A Legfelsőbb Bíróság Kfv.37229/2011/4. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (FOGYASZTÓVÉDELMI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §, 221. §, 1997. évi CLV. törvény (Fgy. tv.) 2. §] Bírók: Fehérné dr. Tóth Kincső, Kalas Tibor, Kaszainé dr. Mezey Katalin

Kapcsolódó határozatok:

Székesfehérvári Törvényszék K.21754/2010/11., *Kúria Kfv.37229/2011/4.*

***********

Kfv.II.37.229/2011/4.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága dr. Kész Tamás ügyvéd által képviselt felperesnek alperes ellen fogyasztóvédelmi ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében - amelybe az alperes pernyertessége érdekében a személyesen eljárt beavatkozott - a Fejér Megyei Bíróság 2010. november 16. napján kelt 21.K.21.754/2010/11. számú jogerős ítélete ellen a felperes által 12. sorszámon benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A Legfelsőbb Bíróság a Fejér Megyei Bíróság 21.K.21.754/2010/11. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 30.000 (azaz harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 36.000 (azaz harminchatezer) forint felülvizsgálati illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Megállapította - a hulladékfelvásárlási szolgáltatás sajátosságait is értékelve -, hogy a felperes, mint a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) 2.§ g) pontja szerinti szolgáltatást nyújtó - hulladékfelvásárlást végző - vállalkozás és az Fgytv. 2.§ a) pontja szerint fogyasztónak - szolgáltatást igénybe vevőnek - minősülő panaszos között a Fgytv. hatálya alá tartozó jogviszony jött létre, amikor a panaszos az általa beszállított hulladékpapírt a felperes telephelyén értékesíteni kívánta. Az elsőfokú bíróság e jogviszonyra figyelemmel és az alperesi beavatkozói panasz kivizsgálásnak elmaradása miatt megalapozottnak találta az elsőfokú fogyasztóvédelmi hatóság KDF-00934/0005/2010. számú és a panaszos reklamációjának jegyzőkönyvi rögzítését és kivizsgálását, valamint a vizsgálat eredményéről szóló tájékoztatást előíró határozatát helybenhagyó HAJ-1417-3/2010. számú alperesi határozatot.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős ítélet "megváltoztatását" és kereseti kérelme szerint a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Állította, hogy a hatósági kötelezés jogilag megalapozatlan, mivel a közte és a panaszos között létrejött jogviszony nem tartozik a Fgytv. hatálya alá, a panaszos nem tekinthető a Fgytv. 2.§ a) pontja szerint fogyasztónak, ezért megalapozatlan az a megállapítás is, hogy a Fgytv. 45/A.§ szerint a hatóság hatáskörrel a rendelkezett panasz kivizsgálására és a felperes kötelezésére. Álláspontja szerint a hulladékfelvásárlás ténylegesen egy termék értékesítése, így a Fgytv. 2.§ g) pontja szerint a felperesi tevékenység nem tartozhat a Fgytv. hatálya alá. Utalt arra, hogy nincs hulladékátvételi kötelezettsége és kifogásolta azt is, hogy az elsőfokú bíróság a hulladékkereskedelmi szakma sajátosságait nem értékelte. Hivatkozott arra, hogy ha a perbeli tényállás során a jogügylet lezárult volna, akkor a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 365.§ (1) bekezdésében megjelölt adásvételi szerződés jött volna létre a felek között. Utalt arra is, hogy ha a felperes szolgáltatási tevékenységet végzett volna, akkor a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 166.§ (1) és (2) bekezdése, továbbá 167.§ (1) bekezdése alapján a szolgáltatásról kellett volna számlát kiállítani, nem pedig bevételi pénztárbizonylatot kibocsátania. Állította továbbá, hogy a tevékenysége nem esik a hulladékgazdálkodási szolgáltatások körébe, mivel itt nem egy közszolgáltatásról, egy kötelezően ellátott önkormányzati feladatról van szó, ezért tévesnek tartotta az e körben tett alperesi hivatkozásokat. A 213/2001. Korm.rendelet 8.§ (3) bekezdésére utalással állította, hogy nem minden hulladékkal kapcsolatos tevékenység szolgáltatás. Saját tevékenységét kereskedelmi jellegűnek minősítette. Kifogásolta azt is, hogy a jogerős ítélet indokolása a jogi érvelés tekintetében hiányos, a bíróság a Fgytv. rendelkezéseit önkényesen és a szövegkörnyezetükből kiszakítva értelmezte. Sérelmezte, hogy a bíróság elutasította a felperesi telepvezető meghallgatására tett bizonyítási indítványát, holott ez a személy a felperesi tevékenység jellegéről tudott volna nyilatkozni. Kérte a Legfelsőbb Bíróság Kfv.IV.37.727/2009. számú ítéletének figyelmen kívül hagyását tekintve, hogy abban az eljárásban értékelésre kerülő Fgytv. 2.§ i) pontja már nem hatályos, így nem alkalmazható rendelkezés.