EH 2016.04.B7 I. Kényszerítés bűntette más bűncselekménnyel alaki halmazatban nem állhat. Kizárólag a kerítés bűncselekménye valósul meg, ha a passzív alanynak a szexuális cselekményre megszerzése minősített fenyegetésnek nem értékelhető fenyegetéssel történik [Btk. 195. §, 200. § (1) bek., 459. § (1) bek. 7. pont; 1978. évi IV. tv. 174. §, 207. § (1) bek., 138. §].
II. Amennyiben az elkövető kizárólag prostituáltnak e tevékenységéből származó jövedelméből huzamosabban részesül, a kitartottsággal halmazatban a kerítés üzletszerűen elkövetett minősített esete a terhére akkor állapítható meg, ha - a prostituálton vagy prostituáltakon kívül - mástól származó rendszeres haszonra tesz szert annak ellenszolgáltatásaként, hogy a passzív alanyt másnak szexuális cselekmény végzésére megszerezte [Btk. 200. § (3) bek., 459. § (1) bek. 28. pont; 1978. évi IV. tv. 206. §, 207. § (2) bek., 137. § 9. pont].
[1] A városi bíróság a 2012. február 3-án kelt ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki 2 rendbeli, társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntettében [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 175. § (1) bek.], kitartottság bűntettében (korábbi Btk. 206. §), 2 rendbeli, társtettesként elkövetett kerítés bűntettében [korábbi Btk. 207. § (1) és (2) bek.] és 2 rendbeli, társtettesként elkövetett kényszerítés bűntettében (korábbi Btk. 174. §). Ezért őt halmazati büntetésül 2 év 6 hónapi börtönbüntetésre és 2 évi közügyektől eltiltásra ítélte, továbbá 242 491 forint összegre vagyonelkobzást rendelt el vele szemben. Elrendelte továbbá egy másik városi bíróság korábbi ítéletével kiszabott 6 hónapi - eredetileg végrehajtásában
2 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetés utólagos végrehajtását.
[2] Kétirányú fellebbezések alapján eljárva a törvényszék a 2012. május 24-én kihirdetett ítéletével az I. r. terhelt tekintetében a börtönbüntetés és a közügyektől eltiltás tartamát 3-3 évre súlyosította, egyebekben azonban az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege a következő:
[4] E. I. sértett az I. és a II. r. terhelthez költözött, akik élelmezést és lakhatást ígértek neki, háztartási segítség ellenében. Néhány nappal később azonban a sértett közölte az I. r. terhelttel, hogy el akar költözni. Az I. r. terhelt ekkor kést vett elő, azt a sértett torkának szegezte, és megfenyegette őt, hogy elvágja a torkát, ha elköltözik.
[5] Egy másik esetben a II. r. terhelt a hazakészülő, csomagoló sértettet többször arcul ütötte és a haját megtépte.
[6] E. I. a fentiek miatt félt a terheltektől, elköltözni nem mert. A házat csak a terheltek vagy az általuk megbízott személy kíséretében hagyhatta el, így tartózkodási helyének megválasztásában több hétig korlátozták.
[7] M. N. sértett 2008. nyár elején összeveszett barátjával. 2-3 hétig egyik barátnőjénél lakott, majd gyalog V.-be indult. Útközben az I. r. terhelt felvette őt a kocsijába. Bizalmat keltett a sértettben, majd a lakására vitte. Először az I. r. terhelt távollétében a II. r. terhelt győzködte a sértettet, hogy maradjon velük, majd az I. r. terhelt megfenyegette a sértettet: ha még mindig el akar költözni, kiviszi az erdőbe és felköti. Ennek hatására a sértett félelmében a terheltek lakásában maradt.
[8] Itt a terheltek végig félelemben tartották a sértettet, szabad mozgásában korlátozták. A lakást csak a terheltek, vagy az általuk megbízott személy kíséretében hagyhatta el.
[9] Ennek során egy ízben az I. r. terhelt mobiltelefonon felhívott egy ismeretlen személyt, majd a telefont átadta a sértettnek. Az ismeretlen személy megfenyegette a sértettet, hogy vagy marad az I-II. r. terheltnél, vagy elviszi P.-re és kiállítja az út szélére. Egy ízben pedig M. N. szemtanúja volt annak, ahogy a II. r. terhelt E. I.-t bántalmazta, amikor haza akart menni.
[10] Mindezek miatt M. N. félelmében meg sem próbált elmenekülni a terheltek lakásából.
[11] 2008. augusztus vége-szeptember eleje táján az I. és II. r. terheltek elhatározták, hogy M. N. és E. I. sértetteket kiviszik Ausztriába prostituáltnak abból a célból, hogy keresményeiket megszerezzék, és saját céljaikra fordíthassák.
[12] Ennek megfelelően a terheltek a sértetteket F.-be, egy éjszakai bárba vitték, és megfenyegették őket, hogy a bár tulajdonosa nem tudhatja meg, miszerint nem önszántukból vállalkoztak a feladatra. Egyúttal közölték azt is, hogy szexuális szolgáltatást is kell végezniük, a kapott pénzt M. N.-nek kell átadni, akinek az I. és II. r. terhelttel kellett - az általuk meghatározott módon - elszámolni. Az I. r. terhelt E. I.-vel azt is közölte, hogy vissza kell fizetnie azt az 500 000 forintot, amennyiért őt korábban - állítása szerint - az előző szállásadójától megvásárolta.
[13] A sértettek kb. másfél hónapon keresztül végeztek prostitúciós tevékenységet az említett bárban, miközben bevételeikből összesen legkevesebb 2000 eurót (384 552 forintot) adtak át az egy-két naponta, majd később hetente a személyesen jelentkező I. és II. r. terhelteknek.
[14] M. N. elhatározta, hogy megszökik, és ennek előkészítésére meggyőzte az I. r. terheltet, hogy keresményüket postai átutalással küldhesse meg. Ennek megfelelően M. N. 2008. október 14. és 20. napja között három alkalommal, összesen 100 430 forintnak megfelelő eurót küldött a II. r. terhelt nevére és címére.
[15] M. N. azért, hogy szökését ne akadályozza, azt állította, hogy E. I. nem keres jól. Erre őt az I. r. terhelt hazavitte. Ezután M. N. megszökött, majd miután tudomást szerzett arról, hogy a terheltek keresik, feljelentést tett a rendőrségen.
[16] Az I. és II. r. terheltek a sértettek f.-i prostitúciós keresményéből legalább 484 982 forinthoz jutottak.
[17] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. r. terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt.
[18] Indokai szerint az elsőfokú bíróság tévesen minősítette cselekményét 2 rendbeli kényszerítés bűntettének. Álláspontja szerint a kényszerítés szubszidiárius bűncselekmény, csak akkor valósul meg, ha más bűncselekmény nem. Az ő bűnösségét azonban a Btk. 174. és 175. §-a szerinti bűncselekményben is megállapították, ami így törvénysértő.
[19] Sérelmezte bűnösségének a kerítés bűntettében való megállapítását is. Ehhez - az indítvány szerint - harmadik személyre is szükség lett volna, aki részére az elkövető közvetlenül megszerzi a sértettet, és megteremti az együttlét lehetőségét, majd annak díjából részesedik. Ez a kerítő fizikai jelenléte nélkül nem is lehetséges, ezért az a tény, hogy a prostitúciós tevékenység Ausztriában folyt, ő pedig Magyarországon tartózkodott, vele szemben fogalmilag kizárja a kerítés megvalósulásának a lehetőségét is.
[20] Végül arra utalt az I. r. terhelt, hogy a kerítés és a kitartottság is kizárja egymást, ezért vagy csak az egyiket, vagy egyiket sem lehetett volna a terhére megállapítani.
[21] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta.
[22] Álláspontja szerint a sértettek személyi szabadságától való többhetes megfosztásához vezető terhelti magatartás - amelynek az alapjául szolgáló erőszakos, illetve fenyegetést megvalósító mozzanatokat az irányadó tényállás tartalmazza - a sértettek mozgási és helyváltoztatási, valamint a tartózkodási hely szabad megválasztásához való jogát sértette.
[23] Az I. r. terhelt a sértettek Ausztriába szállításával, a tevékenység folytatása feltételeinek megteremtésével, valamint a folyamatos prostitúciós szolgáltatás előírásával és számonkérésével a másokkal történő szexuális cselekmény folytatásának közvetlen lehetőségét megteremtette, így ezzel a megszerzés - mint a kerítés tényállási eleme - megvalósult. Nem feltétele ugyanakkor a kerítés megállapíthatóságának a kerítő és a harmadik személy közvetlen kapcsolatfelvétele.
[24] Abban viszont osztotta a Legfőbb Ügyészség az indítványban foglaltakat, hogy mivel a sértettek prostitúcióra fenyegetéssel történt rábírásával valósult meg a kerítés bűntette, így azzal alaki halmazatban a kényszerítés bűntette - utóbbi szubszidiárius jellege folytán - nem állapítható meg. Az "egyszerű" fenyegetéssel történő elkövetés a kerítés alapesetén belül, a büntetés kiszabása során értékelendő.
[25] Az ügyészi álláspont szerint azonban az I. r. terhelttel szemben kiszabott büntetés a kényszerítés bűntettének mellőzése esetén is, a változatlanul irányadó halmazati büntetési tételkeret mellett továbbra is törvényes.
[26] A Kúria a terhelt felülvizsgálati indítványát a Be. 424. § (1) bekezdés első fordulata értelmében tanácsülésen bírálta el.
[27] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[28] A Kúria előrebocsátja: a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, ami kizárólag a Be. 416. §-ának (1) bekezdés a)-g) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe; a felülvizsgálati okok törvényi köre pedig nem bővíthető.
[29] A felülvizsgálati okok között azonban a megállapított tényállás megalapozatlansága nem szerepel. Ezzel összhangban a Be. 423. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, az felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható.
[30] A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság jogerős ügydöntő határozatában a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak, illetve a büntetés végrehajtását a Btk. 86. § (1) bekezdésében (a jogerős ítéletben alkalmazott jogszabály szerint: a korábbi Btk. 90. §-ában) foglalt kizáró ok ellenére függesztették fel.
[31] Az I. r. terhelt indítványa - melyben cselekményének kényszerítés bűntetteként való minősítését annak szubszidiárius voltára figyelemmel támadta, valamint a kerítés és a kitartottság halmazatának látszólagos voltára hivatkozással sérelmezte a minősítést - a fent írt felülvizsgálati ok első fordulatának megfelel. Ezért a Kúria az I. r. terhelt eredeti indítványában foglaltakat a felülvizsgálati eljárásban érdemben vizsgálta.
[32] Ennek során pedig - az I. r. terhelt és a Legfőbb Ügyészség álláspontjával egyezően - megállapította, miszerint az eljárt bíróságok törvénysértően minősítették az I. r. terhelt cselekményét 2 rendbeli, a korábbi Btk. 174. §-ába ütköző kényszerítés bűntettének is. Ezen túl - immár az ügyészi állásponttal szemben - téves a 2 rendbeli kerítés bűntettének alapesete helyett e bűncselekmény minősített esetének megállapítása is.
[33] Az elsőfokú bíróság ítéletében foglaltak szerint az I. r. terhelt azzal követte el a két rendbeli kényszerítés bűntettét, miszerint a sértettek az I. és a II. r. terheltek folyamatos fenyegető ráhatására egyeztek bele abba, hogy prostitúciós tevékenységet folytassanak. A kerítés bűntettét pedig azzal valósították meg, hogy tevékenységük közvetett módon - a sértettek bordélyházba történő kiközvetítése, kinn tartása útján - lehetővé tette, hogy a sértettek prostitúciós szolgáltatásait más személyek igénybe vehessék.
[34] A másodfokú bíróság a jogi minősítést mindenben helyesnek találta, a jogi indokolást nem módosította és nem egészítette ki.
[35] Az eljárt bíróságok tévedése abból eredt, hogy figyelmen kívül hagyták: a korábbi Btk. 174. §-ában foglalt kényszerítés bűntette nem szubszidiárius, hanem ún. alternatív bűncselekmény, akkor állapítható meg, ha más bűncselekmény nem valósult meg.
[36] A szubszidiaritás csupán azt zárja ki, hogy az ilyen bűncselekmény súlyosabb bűncselekmény mellett - értelemszerűen: alaki halmazatban - megállapításra kerüljön; azonos vagy enyhébb büntetési tételű bűncselekménnyel azonban valóságos alaki halmazatban áll. A kényszerítés ezzel szemben csak akkor állapítható meg, ha egyidejűleg más bűncselekmény nem valósul meg; az alternativitás folytán tehát a kényszerítés bűntette és - büntetési tételtől függetlenül - bármilyen más bűncselekmény valóságos alaki halmazata fogalmilag kizárt.
[37] Ennélfogva nem kerülhet sor a kényszerítés bűntettének más bűncselekménnyel halmazatban való megállapítására akkor sem, ha az azok alapjául szolgáló konkrét elkövetési magatartás egyúttal a szabadság és az emberi méltóság sérelmén kívül más, törvényben védett jogi tárgyat is sért, továbbá akkor sem, ha a kényszerítés törvényi tényállását is lefedő magatartás olyan más bűncselekmény törvényi tényállási elemeit meríti ki egyidejűleg, melyben a fenyegetéssel történő elkövetés nem nyer büntetőjogi értékelést.
[38] Így tehát a kényszerítés és kerítés halmazata jelen esetben csak látszólagos. Arra helytállóan utalt az eljárt bíróság, hogy amennyiben az I. r. terhelt a kerítést erőszakkal vagy élet és testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel követte volna el, úgy a kerítésnek a korábbi Btk. 207. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés b) pontja szerint minősülő esete valósult volna meg, melyben az ún. "minősített" fenyegetés már értékelést nyert volna. Az ennek szintjét el nem érő fenyegetés azonban csak a kerítés alapesetén belül, a büntetés kiszabása körében értékelhető.
[39] Téves viszont a felülvizsgálati indítványnak az a része, ami a kerítés bűntette törvényi tényállási elemeinek megállapítását támadja.
[40] Kétségkívül a kerítés törvényi tényállása megkívánja, hogy az elkövető tevékenyen részt vegyen a passzív alany és a harmadik személy nemi kapcsolata közvetlen lehetőségének megteremtésében. Azonban annak korántsem fogalmi ismérve az, hogy az elkövető az elkövetési tevékenység kifejtése révén szükségszerűen közvetlen kapcsolatba kerüljön azzal a harmadik személlyel is, aki a passzív alany szexuális szolgáltatását igénybe veszi. E bűncselekmény tényállásszerűen megvalósul pusztán azzal, ha az elkövető haszonszerzés céljából megteremti a passzív alany mással vagy másokkal történő nemi kapcsolatának - közösülésének vagy fajtalanságának - a közvetlen lehetőségét (BH 2012.145.).
[41] Az irányadó tényállás szerint az I. r. terhelt - társtettesként - a sértetteket akaratuk ellenére bírta rá arra, hogy prostitúciós tevékenységet folytassanak, és az abból szerzett pénzt átadják, továbbá maga szállította őket a tevékenységnek helyt adó bárba. Így tehát annak a közvetlen lehetőségét, hogy a sértettek a prostitúciós tevékenység keretében másokkal - azaz harmadik személlyel - nemi kapcsolatot tudjanak teremteni, az I. r. terhelt teremtette meg a fent írt magatartásával. Ekként pedig a közösülés, illetve fajtalanság érdekében történő megszerzést - mint a kerítés elkövetési magatartását az - I. r. terhelt cselekménye nem vitásan megvalósította.
[42] Az eljárt bíróságok azonban a kerítés és a kitartottság bűntettének halmazati kérdéseivel egyáltalán nem foglalkoztak, noha mindkettő a korábbi Btk. XIV. Fejezet II. Címében meghatározott ún. "élősdi bűncselekmény"; más prostitúciós tevékenységének kizsákmányolását rendeli büntetni.
[43] Az a két bűncselekmény törvényi tényállásának összevetéséből egyenesen következik, hogy a kerítés elkövetője a kitartottság elkövetőjéhez képest többlettevékenységet végez; amennyiben nem csupán a kitartójával áll kapcsolatban, hanem a partnerek közösülés vagy fajtalanság céljából való összehozásában is részt vesz.
[44] Ugyanakkor nagyfokú a hasonlóság a két bűncselekmény törvényi tényállása között abban, hogy mindkettő tartalmaz jogtalan haszonszerzéssel kapcsolatos elemet. A kerítés bűntette alapesetének tényállási eleme a haszonszerzési célzat; első szinten súlyosabban minősülő esetének minősítő körülménye pedig az üzletszerű elkövetés; ami - a korábbi Btk. 137. § 9. pontja szerint - akkor valósul meg, ha az elkövető ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik.
[45] A korábbi Btk. 206. §-a szerint a kitartottságot pedig az követi el, aki üzletszerű kéjelgést folytató személlyel egészben vagy részben kitartatja magát. Az életvitel költségeinek más jövedelméből való biztosítása ugyancsak számszerűsíthető anyagi hasznot jelent. E bűncselekmény csak akkor válik befejezetté, ha a kitartás viszonylag tartós, huzamosabb jellegű; ez viszont okszerűen azt is maga után vonja, hogy az ebből fakadó haszon megszerzése szükségszerűen rendszeres.
[46] E hasonlóságok felvetik az ugyanazon tény kétszeres értékelésének lehetőségét, amelynek tilalma a büntetőjog egyik alapelve. Ezért adódik a kérdés: miképp értékelendő a jogi minősítés során, ha a kerítés alapesetéhez megkívánt haszonszerzési célzat - a kitartottság törvényi tényállási elemeit is kimerítő módon - ténylegesen realizálódik, és az elkövető a prostitúciós folyamathoz kapcsolódóan anyagi haszonhoz is jut. Jelen esetben ugyanis ez történt.
[47] A Kúria a kérdés megválaszolása során döntő jelentőséget tulajdonított annak, hogy bár a kerítés és a kitartottság elkövetője ugyanúgy más prostitúciós tevékenységével összefüggésben jut haszonhoz, azonban a prostitúciós folyamat eltérő szakaszaiban.
[48] Így a kerítő a prostitúciós folyamat "befektetője", aki a közösülésre vagy fajtalanságra (akár önként, akár kényszer hatására) hajlandó személyt szolgáltatja. A kerítő ennek az ellenszolgáltatásaként remél hasznot. Ez a haszon - törvényi megszorítás hiányában - bárkitől származhat. Annak juttatója lehet akár az a harmadik személy, aki részére a közösülés vagy fajtalanság céljából való megszerzés történt, de lehet akár - a kedvező prostitúciós lehetőség biztosítása ellenében - maga a közösülés vagy fajtalanság végett más részére megszerzett prostituált is. Anyagi haszonszerzés ellenében végzi a kitartott a közösülésre vagy fajtalanságra megszerzést akkor is, ha kerítői tevékenységéért később, a prostituált jövedelméből remél hasznot.
[49] A kitartottság elkövetője ugyanakkor kizárólag a prostitúciós tevékenységből származó jövedelem megcsapolója; aki csak a kitartójával (kitartóival) áll kapcsolatban, és anyagi haszonban is csak tőle, az általa már elvégzett szexuális szolgáltatás ellenértékéből részesül.
[50] A fentiekből következően tehát a kerítő a felek összehozásáért, a prostituált rendelkezésre bocsátásáért, annak ellentételeként jut haszonhoz, míg a kitartott csak a prostituálttól, annak a prostitúcióval már megszerzett jövedelméből részesül.
[51] Amennyiben a passzív alany célzatos megszerzéséért kapott ellenszolgáltatásokból az elkövető rendszeres haszonhoz jut, úgy a kerítés első szinten súlyosabban minősülő esete valósul meg [korábbi Btk. 207. § (1) és (2) bek.]. Ez szükségképpen egy passzív alany többszöri, vagy több passzív alany legalább egyszeri, közösülés vagy fajtalanság céljából, más részére való megszerzését vagy azok megkísérlését feltételezi.
[52] Ezért elméletileg nem kizárt az üzletszerű kerítés és a kitartottság halmazatban való megállapítása. Erre akkor nyílik mód, ha az elkövető egyidejűleg a közösülésre vagy fajtalanságra igénybe vett személy rendelkezésre bocsátása ellenértékeként, lényegében bárkitől, pl. a prostituálttal szexuális cselekvést végzőtől és utólag a prostituálttól, annak a prostitúcióval szerzett jövedelméből is folyamatos anyagi haszonhoz jut.
[53] Ha azonban a kerítő csak a célzatos megszerzésért kap - rendszeresen - juttatást, a kitartottság bűntette még akkor sem állapítható meg a minősített kerítéssel halmazatban, ha ez a rendszeres haszon - például a szolgáltatást igénybe vevő személyek közvetítéséért - akár magától a prostituálttól származik.
[54] Amennyiben viszont a kerítő a prostituálttal való szexuális cselekmény közvetlen lehetőségét megteremtő tevékenységét ellenszolgáltatás nélkül végzi és anyagi haszonhoz csak az általa közösülésre vagy fajtalanságra megszerzett prostituálttól, annak az ebből származó jövedelméből jut, a kerítés alapesetének és a kitartottság bűntettének valóságos halmazata valósul meg.
[55] A fentiekre tekintettel az azonos forrásból származó haszon megszerzésének a kerítés minősítő körülményeként és ezzel halmazatban kitartottság bűntetteként való minősítése ugyanazon körülmény kétszeres értékelését jelenti.
[56] Jelen ügyben éppen ez történt. Az irányadó tényállás szerint az I. r. terhelt kerítést követett el a sértettek mások részére, közösülés és fajtalanság céljából való megszerzésével, de a tényállásban nem szerepel olyan adat, miszerint magáért a prostituáltak rendelkezésre bocsátásáért is bárkitől juttatásban részesült volna. Az irányadó tényállás szerint az I. r. terhelt kizárólag a prostituáltak e tevékenységből származó jövedelmét utólag megszerezve jutott haszonhoz.
[57] Így tehát magából a kerítésből az I. r. terheltnek nem származott rendszeres haszna, ugyanakkor a sértettek üzletszerű kéjelgésből származó jövedelméből a kitartás fogalmát bőven kimerítő mértékben és időtartamban részesült.
[58] Az sem lehet kétséges, hogy az I. r. terhelt a kerítés elkövetési magatartását is haszonszerzési célzattal, mégpedig a későbbi kitartás bűncselekményében testet öltő haszon érdekében valósította meg. A kerítés alapesetének pedig ez - a haszonszerzési célzat - a tényállási eleme, nem pedig a haszon tényleges megszerzése. Annak megvalósulása - amennyiben a haszon utólag a prostituálttól származik - már önálló bűncselekmény, a kitartottság bűntette.
[59] Az elbírált esetben tehát a kerítés bűntette alapesetének valamennyi tényállási eleme maradéktalanul megvalósult, az utóbb realizált tényleges haszonszerzés pedig kizárólag a kitartottság bűntetteként való minősítésben a kerítés alapesetével halmazatban kerül értékelésre.
[60] Ezért az I. r. terheltnek a tényállás 3. pontjában írt cselekményének minősítése helyesen a korábbi Btk. 206. §-ába ütköző kitartottság bűntette és 2 rendbeli, a korábbi Btk. 207. § (1) bekezdésébe ütköző kerítés bűntette lett volna.
[61] A kifejtetteket összegezve: a jogerős ítélet mind az I. r. terhelt cselekményének 2 rendbeli kényszerítés bűntetteként, mind a 2 rendbeli kerítés bűntette üzletszerűen elkövetettként való minősítése miatt törvénysértő. A jogerős ítéletben megállapított tényállás alapján az I. r. terhelt cselekményeinek törvényes minősítése 2 rendbeli személyi szabadság megsértésének bűntette [korábbi Btk. 175. § (1) bek.], kitartottság bűntette (korábbi Btk. 206. §) és 2 rendbeli kerítés bűntette [korábbi Btk. 207. § (1) bek.].
[62] A cselekmények minősítésében mutatkozó anyagi jogszabálysértés ugyanakkor a Kúria eljárásának alapjául szolgáló, korábban már idézett, a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjának első fordulatában foglalt felülvizsgálati ok megvalósulásának csupán egyik feltétele. Ez a felülvizsgálati ok tehát csak akkor valósul meg teljeskörűen, ha ezenfelül a jogerős ítéletben kiszabott büntetés is törvénysértő, továbbá a téves minősítés és a törvénysértő büntetés között oksági összefüggés áll fenn.
[63] Ennélfogva a Kúria a fentieket követően azt vizsgálta: a törvényes minősítés mellett a jogerős ítéletben kiszabott büntetés törvénysértő-e, azaz nemében vagy mértékében eltúlzottan súlyos-e.
[64] Ezt azonban már nemlegesen válaszolta meg.
[65] Kétségkívül a helyes minősítés alapulvételével a halmazati büntetés kereteit meghatározó legsúlyosabb bűncselekmény büntetési tétele csökken. Így a halmazati büntetésként kiszabható szabadságvesztés tételkerete nem egy évtől hét év hat hónapig, hanem két hónaptól négy év hat hónapig terjed, és a cselekmények rendbelisége is hétről ötre csökken.
[66] Ugyanakkor ezzel a terhelt bűnösségének köre nem csökkent. Emellett az eljárt bíróságok nagyszámú és jelentős nyomatékú súlyosító körülményt értékeltek az I. r. terhelt terhére. Ezek közül is ki kell emelni többszörös bűnismétlői múltját, bűnözői életmódját, a felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatti, és a kiszolgáltatott sértettek sérelmére való elkövetést, továbbá a vezető, kezdeményező szerepet a bűncselekmények végrehajtása során.
[67] Mindezeken túl - a kényszerítés bűntette megállapíthatóságának látszólagossága kapcsán kifejtetteknek megfelelően - a büntetés kiszabása körében kell igen nagy nyomatékkal az I. r. terhelt terhére értékelni azt, hogy az akár a passzív alany beleegyezésével is megvalósítható kerítés bűntettét mindkét esetben a sértettek akarata ellenére, fenyegetéssel követte el.
[68] Ezzel szemben az I. r. terhelt javára enyhítő körülményként csupán az időmúlás és a kiskorú gyermek eltartásának kötelezettsége került értékelésre.
[69] Minderre tekintettel a Kúria úgy találta, hogy a jogerős ítéletben kiszabott büntetés a helyes minősítés mellett, és az ahhoz kapcsoló büntetési tétel alapulvételével sem eltúlzott. Ezért a valóban téves jogerős ítéleti minősítés nem eredményezte törvénysértő büntetés kiszabását.
[70] Mindezekre figyelemmel a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és miután egyéb, a Be. 423. § (5) bekezdése alapján hivatalból vizsgálandó eljárási szabálysértést nem észlelt, a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Bfv. III. 440/2015.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria Budapesten, a 2015. év október hó 14. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő
v é g z é s t:
A kényszerítés bűntette és más bűncselekmények miatt folyamatban volt büntetőügyben az I. rendű terhelt által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva a Veszprémi Városi Bíróság 8.B.971/2010/67. számú, illetőleg a Veszprémi Törvényszék 1.Bf.238/2012/3. számú ítéletét az I. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartja.
E végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az előterjesztő, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.
I n d o k o l á s
A Veszprémi Városi Bíróság a 2012. február 3-án kelt 8.B.971/2010/67. számú ítéletével az I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki 2 rendbeli, társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntettében [1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) 175. § (1) bekezdés], kitartottság bűntettében (korábbi Btk. 206. §), 2 rendbeli, társtettesként elkövetett kerítés bűntettében [korábbi Btk. 207. § (1) és (2) bekezdés] és 2 rendbeli, társtettesként elkövetett kényszerítés bűntettében (korábbi Btk. 174. §). Ezért őt halmazati büntetésül 2 év 6 hónapi börtönbüntetésre és 2 évi közügyektől eltiltásra ítélte, továbbá 242.491 forint összegre vagyonelkobzást rendelt el vele szemben. Elrendelte továbbá a Székesfehérvári Városi Bíróság 14.B.945/2006/32. számú ítéletével kiszabott 6 hónapi - eredetileg végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetés utólagos végrehajtását.
Az I. rendű terhelt vonatkozásában kétirányú fellebbezések alapján eljárva a Veszprémi Törvényszék a 2012. május 24-én kihirdetett 1.Bf.238/2012/3. számú ítéletével az I. rendű terhelt tekintetében a börtönbüntetés és a közügyektől eltiltás tartamát 3-3 évre súlyosította, egyebekben azonban az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege a következő:
1./ E. I. sértett az I. és a II. rendű terhelthez, utóbbi lakásába költözött. A terheltek élelmezést és lakhatást ígértek a sértettnek, háztartási segítség ellenében. Néhány nappal később azonban a sértett közölte az I. rendű terhelttel, hogy el akar költözni. Az I. rendű terhelt ekkor kést vett elő, a sértett torkának szegezte, és megfenyegette E. I.-t, hogy elvágja a torkát, ha elköltözik. Ténylegesen azonban ekkor és máskor sem bántotta őt.
Egy másik esetben azonban a II. rendű terhelt a hazakészülő, csomagoló sértettet többször arcul ütötte és a haját megtépte.
E. I. a fentiek miatt félt a terheltektől, elköltözni nem mert. A házat csak a terheltek, vagy az általuk megbízott személy kíséretében hagyhatta el, így tartózkodási helyének megválasztásában több hétig korlátozták.
2./ M. N. sértett 2008. nyár elején összeveszett barátjával. 2-3 hétig egyik barátnőjénél lakott, majd gyalog V.-be indult. Útközben a kocsijába felvette az I. rendű terhelt, bizalmat keltett a sértettben, majd június elején a lakásába vitte. A sértettet először az I. rendű terhelt távollétében a II. rendű terhelt győzködte, hogy maradjon velük, majd a visszaérkező I. rendű terhelt megfenyegette a sértettet: ha még mindig el akar költözni, kiviszi az erdőbe és felköti. Ennek hatására a sértett félelmében a terheltek lakásában maradt.
Itt a terheltek végig félelemben tartották a sértettet, szabad mozgásában korlátozták, a lakást csak a terheltek, vagy az általuk megbízott személy kíséretében hagyhatta el.
Ennek során egy ízben az I. rendű terhelt mobiltelefonon felhívott egy ismeretlen személyt, majd a telefont átadta a sértettnek. Az ismeretlen személy megfenyegette a sértettet, hogy vagy marad az I.-II. rendű terheltnél, vagy elviszi P.-re és kiállítja az út szélére.
Egy ízben az I. rendű terhelt T.-re vitte M. N.-t, ahol a III. rendű terhelttel más ügyek kapcsán tárgyaltak. Távozásuk után az I. rendű terhelt azt közölte a sértettel, hogy a III. rendű terhelt volt a telefonban őt megfenyegető személy. Egy ízben pedig M. N. szemtanúja volt annak, ahogy a II. rendű terhelt E. I.-t bántalmazta, amikor haza akart menni.
Mindezek miatt M. N. félelmében meg sem próbált elmenekülni a terheltek lakásából.
3./ 2008. augusztus vége - szeptember eleje táján az I. és II. rendű terheltek elhatározták, hogy M. N. és E. I. sértetteket kiviszik Ausztriába prostituáltnak abból a célból, hogy keresményeiket megszerezzék, és saját céljaikra fordíthassák.
Ennek megfelelően a terheltek a sértetteket F.-be, a H. nevű éjszakai bárba vitték, és megfenyegették őket, hogy a bár tulajdonosa nem tudhatja meg, miszerint nem önszántukból vállalkoztak a feladatra. Egyúttal közölték azt is, hogy szexuális szolgáltatást is kell végezniük, a kapott pénzt M. N.-nek kell átadni, akinek az I. és II. rendű terhelttel kellett - az általuk meghatározott módon - elszámolni. Az I. rendű terhelt E. I.-vel azt is közölte, hogy vissza kell fizetnie azt az 500.000 forintot, amennyiért őt korábban - állítása szerint - az előző szállásadójától megvásárolta.
Ezt követően a sértettek kb. másfél hónapon keresztül végeztek prostitúciós tevékenységet az említett bárban, miközben bevételeikből összesen legkevesebb 2000 eurót (384.552 forintot) adtak át az egy-két naponta, majd később hetente személyesen jelentkező I. és II. rendű terhelteknek.
A külföldi tartózkodás során az I. rendű terhelt egy ízben visszavitte M. N.-t két napra Berhidára, melynek során a sértettnek egy ágyban kellett aludnia a terheltekkel, nehogy megszökjön.
Ezt követően M. N. elhatározta, hogy megszökik, és ennek előkészítésére meggyőzte az I. rendű terheltet, hogy keresményüket postai átutalással küldje meg; ennek megfelelően M. N. 2008. október 14. és 20. napja között három alkalommal, összesen 100.430 forintnak megfelelő eurót küldött a II. rendű terhelt nevére és címére.
Ezután M. N. - hogy szökésével kapcsolatban ne buktathassa le - azt állította az I. rendű terheltnek, miszerint E. I. nem keres jól; ezért őt az I. rendű terhelt hazavitte. M. N. ezt követően megszökött, majd miután tudomást szerzett arról, hogy a terheltek keresik, feljelentést tett a rendőrségen.
Az I. és II. rendű terheltek a sértettek f.-i prostitúciós keresményéből legalább 484.982 forinthoz jutottak.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. rendű terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt.
Indokai szerint az elsőfokú bíróság tévesen minősítette cselekményét 2 rendbeli kényszerítés bűntettének. Álláspontja szerint a kényszerítés szubszidiárius bűncselekmény, csak akkor valósul meg, ha más bűncselekmény nem. Az ő bűnösségét azonban a Btk. 174. §-a és 175. §-a szerinti bűncselekményben is megállapították, ami így törvénysértő.
Sérelmezte a terhelt a kerítés bűntettében való bűnösségének megállapítását is. Ehhez - az indítvány szerint - harmadik személyre is szükség lett volna, aki részére az elkövető közvetlenül megszerzi a sértettet, és megteremti az együttlét lehetőségét, majd annak díjából részesedik. Ez a kerítő fizikai jelenléte nélkül nem is lehetséges, ezért az a tény, hogy a prostitúciós tevékenység Ausztriában folyt, ő pedig Magyarországon tartózkodott, vele szemben fogalmilag kizárja a kerítés megvalósulásának a lehetőségét is.
Végül arra utalt az I. rendű terhelt, hogy - álláspontja szerint - a kerítés és a kitartottság is kizárja egymást, ezért vagy csak az egyiket, vagy egyiket sem lehetett volna a terhére megállapítani.
Minderre tekintettel az I. rendű terhelt a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bírság új eljárás folytatására való utasítását indítványozta.
A Legfőbb Ügyészség a BF.521/2015. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta.
Álláspontja szerint a sértettek személyi szabadságától való több hetes megfosztásához vezető terhelti magatartás - amelynek az alapjául szolgáló erőszakos, illetve fenyegetést megvalósító mozzanatokat az irányadó tényállás tartalmazza - a sértettek mozgási és helyváltoztatási, valamint a tartózkodási hely szabad megválasztásához való jogát sértette.
Az I. rendű terhelt a sértettek Ausztriába szállításával, a tevékenység folytatása feltételeinek megteremtésével, valamint a folyamatos prostitúciós szolgáltatás előírásával és számonkérésével a másokkal történő szexuális cselekmény folytatásának közvetlen lehetőségét megteremtette, így ezzel a megszerzés - mint a kerítés tényállási eleme - megvalósult. Nem feltétele ugyanakkor a kerítés megállapíthatóságának a kerítő és a harmadik személy közvetlen kapcsolatfelvétele.
Abban viszont osztotta a Legfőbb Ügyészség az indítványban foglaltakat, hogy mivel a sértettek prostitúcióra fenyegetéssel történt rábírásával valósult meg a kerítés bűntette, így azzal alaki halmazatban a kényszerítés bűntette - utóbbi szubszidiárius jellege folytán - nem állapítható meg. Az "egyszerű" fenyegetéssel történő elkövetés a kerítés alapesetén belül, a büntetés kiszabása során értékelendő.
Az ügyészi álláspont szerint azonban az I. rendű terhelttel szemben kiszabott büntetés a kényszerítés bűntettének mellőzése esetén is, a változatlanul irányadó halmazati büntetési tételkeret mellett továbbra is törvényes.
Mindezekre figyelemmel a Legfőbb Ügyészség azt indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatból a kényszerítés bűntettének megállapítását mellőzze, egyebekben azonban azt hatályában tartsa fenn.
Az ügyészi átiratra az I. rendű terhelt írásbeli észrevételt terjesztett elő, melyben annak elutasítását indítványozta. Egyúttal azonban ki is egészítette saját indítványát.
Eszerint az 1./ és 2./ tényállási pontban foglaltak nem történtek meg; mindkét sértett maga kérte, hogy a terhelteknél lakhasson. Személyi szabadságukban nem voltak korlátozva; a terheltek napközben D.-től 50 kilométerre dolgoztak, házuk folyamatosan nyitva állt. Ennek megfelelően a sértettek rendszeresen el is távoztak a házból, szórakoztak, nyilvános rendezvényeken vettek részt. A házban a sértettek szobája egyébként is úgy helyezkedett el, hogy onnan bármikor eltávozhattak volna a házban tartózkodók észlelése nélkül is. Állításainak igazolására tanúkat is megjelölt.
Kifejtette: már a nyomozati iratokból is kitűnik, hogy a bárban E. I. táncolt, M. N. pedig a pultban dolgozott, majd utóbbi beszélte rá előbbit a prostitúcióra, ami Ausztriában legális tevékenység.
A sértetteknek hét napja lett volna a segítségkérésre, amíg senki nem volt velük. Közben hazajártak Szentgotthárdra, M. N.-nek osztrák telefonkártyája is volt, amit éppen az I. rendű terhelt adott neki. Ennek ellenére nem kértek senkitől segítséget, ami a terhelt álláspontja szerint igazolja, hogy nem akaratuk ellenére voltak F.-ben és végeztek prostitúciós tevékenységet.
A sértettek az F.-ből való - a terhelt szerint - kirúgásuk után is prostitúciós tevékenységet folytattak itthon, E. I. fel is hívta, és neki panaszkodott, hogy M. N. kényszeríti és elszedi a pénzét.
Az I. rendű terhelt kiemelte: a pénzutalások a II. rendű terhelt nevére és címére történtek, ezért az ő bűnösségét nem támasztják alá; ugyanakkor fenntartotta, hogy azokra korábbi tartozás kiegyenlítése végett került sor. Állította továbbá, hogy az E. I. által mondott verésről és a M. N. által előadott, kötéllel való fenyegetésről szintén már a nyomozás során kiderült, hogy hazugság.
Ugyanakkor fenntartotta, hogy a kényszerítés egyértelműen szubszidiárius bűncselekmény, a kerítés pedig akkor válik befejezetté, ha az elkövető anyagi haszonszerzés végett a harmadik személy számára a passzív alannyal való nemi cselekmény közvetlen lehetőségét megteremti (BH 2003.8.). A terheltek táncolni mentek ki, ott pedig M. N. beszélte rá E. I.-t a prostitúcióra, ezért az I. rendű terhelt terhére a kerítés elkövetésének a lehetősége sem merült fel.
A Kúria a terhelt felülvizsgálati indítványát a Be. 424. § (1) bekezdés első fordulata értelmében tanácsülésen bírálta el.
A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
A Kúria előrebocsátja: a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, ami kizárólag a Be. 416. §-ának (1) bekezdés a)-g) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe; a felülvizsgálati okok törvényi köre pedig nem bővíthető.
A felülvizsgálati okok között azonban a megállapított tényállás megalapozatlansága nem szerepel. Ezzel összhangban a Be. 423. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, az felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható.
Az indítvány kiegészítésében a terhelt kizárólag a jogerős ítéletben rögzített egyes tények megállapítását támadta. Így vitatta, hogy a sértettek nem a saját akaratuk alapján, hanem a terheltek fenyegetéseinek hatására tartózkodtak volna a lakásukban, azt, hogy a terheltek kényszerítették volna őket az ausztriai prostitúciós tevékenység folytatására, továbbá annak rögzítését, hogy a sértettek a prostitúcióból származó jövedelmük nagy részét a terheltek által meghatározottak szerint - és nem tartozás megadásának okán - a terhelteknek adták át.
Az indítvány hivatkozott része mindezekkel ellentétes tényeket állít, azok elfogadása mellett érvel. A jogerős ítélet ténymegállapításai azonban - a korábban írtak szerint - a felülvizsgálati eljárásban vita tárgyává nem tehetőek, a bűnösség és a jogi minősítés azon keresztül, eltérő tényállás alapulvételével nem támadható.
Ezért az indítvány kiegészítésében az I. rendű terhelt által - az eredeti indítványhoz képest - újonnan előadottak kapcsán a felülvizsgálat törvényben kizárt, így azok a felülbírálat tárgyát nem képezték.
A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja alapján azonban felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság jogerős ügydöntő határozatában a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak, illetve a büntetés végrehajtását a Btk. 86. § (1) bekezdésében (a jogerős ítéletben alkalmazott jogszabály szerint: a korábbi Btk. 90. §-ában) foglalt kizáró ok ellenére függesztették fel.
Az I. rendű terhelt eredeti indítványa - melyben cselekményének kényszerítés bűntetteként való minősítését annak szubszidiárius voltára figyelemmel támadta, valamint a kerítés és a kitartottság halmazatának látszólagos voltára hivatkozással sérelmezte a minősítést - a fent írt felülvizsgálati ok első fordulatának megfelel. Ezért a Kúria az I. rendű terhelt eredeti indítványában foglaltakat a felülvizsgálati eljárásban érdemben vizsgálta.
Ennek során pedig - az I. rendű terhelt és a Legfőbb Ügyészség álláspontjával egyezően - megállapította, miszerint az eljárt bíróságok törvénysértően minősítették az I. rendű terhelt cselekményét 2 rendbeli, a korábbi Btk. 174. §-ába ütköző kényszerítés bűntettének is. Ezen túl - immár az ügyészi állásponttal szemben - téves a 2 rendbeli kerítés bűntettének alapesete helyett annak minősített esetének megállapítása is.
Az elsőfokú bíróság ítéletében foglaltak szerint (helyes oldalszámozással: 17. oldal utolsó két bekezdése) az I. rendű terhelt azzal követte el a két rendbeli kényszerítés bűntettét, miszerint a sértettek nem önszántukból, hanem az I. és a II. rendű terheltek folyamatos fenyegető ráhatására egyeztek bele abba, hogy prostitúciós tevékenységet folytassanak. A kerítés bűntettét pedig azzal valósították meg, hogy tevékenységük közvetett módon - a sértettek bordélyházba történő kiközvetítése, kinn tartása útján - kapcsolódott ahhoz, hogy a sértettek prostitúciós szolgáltatásait más személyek igénybe vehessék (18. oldal első bekezdése).
Kitér az indokolás arra is, hogy amennyiben a terheltek részéről megtévesztés, erőszak, avagy élet és testi épség elleni közvetlen fenyegetés történt volna, úgy a kerítés minősített esete [korábbi Btk. 207. § (1) bekezdés és (3) bekezdés b) pont] valósult volna meg. Ilyen körülmény azonban nem volt feltárható, ezért az elsőfokú bíróság a kerítés más körülmény (az üzletszerű elkövetés) kapcsán, alacsonyabb szinten minősített esetét a kényszerítés bűntettével halmazatban rótta az I. rendű terhelt terhére.
A másodfokú bíróság a jogi minősítést mindenben helyesnek találta, a jogi indokolást nem módosította és nem egészítette ki.
Az eljárt bíróságok tévedése abból eredt, hogy figyelmen kívül hagyták: a korábbi Btk. 174. §-ban foglalt kényszerítés bűntette nem szubszidiárius, hanem ún. alternatív bűncselekmény.
A szubszidiaritás csupán azt zárja ki, hogy az ilyen bűncselekmény súlyosabb bűncselekmény mellett - értelemszerűen: alaki halmazatban - megállapításra kerüljön; azonos vagy enyhébb büntetési tételű bűncselekménnyel azonban valóságos alaki halmazatban áll. A kényszerítés ezzel szemben csak akkor állapítható meg, ha egyidejűleg más bűncselekmény nem valósul meg; az alternativitás folytán tehát a kényszerítés bűntette és - büntetési tételtől függetlenül - bármilyen más bűncselekmény valóságos alaki halmazata fogalmilag kizárt.
Ennélfogva nem kerülhet sor a kényszerítés bűntettének más bűncselekménnyel halmazatban való megállapítására akkor sem, ha az azok alapjául szolgáló konkrét elkövetési magatartás egyúttal a szabadság és az emberi méltóság sérelmén kívül más, törvényben védett jogi tárgyat is sért, továbbá akkor sem, ha a kényszerítés törvényi tényállását is lefedő magatartás olyan más bűncselekmény törvényi tényállási elemeit meríti ki egyidejűleg, melyben a fenyegetéssel történő elkövetés nem nyer büntetőjogi értékelést.
Így tehát a kényszerítés és kerítés halmazata jelen esetben is csak látszólagos. Arra helytállóan utalt az eljárt bíróság, hogy amennyiben az I. rendű terhelt a kerítést erőszakkal vagy élet és testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel követte volna el, úgy a kerítésnek korábbi Btk. 207. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés b) pontja szerint minősülő esete valósult volna meg, melyben az ún. "minősített" fenyegetés már értékelést nyert volna. Az ennek szintjét el nem érő fenyegetés azonban csak a kerítés alapesetén belül, a büntetés kiszabása körében értékelhető.
Téves viszont a felülvizsgálati indítvány azon része, ami a kerítés bűntette törvényi tényállási elemeinek megállapítását támadja.
Kétségkívül a kerítés törvényi tényállása megkívánja, hogy az elkövető tevékenyen részt vegyen a passzív alany és a harmadik személy nemi kapcsolata közvetlen lehetőségének megteremtésében. Azonban annak korántsem fogalmi ismérve sem az, hogy passzív alanyt megszerző harmadik személy a saját részére szerezze meg - közösülés vagy fajtalanság céljából - a passzív alanyt, sem pedig az, hogy az elkövető az elkövetési tevékenység kifejtése révén szükségszerűen közvetlen kapcsolatba kerüljön azzal a harmadik személlyel is, aki a passzív alany szexuális szolgáltatását igénybe veszi. E bűncselekmény tényállásszerűen megvalósul azzal, ha az elkövető haszonszerzés céljából megteremti a passzív alany mással vagy másokkal történő nemi kapcsolatának - közösülésének vagy fajtalanságának - a közvetlen lehetőségét (BH 2012.145.).
Az irányadó tényállás szerint az I. rendű terhelt - társtettesként - a sértetteket akaratuk ellenére bírta rá arra, hogy prostitúciós tevékenységet folytassanak, és az abból szerzett pénzt átadják, továbbá maga szállította őket a tevékenységnek helyt adó bárba. Így tehát annak a közvetlen lehetőségét, hogy a sértettek a prostitúciós tevékenység keretében másokkal - azaz harmadik személlyel - nemi kapcsolatot tudjanak teremteni, az I. rendű terhelt teremtette meg a fent írt magatartásával. Ekként pedig a közösülés, illetve fajtalanság érdekében történő megszerzést, mint a kerítés elkövetési magatartását az I. rendű terhelt cselekménye nem vitásan megvalósította.
Az eljárt bíróságok azonban a kerítés és a kitartottság bűntettének halmazati kérdéseivel egyáltalán nem foglalkoztak, noha mindkettő a korábbi Btk. XIV. Fejezet II. Címében meghatározott ún. "élősdi bűncselekmény"; más prostitúciós tevékenységének kizsákmányolását rendeli büntetni.
Az a két bűncselekmény törvényi tényállásának összevetéséből egyenesen következik, hogy a kerítés elkövetője a kitartottság elkövetőjéhez képest többlet-tevékenységet végez; amennyiben nem csupán a kitartójával áll kapcsolatban, hanem a partnerek közösülés vagy fajtalanság céljából való összehozásában is részt vesz.
Ugyanakkor nagyfokú a hasonlóság a két bűncselekmény törvényi tényállása között abban, hogy mindkettő tartalmaz jogtalan haszonszerzéssel kapcsolatos elemet. A kerítés bűntette alapesetének tényállási eleme a haszonszerzési célzat; első szinten súlyosabban minősülő esetének minősítő körülménye pedig az üzletszerű elkövetés; ami - a korábbi Btk. 137. § 9. pontja szerint - akkor valósul meg, ha az elkövető ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik.
A korábbi Btk. 206. §-a szerint a kitartottságot pedig az követi el, aki üzletszerű kéjelgést folytató személlyel egészben vagy részben kitartatja magát. Az életvitel költségeinek más jövedelméből való biztosítása ugyancsak számszerűsíthető anyagi hasznot jelent. E bűncselekmény csak akkor válik befejezetté, ha a kitartás viszonylag tartós, huzamosabb jellegű; ez viszont okszerűen azt is maga után vonja, hogy az ebből fakadó haszon megszerzése szükségszerűen rendszeres.
E hasonlóságok felvetik az ugyanazon tény kétszeres értékelésének lehetőségét, amelynek tilalma a büntetőjog egyik alapelve. Ezért adódik a kérdés: miképp értékelendő a jogi minősítés során, ha a kerítés alapesetéhez megkívánt haszonszerzési célzat - a kitartottság törvényi tényállási elemeit is kimerítő módon - ténylegesen realizálódik, és az elkövető a prostitúciós folyamathoz kapcsolódóan anyagi haszonhoz is jut. Jelen esetben ugyanis ez történt.
A Kúria a kérdés megválaszolása során döntő jelentőséget tulajdonított annak, hogy bár a kerítés és a kitartottság elkövetője ugyanúgy más prostitúciós tevékenységével összefüggésben jut haszonhoz, azonban a prostitúciós folyamat eltérő szakaszaiban.
Így a kerítő a prostitúciós folyamat "befektetője", aki a közösülésre vagy fajtalanságra (akár önként, akár kényszer hatására) hajlandó személyt szolgáltatja. A kerítő ennek az ellenszolgáltatásaként remél hasznot. Ez a haszon - törvényi megszorítás hiányában - bárkitől származhat. Annak juttatója lehet akár az a harmadik személy, aki részére a közösülés vagy fajtalanság céljából való megszerzés történt, de lehet akár - a kedvező prostitúciós lehetőség biztosítása ellenében - maga a közösülés vagy fajtalanság végett más részére megszerzett prostituált is. Anyagi haszonszerzés ellenében végzi a kitartó a közösülésre vagy fajtalanságra megszerzést akkor is, ha kerítői tevékenységéért később, a prostituált jövedelméből remél hasznot.
A kitartottság elkövetője ugyanakkor kizárólag a prostitúciós tevékenységből származó jövedelem megcsapolója; aki csak a kitartójával (kitartóival) áll kapcsolatban, és anyagi haszonban is csak tőle, az általa már elvégzett szexuális szolgáltatás ellenértékéből részesül.
A fentiekből következően tehát a kerítő a felek összehozásáért, a prostituált rendelkezésre bocsátásáért, annak ellentételeként jut haszonhoz, míg a kitartott csak a prostituálttól, annak a prostitúcióval már megszerzett jövedelméből részesül.
Amennyiben a passzív alany célzatos megszerzéséért kapott ellenszolgáltatásokból az elkövető rendszeres haszonhoz jut, úgy a kerítés első szinten súlyosabban minősülő esete valósul meg [korábbi Btk. 207. § (1) és (2) bekezdés]. Ez szükségképpen egy passzív alany többszöri, vagy több passzív alany legalább egyszeri, közösülés vagy fajtalanság céljából, más részére való megszerzését vagy azok megkísérlését feltételezi.
Ezért elméletileg nem kizárt az üzletszerű kerítés és a kitartottság halmazatban való megállapítása. Erre akkor nyílik mód, ha az elkövető egyidejűleg a közösülésre vagy fajtalanságra igénybe vett személy rendelkezésre bocsátása ellenértékeként, lényegében bárkitől, és utólag a prostituálttól, annak a prostitúcióval szerzett jövedelméből is folyamatos anyagi haszonhoz jut.
Ugyanakkor, ha a kerítő csak a célzatos megszerzésért kap - rendszeresen - juttatást, a kitartottság bűntette még akkor sem állapítható meg a minősített kerítéssel halmazatban, ha ez a rendszeres haszon - például a szolgáltatást igénybe vevő személyek közvetítéséért - akár magától a prostituálttól származik.
Amennyiben viszont az elkövető kerítést végez (s emellett a megszerzésben e ténykedése miatti ellenszolgáltatás nélkül is részt vesz), de anyagi haszonhoz csak az általa közösülésre vagy fajtalanságra megszerzett prostituálttól, annak az ebből származó jövedelméből jut, a kerítés alapesetének és a kitartottság bűntettének valóságos halmazata valósul meg.
A fentiekre tekintettel az azonos forrásból származó haszon megszerzésének egyrészt a kerítés minősítő körülményében, másrészt a cselekmény ezzel halmazatban kitartottság bűntetteként való minősítésében történő büntetőjogi értékelése ugyanazon körülmény kétszeres értékelését jelenti.
Jelen ügyben éppen ez történt. Az irányadó tényállás szerint az I. rendű terhelt kerítést követett el a sértettek mások részére, közösülés és fajtalanság céljából való megszerzésével, de a tényállásban nem szerepel olyan adat, miszerint magáért a prostituáltak rendelkezésre bocsátásáért is bárkitől juttatásban részesült volna. Az irányadó tényállás szerint az I. rendű terhelt kizárólag a prostituáltak e tevékenységből származó jövedelmét utólag megszerezve jutott haszonhoz.
Így tehát magából a kerítésből az I. rendű terheltnek nem származott rendszeres haszna, ugyanakkor a sértettek üzletszerű kéjelgésből származó jövedelméből a kitartás fogalmát bőven kimerítő mértékben és időtartamban részesült.
Az sem lehet kétséges, hogy az I. rendű terhelt a kerítés elkövetési magatartását is haszonszerzési célzattal, mégpedig a későbbi kitartásban testet öltő haszon érdekében valósította meg. A kerítés alapesetének pedig ez - a haszonszerzési célzat - a tényállási eleme, nem pedig a haszon tényleges megszerzése. Annak megvalósulása - amennyiben a haszon utólag a prostituálttól származik - már önálló bűncselekmény, a kitartottság bűntette.
Az elbírált esetben tehát a kerítés bűntette alapesetének valamennyi tényállási eleme maradéktalanul megvalósult, az utóbb realizált tényleges haszonszerzés pedig kizárólag a kitartottság bűntetteként is való minősítésben a kerítés alapesetével halmazatban kerül értékelésre.
Ezért az I. rendű terheltnek a tényállás 3.) pontjában írt cselekményének minősítése helyesen a korábbi Btk. 206. §-ába ütköző kitartottság bűntette és 2 rendbeli, a korábbi Btk. 207. § (1) bekezdésbe ütköző kerítés bűntette lett volna.
A kifejtettek szerint tehát a jogerős ítélet mind az I. rendű terhelt cselekményének 2 rendbeli kényszerítés bűntetteként, mind a 2 rendbeli kerítés bűntette üzletszerűen elkövetettként való minősítése miatt törvénysértő.
Mindezt összegezve: a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapján az I. rendű terhelt cselekményeinek törvényes minősítése 2 rendbeli személyi szabadság megsértésének bűntette [korábbi Btk. 175. § (1) bekezdés], kitartottság bűntette (korábbi Btk. 206. §) és 2 rendbeli kerítés bűntette [korábbi Btk. 207. § (1) bekezdés].
A cselekmények minősítésében mutatkozó anyagi jogszabálysértés ugyanakkor a Kúria eljárásának alapjául szolgáló, korábban már idézett, a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjának első fordulatában foglalt felülvizsgálati ok megvalósulásának csupán egyik feltétele. Ez a felülvizsgálati ok tehát csak akkor valósul meg teljes körűen, ha ezen felül a jogerős ítéletben kiszabott büntetés is törvénysértő, továbbá a téves minősítés és a törvénysértő büntetés között oksági összefüggés áll fenn.
Ennélfogva a Kúria a fentieket követően azt vizsgálta: a törvényes minősítés mellett a jogerős ítéletben kiszabott büntetés törvénysértő-e, azaz nemében vagy mértékében eltúlzottan súlyos-e.
Ezt azonban már nemlegesen válaszolta meg.
Kétségkívül a helyes minősítés alapulvételével a halmazati büntetés kereteit meghatározó legsúlyosabb bűncselekmény büntetési tétele csökken. Így a halmazati büntetésként kiszabható szabadságvesztés tételkerete nem egy évtől hét év hat hónapig, hanem két hónaptól négy év hat hónapig terjed, és a cselekmények rendbelisége is hétről ötre csökken.
Ugyanakkor ezzel a terhelt bűnösségének köre nem csökkent. Emellett az eljárt bíróságok nagyszámú és jelentős nyomatékú súlyosító körülményt értékeltek az I. rendű terhelt terhére. Ezek közül is ki kell emelni többszörös bűnismétlői múltját, bűnözői életmódját, a felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatti, és a kiszolgáltatott sértettek sérelmére való elkövetést, továbbá a vezető, kezdeményező szerepet a bűncselekmények végrehajtása során.
Mindezeken túl - a kényszerítés bűntette megállapíthatóságának látszólagossága kapcsán kifejtetteknek megfelelően - a büntetés kiszabása körében kell igen nagy nyomatékkal az I. rendű terhelt terhére értékelni azt is, hogy az akár a passzív alany beleegyezésével is megvalósítható kerítés bűntettét mindkét esetben a sértettek akarata ellenére, fenyegetéssel követte el.
Ezzel szemben az I. rendű terhelt javára enyhítő körülményként csupán az időmúlás és a kiskorú gyermek eltartásának kötelezettsége került értékelésre.
Minderre tekintettel a Kúria úgy találta, hogy a jogerős ítéletben kiszabott büntetés a helyes minősítés mellett, és az ahhoz kapcsoló büntetési tétel alapulvételével sem eltúlzott. Ezért a valóban téves jogerős ítéleti minősítés nem eredményezte törvénysértő büntetés kiszabását.
Ennek hiányában a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjából következő további feltétel - a törvénysértő büntetés és a téves minősítés oksági összefüggése - fogalmilag nem is vizsgálható.
Mindezekre figyelemmel a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és miután egyéb, a Be. 423. § (5) bekezdése alapján hivatalból vizsgálandó eljárási szabálysértést nem észlelt, a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
A Kúria határozata elleni fellebbezést a Be. 3. §-ának (4) bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a 416. § (4) bekezdésének b) pontja zárja ki.
A Be. 418. §-ának (3) bekezdése szerint minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a 416. § (1) bekezdésének e) vagy g) pontján alapul. A Be. 421. §-ának (3) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy az ugyanazon jogosult által, illetőleg a korábbival azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát a Kúria mellőzheti.
Budapest, 2015. október 14.
Dr. Belegi József s.k. a tanács elnöke, Dr. Somogyi Gábor s.k. előadó bíró, Dr. Márki Zoltán s.k. bíró
(Kúria, Bfv. III. 440/2015.)