A Kúria Bfv.574/2014/5. számú precedensképes határozata hulladékgazdálkodás rendje megsértésének bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 426. §, 2000. évi XLIII. törvény (Hgt.) 3. §, 2012. évi CLXXXV. törvény (Ht.) 2. §] Bírók: Akácz József, Kónya István, Varga Zoltán

A határozat elvi tartalma:

Nem minősül hulladéknak a Vízgazdálkodási törvény hatálya alá tartozó szennyvíz, ezért a hulladékgazdálkodás rendjének megsértése bűntettének sem lehet az elkövetési tárgya.

***********

KÚRIA

Bfv.III.574/2014/5.szám

A Kúria Budapesten, a 2014. év szeptember hó 30. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

A hulladékgazdálkodás rendje megsértésének bűntette miatt K. J. ellen folyamatban volt büntetőügyben a Bács- Kiskun Megyei Főügyészség által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Bajai Járásbíróság 12.B.42/2013/8. számú ítéletét hatályában fenntartja.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A Bajai Járásbíróság a 2013. október 28. napján kelt és október 30-án jogerőre emelkedett 12.B.42/2013/8. számú ítéletével K. J. terheltet az 1978. évi IV. törvény (továbbiakban: Btk.) 281/A. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző hulladékgazdálkodás rendjének megsértése bűntette miatt emelt vád alól felmentette.

A jogerős ítélet ellen a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség B.241/2014/3. szám alatt a terhelt terhére nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontjára hivatkozással.

A Bács-Kiskun Megyei Főügyészség indoka szerint a Bajai Járásbíróság a büntető anyagi jogszabályok megsértésével mentette fel a terheltet, ugyanis tévesen állapította meg, hogy az emésztőgödörből származó iszap, települési folyékony hulladék, más néven szennyvíz és a 2008/98/EK. Irányelvben írtakra, valamint az elbíráláskor hatályos, a hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény (Ht.) 1. § (2) bekezdés a) pontjára figyelemmel már nem minősül hulladéknak.

A felülvizsgálati indítvány hivatkozása szerint a hatályos hulladékok jegyzékét rögzítő 72/2013. (VIII. 27.) VM rendelet mellékletében EWC 20304 kód alatt szereplő "oldómedencéből származó iszap" szinte szó szerint megegyezik az elkövetéskor hatályban volt 16/2001. (VII. 18.) KÖM rendelet 1. számú mellékletében írt "emésztő gödrökből származó iszap" megnevezéssel.

Álláspontja szerint ezen anyagoknak engedély nélküli elhelyezése a megnevezéstől függetlenül mind a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (Hgt.), mind a Ht. szerint hulladéknak minősül.

A felülvizsgálati indítvány sérelmezi, hogy a járásbíróság ítélete egyáltalán nem tartalmaz tényállást atekintetben, hogy az elkövetés tárgya alkalmas-e az emberi élet, testi épség, egészség, a föld, a víz, a levegő, vagy azok összetevői, illetve élő szervezet egyedének veszélyeztetésére. Álláspontja szerint a hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban lehetőség nyílik szakértői bizonyítással ennek tisztázására.

A kifejtett indokoknak megfelelően a Be. 428. § (1) bekezdésére hivatkozással a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását indítványozza.

A Legfőbb Ügyészség a BF.1529/2014. számú átiratában az indítványt változtatás nélkül fenntartotta.

A Kúria a Be. 420. §-ának (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott.

A Legfőbb Ügyészség képviselője az átiratában foglaltakat fenntartva szólalt fel.

A védő a megtámadott határozat hatályában fenntartását indítványozta.

A felülvizsgálati indítvány az alábbiak szerint nem alapos.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Be. 416. § (1) bekezdésének a) pontja alapján felülvizsgálatnak akkor van helye, ha a terhelt felmentésére a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor.

Felülvizsgálatban a felülbírálat az indítványhoz [Be. 423. § (4) bekezdés], a jogerős határozatban megállapított, s nem támadható tényálláshoz [Be. 423. § (1) bekezdés] és főszabályként a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályokhoz [Be. 423. § (2) bekezdés] kötött.

Felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak nincs helye és további bizonyítás indítványozására alapított felülvizsgálatra, vagy e célból a megtámadott határozat hatályon kívül helyezésére és új eljárás elrendelésére sincs törvényes lehetőség.

A tényálláshoz kötöttség azt is jelenti, hogy a jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.

Jelen felülvizsgálati eljárás sajátossága, hogy a megtámadott határozat tényállást nem tartalmaz, és jogi indokolását is csupán röviden foglalta össze.

A Be. 259. §-ának (1) bekezdése szerint akkor, ha a kihirdetés útján közölt ügydöntő határozat ellen sem az ügyész, sem a terhelt, sem a védő nem jelentett be fellebbezést, a határozat röviden indokolható, így az indokolásnak csupán a tényállást és az alkalmazott jogszabályok megjelölését kell tartalmaznia; a felmentő ítélet indokolásában a tényállás is mellőzhető.

Mivel a járásbíróság ítélete ellen az arra jogosultak nem jelentettek be fellebbezést, a bíróság a határozatot - a tényállás mellőzésével - akár az alkalmazott jogszabályok felsorolásával is indokolhatta volna, azonban a felmentő rendelkezés jogi indokait határozatában összefoglalta, a tényállást mellőzte, hivatkozásának alapja mindössze a vádirati tényállás volt.

E tényből viszont egyértelműen következik, hogy a járásbíróság a váddal egyező tényállást állapított meg, vagyis a felmentő rendelkezését gyakorlatilag a vádirati tényállásra alapozta, következésképpen lehetősége lett volna a Be. 267. § (1) bekezdés a) pontja alapján a tárgyalás előkészítése keretében az eljárás bűncselekmény hiányában történő megszüntetésére is. A járásbíróság azonban e lehetőséggel nem élve tárgyalást tartott, ahol részletes bizonyítást vett fel és ennek alapján hozta meg a bűncselekmény hiányában történő felmentő rendelkezését.

Mindazonáltal a tényállás törvényes hiánya a felülvizsgálat lefolytatását nem akadályozta, ugyanis az ítéletben idézett vádirati tényállás és az azzal kapcsolatosan kifejtett jogi indokolás egybevetéséből lehetőség nyílt a felvetett jogkérdések megválaszolására, annak eldöntésére, hogy a terhelt felmentésére a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került-e sor, avagy a felmentés azok sérelme nélkül, törvényesen történt.