BH 2007.10.347 Nincs jogszabályi akadálya annak, hogy gazdasági társaság a tagjainak tulajdonában álló ingatlan használatára bérleti szerződést kössön, és a bérleti díjat - a megállapodásnak megfelelően - a bérbeadókat terhelő kölcsöntartozás törlesztésére utalja át - A szerződés megkötése és teljesítése az ügyvezető vétkes kötelezettségszegésének nem tekinthető [1997. évi CXLIV. tv. (továbbiakban: Gt.) 29. §]

Az elsőfokú bíróság a felperes jogalap nélküli gazdagodás címén előterjesztett keresetének helyt adott. Kötelezte az I. és a II. r. alperest egyetemlegesen, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 9 316 334 Ft-ot, és annak törvényes kamatait, valamint 326 875 Ft perköltséget. Kimondta továbbá, hogy az alperesek kötelesek a Magyar Államnak, külön felhívásra megfizetni, a felperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt 558 980 Ft kereseti illetéket. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a felperes kft. az alperesekkel kötött bérleti szerződés alapján, olyan ingatlan használatáért fizetett bérleti díjat, amelyet az ő vagyonából, a műhely építésére felvett hitel általa történő törlesztése folytán szereztek meg az alperesek. A törlesztő részletként kifizetett összegek, mint a felperes kft. rovására szerzett vagyoni előny visszatérítésére a Ptk. 361. §-a alapján a felperes jogosult volt. Az elsőfokú bíróság, a perben kirendelt igazságügyi könyvszakértő véleménye alapján, a kereset összegét megalapozottnak ítélte.

Az alperesek fellebbezése folytán indult másodfokú eljárás során a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az alperesek perköltségviselésre kötelezését mellőzte, mert a felperesnek perköltségigénye nem volt. Kimondta, hogy az alperesek kötelesek az államnak, külön felhívásra, az 559 000 Ft feljegyzett fellebbezési illetéket egyetemlegesen megfizetni. Határozatának indokolása szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, érdemi döntése helytálló volt. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság jogi indokaival azonban nem értett egyet.

Álláspontja szerint a jogalap nélküli gazdagodás szabályainak alkalmazására - annak szubszidiárius jellegére tekintettel - nem volt mód. Az adott tényállás mellett ugyanis, a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 29. § (1) bekezdése alapján, a felperes és az alperesek között kárkötelmi jogviszony áll fenn. A Pp. 206. § (1) bekezdésében foglalt, a bizonyítékok értékelésére vonatkozó szabály alkalmazásával a másodfokú bíróság úgy ítélte, az alperesek nem bizonyították, hogy közöttük és a felperes között ténylegesen létrejött bérleti szerződés az érintett ingatlan használatára vonatkozóan. Azzal a magatartásukkal azonban, hogy a felperes érdekeinek figyelmen kívül hagyásával a felperessel a saját tartozásukat fizettették meg, kárt okoztak. A Gt. 29. § (1) bekezdése alapján, ügyvezetői tisztségükre tekintettel, azt kötelesek megtéríteni. Kártérítési kötelezettségük a Ptk. 334. § (1) bekezdése értelmében egyetemleges. Az ítélőtábla a kereset összegét - miután a fellebbezést benyújtó alperesek azt nem vitatták - nem vizsgálta.

Az alperesek a jogerős ítélettel szemben benyújtott felülvizsgálati kérelmükben kérték annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, és a felperes keresetének elutasítását. A támadott határozat ügy érdemi elbírálására kiható jogszabálysértését a Gt. 29. § (1) bekezdésére hivatkozással jelölték meg. Vitatták, hogy a felperesnek kárt okoztak azzal, hogy a tulajdonukban álló ingatlan használatáért bérleti díjat számítottak fel. Hivatkoztak arra is, nem volt jogszabályi akadálya annak, hogy az alperesek által korábban alapított Kft. hiteltartozásának törlesztésére a felperes által befizetett bérleti díj átutalásával kerüljön sor.

A felperes a jogerős ítélet hatályban történő fenntartását indítványozta.