781/B/1996. AB határozat
a Polgári Törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. törvényerejű rendelet 79. §-a alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata és megsemmisítése iránti indítvány alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a Polgári Törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. törvényerejű rendelet 79. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó a Polgári Törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Ptké. I.) 79. §-a alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt nyújtott be indítványt az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. § b) pontja és 21. § (2) bekezdése alapján. Álláspontja szerint az Alkotmánynak a jogbiztonság elvét magába foglaló jogállamiságot megállapító 2. § (1) bekezdésébe, a tulajdonhoz való jogot biztosító 13. §-ába és az öröklés jogát biztosító 14. §-ába ütközik a támadott rendelkezés, mivel az indítványozó konkrét jogvitájában nem hivatkozhat ráépítés jogcímére.
II.
1. Az indítványozó ügye nem először szerepel az Alkotmánybíróság előtt.
Első, 1993. július hó 27-én kelt indítványában az alábbi tényállást írta le: 1958-ban elhatározták férjével, hogy házat építenek. Férje szüleinek javaslatára nem külön, önálló ház építéséhez fogtak, hanem azok meglévő házingatlanához építettek hozzá két szobát és egy üveges verandát. Férje szüleivel történt megállapodás alapján a most már kibővült lakóházingatlant az ígéret szerint majd ők fogják örökölni, míg férje testvére az anyós tulajdonában álló ingatlanrészhez jutott hozzá, illetőleg tőlük kapott kétszobás lakrészt. Erről szóban állapodtak meg, s 1958 áprilisában beköltöztek a kibővített lakásba. Indítványozó állítása szerint az akkoriban kielégített testvér most az egész ingatlanból örökölni kíván. Az I. fokú bírósági tárgyaláson - a Ptk. 137. § (3) bekezdése alapján - megnyerte a pert, másodfokon azonban - arra figyelemmel, hogy 1959. december 30-án kaptak lakás-használatbavételi engedélyt - elveszítette azt.
Az indítvány nem jelölte meg pontosan az Alkotmánynak azt a rendelkezését, amelyet az indítványozó által megvizsgálni kért jogszabály sértett, ezért az Alkotmánybíróság hiánypótlásra szólította fel. Indítványozó a hiánypótlásra történt felszólítása után sem jelölte meg ezt az alkotmányos rendelkezést, a Ptké. 79. §-ának megsemmisítését azonban továbbra is kérte. Az Alkotmánybíróság az indítványt - mindezekre figyelemmel - a 1078/B/1993/2. számú végzésével visszautasította.
1995-ben az indítványozó újabb beadvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyben változatlan tartalommal megismételte korábbi indítványát. Ebben az indítványban sem jelölte meg az Alkotmánynak azt a rendelkezését, amelybe az általa felülvizsgálni kért Ptk.-ban található rendelkezés ütközött. Ezért az Alkotmánybíróság főtitkára tájékoztatta arról, hogy a testület a kérelemmel nem tud érdemben foglalkozni, s felhívta a figyelmét arra is, hogy a jövőben az Alkotmánybíróság a hiányos indítvány érdemi vizsgálatát mellőzni fogja.
Indítványozó - e tájékoztatás ellenére - még 1995-ben kérte az Alkotmánybíróságot arra, hogy elutasított kérelmét vizsgálja felül. Indítványa ismételten alkalmatlan volt arra, hogy azt az Alkotmánybíróság érdemben elbírálja.
Újabb indítványa 1996 áprilisában érkezett meg az Alkotmánybíróságra, amelyben az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére, 13. § (1), (2) bekezdésére és 14. §-ára hivatkozással kérte a Ptké. 79. §-ának megsemmisítését.
Az Alkotmánybíróság erre tekintettel az indítványt érdemben elbírálta.
2. A Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) hatálybalépésekor 138. §-ában szabályozta a ráépítés jogintézményét. A Ptk. időközben történt módosítása folytán ma a Ptk. 137-138. §-aiban találhatók a ráépítés szabályai. A Ptké. I. 1960. május 1-jével rendelte el a Ptk. hatálybalépését, 75. §-ában pedig arról rendelkezett, hogy az a hatálybalépés előtt keletkezett jogviszonyból eredő és jogerős határozattal még el nem bírált jogokra és kötelezettségekre is alkalmazandó.
A Ptké. I. 79. §-ában foglalt rendelkezés, amelyet az indítványozó alkotmányellenesnek tart, az átmenetre vonatkozó ezen főszabálya alóli kivételt tartalmaz. Eszerint:
"79. § A túlépítésre, a beépítésre, valamint a ráépítésre vonatkozó rendelkezéseket csak akkor lehet alkalmazni, ha az építkezés a Ptk. hatálybalépése után történt."
Az indítványozó az Alkotmány következő rendelkezéseire hivatkozott:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
"13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot. (2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet."
"14. § Az Alkotmány biztosítja az öröklés jogát."
III.
Az indítvány nem megalapozott.
A polgári anyagi jogi szabályok alkalmazásánál főszabály, hogy a hatályos szabályt a hatálybalépése előtt keletkezett jogviszonyból eredő és jogerős határozattal még el nem bírált jogokra és kötelezettségekre is alkalmazni kell. E főszabály mellett a polgári jogi szabályokat hatályba léptető rendelkezések - így a Ptké. I.-é is - számos kivételt tartalmaz azokra a jogviszonyokra vonatkozóan, amelyekbe a felek a korábbi, a jogviszony keletkezésekor hatályos szabályozás figyelembevételével léptek, amelyek esetében a jogszabályváltozás a felek egymással szembeni jogai és kötelezettségeinek alapvető változását eredményezné. Ez a szabályozási mód éppen az indítványozó által felhozott jogbiztonság elvével áll összhangban, ezért nem alkotmányellenes.
Téved az indítványozó, amikor úgy véli, hogy az általa alkotmányellenesnek tartott, az alkalmazási főszabálynak a Ptk. 138. §-a visszamenő hatályát akadályozó kivétele azt jelentené, hogy az adott jogviszony nem elbírálható. A Ptk. hatálybalépése előtt történt építkezés a Ptk. hatálybalépését megelőző, a tényállás kialakulásakor hatályos szabályozás szerint bírálandó el. Az Alkotmánybíróságnak nem feladata, hogy az adott jogvita elbírálásakor alkalmazandó jogot megállapítsa, erre vonatkozóan hatásköre sincsen. Az Alkotmánybíróság felhívja azonban az indítványozó figyelmét a Magánjogi törvényjavaslat 546. §-ára épülő bírói gyakorlatra, amely a Ptk. hatálybalépését megelőzően a jelenleg ráépítésként szabályozott jogviszonyra vonatkozott. Ez utóbbinak az elbírálására az Alkotmánybíróságnak hatásköre nincs, egyrészt mert e joganyagot a Ptké. I. 5. §-a 1960. május 1-jével hatályon kívül helyezte, másrészt mert a vizsgálat tárgya nem jogszabály vagy az állami irányítás egyéb eszköze lenne.
Az Alkotmánybíróság a fenti indokok alapján hozta meg az indítványt elutasító határozatát.
Budapest, 1998. június 8.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Németh János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró