659/B/1995. AB határozat

jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 30. § (1) bekezdés b) pont alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban Fltv.) 30. § (1) bekezdés b/ pontja a munkanélküli előnyugdíj kérésének egyik feltételéül írja elő, hogy a kérelmező a munkanélküli járadék folyósítása időtartamának lejártát követő egy éven belül az a/ pont szerinti életkort betöltötte, vagyis az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséhez legfeljebb három éve hiányzik. Az indítványozó álláspontja szerint ez a törvényi előírás az Alkotmány 70/A. § (1) és (2) bekezdésével, valamint a 70/E. § (1) bekezdésével ellentétes hátrányos megkülönböztetést tartalmaz, ezért az alkotmányellenesség megállapítását és a rendelkezés megsemmisítését kérte.

Az indítvány előterjesztése előtt, a Magyar Közlöny 1995. évi 52. számában került kihirdetésre az 1995. évi LII. törvény, amelynek 10. §-a az előnyugdíj helyett a nyugdíj előtti munkanélküli segély intézményét szabályozta, ez azonban csak a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 39. § (5) bekezdésében meghatározott külön törvény által megállapított időpontban lép hatályba.

II.

A még hatályos törvényi rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak.

Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés nélkül. Az Alkotmány 70/E. §-a tartalmazza, hogy a Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz és a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak, továbbá, hogy az ehhez való jog a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósul meg.

E rendelkezések általános jelleggel nevesítik az államnak a polgárok szociális biztonsága tekintetében fennálló kötelezettségeit, de nem jelentenek alanyi jogot meghatározott jövedelem megszerzéséhez vagy életszínvonal fenntartásához.

A szociális biztonságot veszélyeztető munkanélküliség ellensúlyozására az Alkotmányból folyó állami feladat az önhibán kívül bekövetkezett munkanélküliség esetére szóló ellátásról való gondoskodás. Ezt szolgálják a törvényben szabályozott ellátási formák.

Mindegyik ellátási formának megvannak a jogosultsági feltételei. Ezeknek részletes szabályozása a jogalkotó feladata. Az ellátás igénybevételi feltételeinek meghatározásánál a jogalkotó széles körben mérlegelheti a társadalom gazdasági és szociális helyzetét. A szabályozás nem tartalmaz olyan különbségtételt, amely az Alkotmány 70/A. §-ába ütközik, alkotmányellenes diszkriminációt eredményez. Ugyancsak nem sérti az Alkotmány 70/E. §-ában biztosított szociális biztonsághoz és létminimumhoz való alkotmányos jogokat. Nem általában zárja ki az ellátásból a panaszolt kört, csak bizonyos meghatározott juttatás feltételeit nevesíti, amikor az előnyugdíjra való jogosultság feltételeit egységesen szabályozza.

Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdés tartalmát az Alkotmánybíróság korábban többek között a 9/1990. (IV. 25.) AB és a 21/1990. (X. 4.) AB határozatokban (ABH 1990. 46., 73.) értelmezte. Ennek során kifejtette, hogy "a diszkrimináció tilalma nem jelenti azt, hogy minden, még a végső soron nagyobb társadalmi egyenlőséget célzó megkülönböztetés is tilos. A megkülönböztetés tilalma arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, azaz az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembe vételével kell a jogosultságok és kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni".

Az indítvány által támadott szabályozás nem tekinthető olyan tiltott megkülönböztetésnek, amely az emberi és állampolgári jogokat érinti, nem ütközik az Alkotmány 70/A. §-ában meghatározott megkülönböztetés tilalmába, de nem sérti a szociális biztonsághoz fűződő állampolgári jogokat sem, ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányellenesség megállapítására és a rendelkezés megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

Budapest, 1996. február 5.

Dr. Sólyom László s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János s. k.,

előadó alkotmánybíró