BH 2003.3.124 A gazdasági társaság vezető tisztségviselői kártérítési felelősségének megállapítása körében irányadó szempontok [1988. évi VI. tv (régi Gt.) 32. § (1) bek., 183. § (2) bek. g) és k) pont, 192. § (1) és (2) bek., 200. § (1) bek., Ptk. 254. § (1) bek., 260. § (2)-(3) bek., 301. § (1) bek., 339. § (1) bek., 340. § (1) bek., 360. § (1) bek., 397. § (2) bek., 1992. évi XXII. tv (Mt.) 169. § (2)-(4) bek.].

A felperes jogelődjét (a továbbiakban: felperes) 1993. április 29-én az alperes és K. T. alapította. A társaság ügyvezetését a tagok látták el, és egyben főfoglalkozású munkavállalók is voltak. A társaság marketingtevékenységének irányítója, üzletkötője az alperes volt, K. T. a gyártási, raktározási tevékenységet irányította. Ezen utóbbi tevékenységükért a társasági szerződés szerint havi 10 000-10 000 Ft munkabérben részesültek. Az ügyvezetők díjazásának a megállapítása kizárólag a közgyűlés hatáskörébe tartozott, megbízásuk öt évre szólt. A felperes mint bérlő a társasági szerződés aláírása napján (1993. április 29.) bérleti szerződést kötött az F. Rt-vel mint bérbeadóval, és határozatlan időre bérbe vette a szerződés 1. sz. mellékletében felsorolt gépeket, berendezéseket. A bérelt gépek (szerszámok) ténylegesen Cs. L. magánvállalkozó birtokában voltak, akivel a felperes üzleti kapcsolatban állt. A felperes társaságnak az F. Rt. is tagja lett, és a felperesnek korábban bérbe adott különféle műanyagokhoz szerszámokat és a gyártási technológiát az 1994. január 31-én aláírt társasági szerződésmódosítás alapján 33 500 000 Ft értékben a felperesi kft-be apportként bevitte. Az alperes mint a felperes képviselője 1994. január 31-én az apportlistát aláírta, és elismerte, hogy az apport a társaság székhelyén és telephelyén a társaság rendelkezésére áll, annak ellenére, hogy ezek a szerszámok ebben az időben továbbra is Cs. L. birtokában voltak.

Az 1994. április 20-án tartott taggyűlés anyaga szerint a felperes 47 millió forint kölcsönt vett fel a B. Bank Rt.-től, s ennek nagy részét az F. Rt.-nek kölcsön adta. A társaságból az F. Rt. kivált, és a tartozása fejében a kölcsön ellenértékeként az üzletrészét felajánlotta a felperesnek megvételre. A felperes és az F. Rt. között megejtett elszámolásba bevonták többek között a felperes által "átveendő" 16 db személyi számítógépet. Mivel a felperes a terhére mutatkozó egyenleget nem tudta kifizetni, úgy döntöttek, hogy az F. Rt. üzletrészét felosztják, és azt újabb két tag - a kölcsönszerződés záloghitelezettjei - veszik meg. Az 1994. április 25-i társasági szerződésmódosítás szerint a társaság két újabb tagja F. J. és az R. Kft. lett. Az F. Rt. a felperes felé a 16 db személyi számítógépet 5 290 653 Ft nettó összegben - 1994. április 22-i teljesítéssel - leszámlázta.

Az 1994. október 1-jén megtartott taggyűlésen a társaság a törzstőkéjét felemelte. A T. Kft. 1994. december 1-jétől szintén tagja lett a felperesnek. A módosított társasági szerződés szerint is az alperes és K. T. maradtak az ügyvezetők, és főfoglalkozású munkavállalóként is tevékenykedtek havi 10 000 Ft munkabérért. A társasági szerződés (1994. október 1.) továbbra is a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe utalta az ügyvezetők díjazásával kapcsolatos döntési jogot, és kimondta, hogy a tagok mellékszolgáltatást nem végeznek.

Az alperes, a felesége, valamint a felperes egyik munkavállalója, M. S. 1994-ben több céget alapítottak - E. Bt.-t, M. Bt.-t, VM. Bt.-t. A felperes mind a három társaság részére - 1994. május 25-e és 1995. május 26-a között kiállított különböző számlák alapján - marketingtevékenység címén különböző összegeket fizetett ki. Ez a három cég folyamatos beszállítói és vásárlói viszonyt is kialakított a felperessel, ily módon beépültek a felperes cég kereskedelmi tevékenységébe. A számlákból megállapítható beszerzési ár magasabb, míg az eladási ár alacsonyabb volt az átlagos piaci árnál. A felperes árbevétele 1995-1996-ban nem érte el a korábbi évek árbevételeit. Ez összefüggött azzal, hogy az 1995. május 15-én alapított F. T. Kft. megjelent a hírközlési eszközök piacán. A kft. egyik tagja az alperes felesége volt, ügyvezetője pedig az alperes.

A felperes társaság az 1995. június 20-án megtartott taggyűlésén az ügyvezetők (alperes és K. T.) beszámolóját nem fogadta el, és korlátozta az ügyvezetéssel kapcsolatos jogaikat, B. Gy.-t pedig ügyvezetővé választotta. Az alperes 1995. június 25-én az ügyvezetői tisztségéről lemondott. Erre figyelemmel az új ügyvezető leltározást rendelt el az átadás-átvétel lebonyolítása érdekében. A leltározás során a felperes megállapította, hogy 16 számítógép hiányzik, ezek vásárlással kerültek a felperes tulajdonába 1994. április 22-én a 12/94. számla igazolása szerint. Leltárszabályzat a felperesnél nem volt, így leltárhiányért való felelősségre sem volt rendelkezés. Megállapította a felperes azt is, hogy az alperes 1995-ben külföldi útjaira valutát vett fel, s ezzel nem számolt el. 1993. április 30-a és 1995. május 31-e között 2 898 305 Ft munkabért vett fel jogtalanul. Az új ügyvezetés azt is megállapította, hogy az apportált gyártószerszámok nem kerültek a felperes birtokába.

A felperes a módosított keresetében arra hivatkozva, hogy az alperes mint a felperes volt ügyvezetője sorozatosan megsértette az 1988. évi VI. tv 32. §-ának (1) bekezdésében foglalt kötelezettségét, s ezzel a felperes társaságnak jelentős kárt okozott 71 377 312 Ft és 3074 USD, valamint kamatai megfizetésére kérte az alperest kötelezni.

Az alperes 341 USD-nek megfelelő 50 162 Ft kivételével a kereset elutasítását kérte. Vitatta a felelőssége jogalapját, a felperes kereseti követelésében megjelölt kárának keletkezése, valamint magatartása közötti okozati összefüggést.

Az elsőfokú bíróság 50 162 Ft és ennek 1995. június 20-tól a kifizetésig járó évi 20%-os kamata megfizetésére kötelezte az alperest (kereseti kérelem 3. tétele), ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az ítélet marasztaló rendelkezése az alperes elismerésén alapult, és ezt az összeget a per során a felperes is elfogadta. Az elutasított kereseti követelések vizsgálatánál abból indult ki, hogy az alperes felelőssége elbírálásánál az 1988. évi VI. tv 32. §-ának (1) bekezdésében foglaltak az irányadók. E szerint az alperes mint vezető tisztségviselő az ilyen tisztséget betöltő személyektől elvárható gondossággal volt köteles eljárni, s e kötelezettsége megszegésével okozott kárért a polgári jog általános szabályai szerint tartozik kártérítési felelősséggel. Annak bizonyítása, hogy az alperes jogellenes magatartást tanúsított, s ezzel okozati összefüggésben a felperesnek a keresetben részletezettek szerinti összegben kára keletkezett, a felperest terhelte. A rendelkezésre álló adatok és a perben beszerzett szakvélemény alapján a felperes keresetét az alábbi tételek tekintetében alaptalannak találta.

1) A présszerszámok és a gyártástechnológia hiánya címszó alatt jelölt kárigényt illetően az elsőfokú bíróság megállapította, hogy ezek a szerszámgépek 1992-től folyamatosan Cs. L. birtokában voltak az 1992. január 24-én megkötött szerződés alapján. Ezen a helyzeten nem változtatott a bérleti szerződés, amely a felperes és az F. Rt. között jött létre, de az sem, amikor az F. Rt. ezeket a szerszámokat apportként bevitte a felperes társaságba. Cs. elismerte, hogy a felperessel elszámolási vitája van, a tartozás rendezése összefügg a szerszámok jogi sorsával. Az alperes lemondása után az új ügyvezető is szerződést kötött Cs.-vel 1996-ban, és nem tett intézkedéseket a szerszámok kiadása iránt. Egymagában az a körülmény, hogy az alperes tudomásul vette a perbeli szerszámok apportálását, nem jelenti azt, hogy a birtokbavétel elmaradása az alperesnek felróható. Egyébként a felperesnek 1995. június 20-át követően lehetősége volt a szerszámokkal kapcsolatos követelését Cs.-vel szemben érvényesíteni, ezt azonban a felperes elmulasztotta.