ÍH 2023.145 PÉNZMOSÁS SZEMPONTJÁBÓL SZOKATLAN ÜGYLET VÉGREHAJTÁSÁBÓL EREDŐ KÁR VIZSGÁLATÁNAK SZEMPONTJAI

A pénzmosás szempontjából szokatlan ügylet végrehajtásának szolgáltató általi felfüggesztése határidőhöz kötött, amelynek elteltét követően az ügyletet végre kell hajtani. Önmagában a felfüggesztés és a hatóság felé fennálló bejelentési kötelezettség teljesítése nem eredményezi azt, hogy az adott bankszámlára tévesen utaló személy az átutalt összeget visszakapja [2007. évi CXXXVI. törvény (Pmt.) 23. § és 24. §; 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:518. § és 6:519. §].

A felperesek keresetükben kérték, hogy a bíróság kötelezze az alperest 36.490 USD és annak 2015. október 26-ától járó késedelmi kamata I. rendű felperes javára, továbbá 75.000 USD és annak 2015. november 27-től járó késedelmi kamata II. rendű felperes javára történő megfizetésére. A keresetük ténybeli alapjaként előadták, hogy ismeretlenek feltörték az üzleti partnerük elektronikus levelezőrendszerét, és a cég képviseletére jogosult nevében azt az üzenetet kapták, hogy az esedékes fizetési kötelezettségüket egy, a korábbitól eltérő számlára utalással teljesítsék, amely valójában a későbbi büntetőeljárás terheltjének alperesnél megnyitott bankszámlájához tartozott. A levélben foglaltak szerint fizettek, az átutalt összegek forint ellenértékét pedig a terhelt több részletben, az alperes különböző bankfiókjaiban készpénzben felvette. A büntetőeljárásban a bíróság a terhelt büntetőjogi felelősségét megállapította folytatólagosan elkövetett pénzmosás bűntettének elkövetéséért. A kereset érvelése szerint az alperesnek a szokatlan tranzakciókra vonatkozó belső szabályzata alapján észlelnie kellett volna, hogy a terhelt által végzett tranzakciók felvetik a pénzmosás gyanúját; ennek ellenére nem tett eleget a pénzmosás és a terrorizmus visszaszorítása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2007. évi CXXXVI. törvény (Pmt.) 23. § (2) bekezdése és 24. § (1) bekezdése szerinti vizsgálati, bejelentési és a megbízás felfüggesztésére vonatkozó kötelezettségének. Ha a terhelt által kezdeményezett tranzakciókat felfüggeszti, akkor a terhelt nem tudta volna készpénzben felvenni a bűncselekményből származó pénzt, ami így visszautalható lett volna a részükre. Mindezekre tekintettel az alperes a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6: 518. § és 6: 519. § alapján köteles az okozott kárt megtéríteni.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. A fellebbezés szempontjából releváns tényként megállapította, hogy ismeretlen elkövetők feltörték a felperesekkel szerződéses jogviszonyban álló indiai cég elektronikus levelezőrendszerét, és a cég képviseletére jogosult nevében felhívták a felpereseket, hogy az esedékes fizetési kötelezettségüket a megjelölt számlára utalással teljesítsék. Az elektronikus levélben megjelölt pénzforgalmi számlaszám valójában a terhelt bankszámlájához tartozott. A valótlan elektronikus üzenetekkel megtévesztett felperesek átutalását az alperes a terhelt bankszámláján jóváírta, az átutalt összegeket pedig a terhelt több részletben, az alperes különböző bankfiókjaiban készpénzben felvette. Az alperes felhívására a terhelt mindkét tranzakció adatairól kérdőívet töltött ki, amelyben a tranzakció célját úgy jelölte meg, hogy az összegeket a férje családja küldte a részére. A nyomozóhatóság határozata alapján az alperes 2016. február 25-én zár alá vette az érintett bankszámlát. A büntetőügyben eljáró bíróság megállapította a terhelt bűnösségét folytatólagosan elkövetett, a Büntető Törvénykönyvről szól 2012. évi C. törvény (Btk.) 399. § (2) bekezdés a) pontja és a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő pénzmosás bűntette miatt; a felperesek és az indiai cég által előterjesztett polgári jogi igény elbírálását egyéb törvényes útra utasította.

Az alperes szokatlan tranzakciók tipológiáját tartalmazó belső szabályzatának 1. pontja a pénzmosásra utaló készpénztranzakciókat, a 2. pontja a pénzmosásra utaló bankszámla felhasználás eseteit tartalmazza. Szokatlan műveletnek minősül a szokatlanul nagy készpénzbetét elhelyezése, felvétele természetes személy által, főleg, ha az nem egyeztethető össze az ügyfél foglalkozásával [1.a) pont]; akár magánszemély, akár cég esetében készpénzbefizetések, illetve kifizetések hirtelen, jelentős megnövekedése [1.b) pont]; ha természetes vagy jogi személyek részére vezetett bankszámlákon lévő pénzmozgás nem utal üzleti tevékenységre, de a bankszámlán jelentős összegeket írnak jóvá, illetve utalnak át azokról nyilvánvaló cél nélkül [2.b) pont].

Az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolásában a Ptk. 6:519. §-ának felhívásával kifejtette, hogy a felperesek bizonyítási érdekébe tartozott a kár bekövetkezése, az alperes károkozó magatartása és a kettő közötti okozati összefüggés bizonyítása. Az alperesi védekezésre tekintettel az ő bizonyítási érdekébe tartozott a felróhatóságának hiánya és a károsulti közrehatás bizonyítása. Rögzítette, hogy a jogellenesség a Ptk. 6:520. §-a folytán nem szorult bizonyításra, a kár mértékét pedig a büntető ítélet és az átutalásokról csatolt kimutatások alátámasztották. Kétséges azonban a felperesek vagyonában bekövetkezett értékcsökkenés, mivel nem adták elő, hogy az átutalással teljesíteni kívánt szolgáltatást megkapták-e; az indiai cég a nem teljesített vételárat a bűncselekményről való értesülést követően is velük szembeni követelésként vagy saját veszteségként tartja-e nyilván. E körben bizonyítást sem ajánlottak fel. A károsult személyét kétségessé teszi az is, hogy a büntetőeljárásban a felpereseken kívül az indiai cég is előterjesztett polgári jogi igényt, azaz maga is úgy tekintette, hogy a bűncselekmény következtében a vagyonában értékcsökkenés állt be. Az indiai cég nyomozó hatóság részére megküldött nyilatkozata azt igazolja, hogy a saját kárának tekintette az átutalásokat.

A Pmt. 23. § (1) bekezdése és a 24. § (1) bekezdése, valamint az alperes belső szabályzatának 1.a) és b) pontja, valamint a 2.b.) pontja alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy szokatlan tranzakciónak minősült a terhelt által megvalósított készpénzfelvétel, ezért az felvetette az alperes Pmt. 23. § (1) bekezdésében, valamint a 24. § (1) bekezdésében foglalt intézkedési kötelezettségét. A rendelkezésre álló nyilatkozatok és okiratok alapján, illetőleg a Pmt. 27. § (1) bekezdésében foglalt felfedési tilalom miatt megtagadott adatszolgáltatás, továbbá a Pp. 322. § (2) bekezdése szerinti indítvány hiányában nem volt megállapítható, hogy az alperes a tranzakció célját közlő adatlap kitöltésén túl milyen intézkedéseket tett, illetőleg kötelezettségét mennyiben mulasztotta el.

Mindezek alapján a felperesek nem bizonyították az alperes jogellenes mulasztását. Az állított jogellenes magatartás és a kár bekövetkezte közötti okozati összefüggés egyébiránt eleve kizárt, mert a kár bekövetkezte - még a jóváírás dátumát tekintve is - megelőzte a jogellenes magatartás tanúsításának elvárt időpontját. Az alperes a Pmt.-ben előírt kötelezettségeit csak a pénz bankszámlára érkezését követően teljesíthette, hiszen egy teljesedésbe nem ment tranzakció vizsgálata még nem lehetséges. A jogellenes magatartásnak nem lehet következménye az azt megelőző időben bekövetkező kár, így a jogi okozatosság hiányzik.