BH 2010.11.310 A fogyasztóvédelmi törvény hatálya a hulladék-felvásárlási tevékenységre - mint szolgáltatásra - is kiterjed [1997. évi CLV. tv. 1. §, 14. §, 7/2001. (III. 29.) GM rendelet 1. §, 2. §, 3. §]

A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság Regionális Felügyelősége a színesfém-felvásárlás ellenőrzése témavizsgálat keretében 2008. április 22. napján helyszíni hatósági ellenőrzést végzett a Z.-A. Kft. által O., M. u. 35/1. szám alatt üzemeltetett "Hulladék-nagykereskedelem" elnevezésű egységben.

A vizsgálat során az ellenőrzésről felvett jegyzőkönyv szerint megállapítást nyert, hogy a felvásárlási árakról kihelyezett, krétával írt tájékoztató táblán az árak nehezen olvashatóak, továbbá az árak mellett a tétel neve és a törvényes fizetőeszköz nem került feltüntetésre.

A vásárlók könyve, illetve a panaszfórumokról szóló tájékoztató is hiányzott.

A jegyzőkönyvben foglalt megállapításokat az ügyvezető valónak ismerte el, aláírásával és az egység bélyegzőlenyomatával igazolta, nyilatkozni nem kívánt.

Az elsőfokú hatóság az ellenőrzés során feltárt hiányosságok alapján a 2008. május 21-én kelt határozatában 50 000 Ft fogyasztóvédelmi bírsággal sújtotta a kft.-t.

Ezen túlmenően arra kötelezte, hogy a vásárlók számára jól látható, egyértelmű, és könnyen azonosítható ártájékoztatást biztosítson, illetve az árat a törvényes fizetőeszköz szerint meghatározva tüntesse fel, valamint rendszeresítsen vásárlók könyvét és panaszfórumokról szóló tájékoztatót.

A határozat ellen a kft. nem fellebbezett, így az 2008. június 21. napján jogerőre emelkedett.

A határozat ellen a megyei főügyészség 2008. november 24-ei keltezéssel óvást jelentett be az elsőfokú hatóságnál.

Az óvásban indítványozta a határozat módosítását akként, hogy az elsőfokú hatóság a kft. felelősségének megállapítását, a fogyasztóvédelmi bírság kiszabását és a kft. kötelezését mellőzze. Ehelyett a Ket. 31. § (1) bekezdés e) pontja alapján az eljárás megszüntetéséről rendelkezzen, továbbá intézkedjen az esetlegesen megfizetett fogyasztóvédelmi bírság visszautalása iránt.

Az óvással az elsőfokú hatóság nem értett egyet, így felülvizsgálat céljából azt felterjesztette az alpereshez.

Az alperes - mint másodfokú hatóság - a 2009. január 6. napján kelt határozatával a főügyészség óvását elutasította.

A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését, és a jogsértés elhárítása érdekében az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését kérte.

Arra hivatkozott, hogy a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) 2. § c) pontja szerint a kft. részéről nem szolgáltatás nyújtása, nem fogyasztói igényeket közvetlenül kielégítő tevékenység kifejtése, hanem áru, fémanyag megvásárlása történik.

Az ügylet során a lakosság nem a cég valamely tevékenységét veszi igénybe, hanem a tulajdonát ruházza át a vételár megfizetése ellenében.

A kft. és a lakosság közötti ügyletnek nem a cég tevékenysége, szolgáltatása, hanem a fém átadása, anyaga, mennyisége a meghatározó eleme.

A megállapított felvásárlási árak is ehhez, és nem a cég részéről kifejtett tevékenység módjához, idejéhez, minőségéhez és jellegéhez igazodnak.

Kifogásolta, hogy az elutasító határozat nem oldja fel azon ellentmondást, hogy a jogügyletben a pénzfizetés nem a kft.-vel szerződéses kapcsolatba kerülő lakosság részéről történik, hanem a vételárat a fogyasztó maga kapja meg. Amennyiben az alperes érvelése helyes lenne, miszerint a cég szolgáltatást nyújt; ez esetben a szolgáltatás díját a kft. javára kellene megfizetni, nem pedig a társaság teljesítene kifizetést a szolgáltatást igénybe vevők részére.

Kifejtette, hogy a fogyasztói forgalomtól eltérő fizetési relációból ered, hogy nincs olyan ár, eladási ár, vagy szolgáltatási díj, amelynek megfizetése a cég lakossági ügyfeleit terhelné. Állította, hogy a fémhulladék felvásárlása egyértelműen a Ptk. egyes szerződéstípusain belül az adásvételi szerződés kategóriájába sorolható. Ezzel szemben valamely szolgáltatás nyújtása általában vállalkozási, vagy esetlegesen megbízási szerződés keretében történik.

A felvásárlási jogviszony ilyen szerződési típusba nyilvánvalóan nem sorolható.

Hivatkozott arra a felperes, hogy a felvásárlói tevékenység jogi szabályozásából következik annak valódi természete, a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény (a továbbiakban: Kertv.) 2. § l) pontja kifejezetten nevesítve a nagykereskedelem fogalmi körébe sorolja a felvásárlói tevékenységet; tehát a vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazásában kereskedelmi tevékenységnek minősül, valamely termék értékesítését jelenti.

A kereskedelmi tevékenység körébe szolgáltatás nyújtása csak áttételes jelleggel értendő.

Hangsúlyozta, hogy a nagykereskedelmi tevékenység fogalmi eleme, hogy a tevékenységet végző a fogyasztókkal - mint végső felhasználókkal - nem kerül kapcsolatba.

A kft. cégnyilvántartási adatai között a hulladékgazdálkodás köréhez kapcsolódóan kizárólag olyan tevékenységi körök szerepelnek, amelyek nem igényelnek közvetlen kapcsolatot a fogyasztóval.

A felperes álláspontja szerint a fémhulladékot leadó lakosság a jogügylet során nem szolgáltatást vesz igénybe, hanem árut ad át. Árut nem vesz, rendel, kap, használ, hanem ő adja át a felvásárlónak, ezért eladói pozícióban áll, és az Fgytv. 2. § e) pontja szerint a törvény alkalmazásában nem minősül fogyasztónak.

A tevékenység nagykereskedelmi jellege, és a fogyasztói jogviszony hiánya folytán nem csak a fogyasztóvédelmi hatóság által hivatkozott jogsértés megvalósulása aggályos, hanem kérdéses, hogy a felügyelőség az Fgytv. 45/A. §-ában foglalt szabályokra tekintettel egyáltalán rendelkezett-e hatáskörrel ellenőrzés és hatósági eljárás lefolytatására.

A megyei bíróság a felperes keresetét alaptalannak értékelte, és elutasította azt.

Ítéletének indokolásában az Fgytv. 1. §-ára, 2. § c), e) és i) pontjára hivatkozással kifejtette, hogy - álláspontja szerint - a törvény hatályának meghatározásánál a jogalkotó tágan fogalmazott, ezáltal a fogyasztókat érintő szinte valamennyi tevékenység védelmét célozzák az egyes rendelkezések.

Az a felvásárlási tevékenység, amit a vizsgálat alá vont Kft. végzett, a lakosság oldaláról olyan szolgáltató tevékenységnek tekinthető, amelynek keretében az általa felkínált hulladék felvásárlása megtörténik. Ebben a relációban a felvásárló nem minősül szolgáltatónak, az áruval rendelkező személy pedig a szolgáltatás igénybe vevője.

A felvásárlási tevékenység Ptk.-szabályok szerinti értelmezésébe nem ütközik azon megállapítás, miszerint az Fgytv. szempontjából a felvásárlás szolgáltatási tevékenységként fogható fel, és e körben vonatkoznak rá az Fgytv. szabályai. Jelen esetben a törvény által kidolgozott védelem a természetes személyt, mint a felvásárlásra felajánlott áru tulajdonosát illeti meg fogyasztói, szolgáltatást igénybe vevő pozícióban.

A felvásárlás szolgáltatási tevékenység jellegét támasztja alá a felperesi jogértelmezéssel szemben az, hogy a felvásárlási ár, vagy a szolgáltatás díja nem a felek szabad megállapodásának eredménye, hanem a felvásárló közli az éppen aktuális árat, amelyet a szolgáltatást igénybe vevő elfogad.