BH 1993.4.206 I. Orgazdaság esetén - a folytatólagosság megállapítása szempontjából - nincs jelentősége annak, hogy az alapcselekmény egy -, vagy többrendbeli bűncselekményként minősül-e, továbbá hogy az orgazda az alapcselekmény hány elkövetőjétől szerez meg vagyoni haszonszerzés céljából ingóságokat; az orgazdaság folytatólagos elkövetése nem teszi kizárttá az üzletszerűség megállapítását [Btk. 12. § (2) bek., 137. § 7. pont, 326. §].

II. Az ártatlanság vélelmének sérelmét jelenti és ezért a büntetés kiszabásánál nem értékelhető súlyosító körülményként az, hogy a terhelt az ellene folyamatban levő - még jogerősen be nem fejezett - büntetőeljárás hatálya alatt követte el az adott ügyben elbírált cselekményt;

ugyanakkor súlyosító körülmény, hogy a terhelt az elbírálás alatt álló bűncselekményt a próbaidőre felfüggesztett büntetés vagy a végrehajtási kegyelem várakozási ideje alatt követte el [Btk. 83. §, Be. 3. §].

III. A feltételes szabadságra bocsátásból való kizárásra nem nyújt alapot, ha a terhelt a korábbi büntetése tekintetében végrehajtási kegyelemben részesült, és az újabb szándékos bűncselekményt - amelyért a bíróság szabadságvesztésre ítéli - a várakozási idő alatt követte el; ha azonban a terhelt úgy szabadult végrehajtási kegyelem folytán a szabadságvesztésből, hogy feltételes szabadságra is bocsátották: a közkegyelem hatályvesztésén túlmenően a bíróságnak meg kell szüntetnie a korábbi ügyben engedélyezett feltételes szabadságot, és meg kell állapítani, hogy az elbírálás alatt álló ügyben nem bocsátható feltételes szabadságra [Btk. 47. § (3) bek. b) pont, 48. § (4) bek., 1990. évi XXXIX. tv. 9. §].

Az elsőfokú bíróság az 1-17. r. vádlottakat többrendbeli, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás miatt szabadságvesztésre és közügyektől eltiltásra ítélte. A vádlottak a főváros különböző kerületeiben a lakásokba erőszakkal behatolva követtek el lopási cselekményeket.

A lopásból származó ingóságokat a 18-21. r. vádlottaknak - értéküket meg nem közelítő áron - adták el, akiket a bíróság orgazdaság miatt vont felelősségre.

Az orgazdák cselekményeivel kapcsolatban megállapított tényállás lényege a következő.

1. A 18. r. vádlott 1990. április 18. napján a fk. 8. r. vádlott által elkövetett lakásbetörésből származó, 37 500 forint értékű videómagnót és 10 db videokazettát, az 1990. július 20. napján elkövetett betörésből származó, 19 500 forint értékű rádiós magnót és 700 schillinget (értéke 3920 forint) 4000 forintért megvásárolta, tudva, hogy azok lopásból származnak.

A 19. r. vádlott 1990. április 9. napján a fk. 9. r. vádlott által lakásbetörés útján eltulajdonított, 30 000 forint értékű videomagnót és 500 forint értékű 5 db videokazettát 4000 forintért, majd az 1990. augusztus 25. napján ugyanígy megszerzett, 24 000 forint értékű videolejátszót és 20 000 forint értékű videokazettát - tudva azok lopásból származásáról - 6000 forintért megvásárolta.

A 20. r. vádlott a fk. 1. r. vádlott által az előzőekhez hasonló módon megszerzett, 15 000 forint értékű magnetofont 1990. március 28. napján 5000 forintért, majd 1990. augusztus 10. napján egy 50 000 forint értékű videomagnót 10 000 forintért megvett, tudva, hogy azok lopásból származnak.

Az elsőfokú bíróság a 18. r., a 19. r. és a 20. r. vádlottak cselekményét 2-2 rb. orgazdaság bűntettének, illetve vétségének minősítette. Ezzel a Legfelsőbb Bíróság - bár az elsőfokú bíróságtól eltérő indokok alapján - egyetértett. Ezekben az esetekben ugyanis az egyes részcselekmények azért nem voltak a Btk. 12. §-ának (2) bekezdésében foglalt folytatólagosság egységébe vonhatók, mivel az egyes értékesítések között 4-5 hónap is eltelt.

Nem ugyanaz a helyzet a 21. r. vádlott esetében. Ennek a vádlottnak a cselekményét az elsőfokú bíróság 2 rb. - egy esetben folytatólagosan-, nagyobb értékre, üzletszerűen elkövetett orgazdaság bűntettének minősítette arra hivatkozással, hogy két vádlott-társától vett, külön-külön bűncselekményből származó dolgokat.

Az irányadó tényállás szerint a 21. r. vádlott 1990 májusától augusztusáig a fk. 1. r. és a fk. 7. r. vádlottaktól több esetben vásárolt betörésből származó ingóságokat. Azzal tisztában volt, hogy a megvett dolgok lakásbetörés útján jutottak az eladókhoz. Így a fk. 1. r. vádlottól 1990. május 16. napján 6000 forint értékű megnetofont 3000 forintért, a fk. 7. r. vádlottól 1990. június 20. napján egy 32 000 forint értékű videomagnót 6000 forintért, a fk. 1. r. vádlottól 1990. július 15. napján egy 12 000 forint értékű aranygyűrűt 1000 forintért és 1990. augusztus 6. napján egy 32 000 forint értékű videomagnót 6000 forintért megvásárolt.

A 21. r. vádlott orgazdasági cselekményének az elsőfokú bíróság ítéletében a jogi minősítése körében kifejtett állásponttal a Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet.

Az orgazdaság esetében a folytatólagosság megállapíthatóságának szempontjából nem meghatározó az, hogy az alapcselekmény egy- vagy többrendbeli bűntettként minősül-e, és annak sincs jelentősége, hogy az orgazda az alapcselekmény hány elkövetőjétől vásárol meg különböző dolgokat. Abban az esetben ugyanis, ha az orgazda különböző személyektől más-más vagyon elleni bűncselekményből származó dolgokat rövid időn belül folyamatosan szerez meg: fennáll a folytatólagosság egysége megállapításának a lehetősége.

Az orgazdaság jogi tárgya általánosságban a tulajdoni viszonyok egésze, a cselekmény tulajdonképpeni sértettjének ez a jogvédte érdek tekinthető. A Btk. 12. §-ának (2) bekezdésében írt folytatólagosság megállapítása szempontjából feltétel ugyan, hogy az ugyanolyan bűncselekményt egységes akarat-elhatározással, rövid időközökben, többször és azonos sértett - az adott esetben tehát az azonos társadalmi érdek - sérelmére valósítsa meg az elkövető.