /a továbbiakban: Ket./ 50. § /6/ bekezdésében előírtakat, amely a döntés érdemére is kihatott. Az új eljárás során vizsgálni kell a becsatolt ajándékozási szerződést és a felperes újabb keletű vagyoni viszonyait, valamint a döntést okszerű mérlegelésre kell alapozni.

Az alperes felülvizsgálati kérelmében a Pp. 339. § /1/ bekezdésének megsértésre hivatkozással kérte a bíróságot új eljárás lefolytatására kötelezni. Álláspontja szerint alperes mérlegelése megfelelő volt, mert a létminimum közeli szintnél magasabb követelményt támaszt letelepedés engedélyezése esetén a törvény. A felperesnek az engedély esetén azt kellett volna igazolnia, hogy magyarországi egzisztenciáját képes hosszú távon megteremteni, amely többet jelent a puszta megélhetésnél, megalapozott anyagi háttérrel kell rendelkezni. Kifogásolta, hogy nem lehetett volna új tényeket figyelembe venni a bírósági eljárás során, hiszen az alperes, illetve az elsőfokú hatóság tényállás-tisztázási kötelezettségének mindenben eleget tett. Ennek tükrében a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégium tanácselnöki értekezletén hozott "Vélemény" alapján sem lehetett volna új tényeket az értékelés körébe bevonni. Megítélése szerint jogsértő az az iránymutatása is a bíróságnak, hogy az újabb keletű vagyoni helyzetét is vizsgálni kell a felperesnek, ugyanis a Vhr. 95. § /4/ bekezdése egyértelműen tartalmazza a havi jövedelem kiszámításának módját, vagyis azt, hogyan kell a jövedelmet kiszámolni.

Az alperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.

A Ket. 50. § /6/ bekezdése értelmében a hatóság a bizonyítékokat egyenként és összességükben értékeli, és az ezen alapuló meggyőződése szerint állapítja meg a tényállást. A Harm.tv. 33. § /1/ bekezdés a/ pontja értelmében az a harmadik országbeli állampolgár kaphat ideiglenes letelepedési engedélyt, nemzeti letelepedési engedélyt, vagy EK letelepedési engedélyt, akinek a Magyar Köztársaság területén lakhatása és megélhetése biztosított. A Vhr. 94. § /1/ bekezdés c/ pontja értelmében a kérelem benyújtásakor a kérelmezőnek be kell mutatni az érvényes úti okmányát, valamint a kérelméhez csatolni kell a magyarországi lakhatást és megélhetést igazoló okiratot.