AVI 2018.4.26 A téves jogértelmezés gondatlanságnak minősül [2003. évi XCII. tv. 165. §]

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Felperesnél a NAV Megyei Vám- és Pénzügyőri Igazgatósága (továbbiakban: elsőfokú vámhatóság) 2013. január 1-jétől december 31-ig terjedő időre bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott és határozatával jogosulatlan adóvisszaigénylés miatt 1 996 000 forint jövedéki adó, ugyanennyi összegű adóbírság, 84 824 forint késedelmi pótlék és 30 000 forint mulasztási bírság megfizetésére kötelezte a felperest.

[2] A fellebbezés nyomán eljárt másodfokú vámhatóság alperesi jogelőd (a továbbiakban: alperes) az elsőfokú határozatot határozatával helybenhagyta.

[3] Az indokolás szerint a felperes 2013-ban kereskedelmi gázolaj tekintetében nyújtott be jövedéki adó visszaigénylést 203 179,32 liter felhasznált üzemanyag után, amelynek megfelelően literenként 17 forint visszaigényelhető jövedéki adót figyelembe véve 3 454 000 forint kiutalására került sor egy összegben 2014. február 19-én. Az alperes határozatában hivatkozott a Jöt. 57/C. §-ára, 112. § (1) bekezdésére, 7. § 51. pontjára, a 8/2004. (III. 10.) PM rendelet 112-114. §-aira, 114/B. § (1) bekezdésére, (2) bekezdés c) pontjára, (5) bekezdésére, valamint az Art. 171. § (1) bekezdésre, és kifejtette, hogy a visszaigénylésre a vámhatóság által nyilvántartásba vett üzemben tartó jogosult, melynek nem csak a törvényi feltétele, hogy a jogszabálynak megfelelő kereskedelmi járművel rendelkezzen az adóalany, hanem az is, hogy a konkrét járműnek a nyilvántartásba vétele is megtörténjen. A nyilvántartásba vételhez szükséges kérelmet a PM rendelet 24/A. számú mellékletben foglalt adattartalommal kell benyújtani, amelyhez csatolni kell a jármű forgalmi engedélyét is. Az adatok változását is szintén ezen melléklet szerinti tartalommal kell a vámhatóságnak bejelenteni.

[4] Mindezek alapján jogszerűen állapította meg az elsőfokú hatóság, hogy a felperes a forgalmi rendszámú járművekre a vizsgált időszakban úgy érvényesített adóvisszaigénylést, hogy azok a vámhatósági nyilvántartásban nem szerepeltek. Ezért e három járműre az adott időszakban 115 892,48 liter üzemanyag után visszaigényelt jövedéki adó teljes egészében jogosulatlan igénylésnek minősül.

[5] Öt számla adatait vizsgálva megállapította továbbá az alperes, hogy az azokkal beszerzett üzemanyagot kereskedelmi gázolaj kritériumának nem megfelelő járműbe tankolták. A felperes 15 614,07 liter üzemanyag után érvényesített jogosulatlan visszaigénylést, míg 43,68 liter üzemanyag után nem érvényesítette a jogos igénylését. Ezért a jogosulatlan adóvisszaigénylés alapja ezen öt számla esetén 11 517,39 liter.

[6] Megállapította az alperes azt is hogy a ... forgalmi rendszámú jármű a visszaigénylési időszakban még nem szerepelt a vámhatósági nyilvántartásban, de a nyilvántartásban szereplő forgalmi rendszámú járművel azonos, mivel időközben rendszámcsere történt. A Jöt. 57/C. § (2) bekezdés alapján a változást 10 napon belül be kellett volna jelenteni, ennek elmulasztása miatt 30 000 forint mulasztási bírsággal sújtotta a vámhatóság a felperest.

[7] A Jöt. 112. § (1) bekezdés alapján a jövedéki termékkel kapcsolatos adóhiány, vagy jogosulatlanul igényelt összeg 100%-ában állapította meg az adóbírság mértékét. Az Art. 171. § (1) bekezdés szerinti különös méltánylást érdemlő körülményt nem tárt fel.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[8] A felperes keresetében az alperesi határozat első fokra is kiterjedő megváltoztatását kérte akként, hogy a visszafizetendő jövedéki adó összegét összesen 26 000 forintban állapítsa meg. Kérte a jövedéki bírságot ezen módosított összeg alapulvételével kiszabni, illetve annak teljes mellőzését, illetve mérséklését, a késedelmi pótlék összegének szintén mérséklését, valamint a 30 000 forint mulasztási bírság törlését. Másodlagosan az alperes határozata hatályon kívül helyezését szükség szerint új eljárásra történő kötelezés mellett.

[9] Nem vitatta a felperes, hogy 2011. február 7-én benyújtott, az adóvisszaigényléséhez szükséges regisztráció iránti kérelmének melléklete a fent jelzett három forgalmi rendszámú gépjármű rendszámát nem tartalmazta, mivel ezeket 2012. évben szerezték meg, így nem jelentették be a regisztráció során, csak azt követően. Vitatta ugyanakkor hogy ennek következtében a három jármű vonatkozásában jogosulatlan lenne az adó visszaigénylése. Tévesen értelmezte a hatóság a Jöt. irányadó rendelkezéseit, mivel valamennyi gépjármű a visszaigénylés tekintetében a Jöt. 7. § 52. pontbeli feltételeknek megfelelt, az ott meghatározott célra került az üzemanyag felhasználásra, közúti árufuvarozáshoz. A Jöt. 57/C. § (2) bekezdés ténylegesen úgy szabályoz, hogy 10 napon belül a változást be kell jelenteni, ugyanakkor a hatóság e rendelkezést a szöveg összegfüggéséből kiragadta. A rendelkezésből ugyanis az következik, hogy visszaigénylésre a vámhatóság által nyilvántartásba vett üzembentartó jogosult, amely feltételeknek a felperes megfelelt, ugyanakkor nem törvényi feltétel a jármű rendszámának bejelentése. A regisztráció a gazdálkodó visszaigénylő és nem a járművek nyilvántartásba vételére szolgál. A felperes nyilvántartásba vételéről hozott egyszerűsített határozat is kizárólag a nyilvántartásba vett visszaigénylőre vonatkozó adatokat tartalmazza.

[10] A jármű rendszámának, annak változásának bejelentésére a Jöt. 57/C. § (2) bekezdésben foglaltak nem vonatkoznak. Az 57/C. § (4) bekezdés értelmében pedig a visszaigénylés feltétele a gázolaj beszerzésről kiállított számla. Ezzel pedig a felperes rendelkezett. Nem feltétele a gépjármű nyilvántartásban szereplése. Mindez tehát azt jelenti, hogy a három jármű vonatkozásában megalapozott volt a felperesi visszaigénylés, azaz az ebből adódó adó összegű 1 970 172 forint visszaigénylése nem jogosulatlan, csak a fennmaradó 26 000 forint összegben megalapozott az alperesi megállapítás.

[11] Hivatkozott a felperes a Ket. 3. § (2) bekezdés b) pontjára, 50. § (1) bekezdésére, az Art. 97. § (4) és (6) bekezdéseire, valamint a Jöt. 48. § (2) bekezdés a) pontjára, továbbá arra, hogy a PM rendelet 114/B. § vonatkozik ugyan a Jöt. 57/C. §-ára, amely a regisztrálás részletes szabályait állapítja meg, ugyanakkor a (7) bekezdés a) pontja a visszaigénylés feltételeként csak a számlamásolat rendelkezésre állását írja elő, egyéb feltételt nem.

[12] A felperes szerint az adóbírság alapja és mértéke tekintetében a kiszabás téves volt, így az adóbírság kiszabását 26 000 forint összegű adóhiány alapján kérte megállapítani. Kérte a határozat megváltoztatását, az adóbírság százalékos mértéke vonatkozásában is, az Art. 171. § (1) bekezdésre hivatkozással. Figyelemmel arra, hogy a felperes a tőle elvárható körültekintéssel járt el, az adóbírság mérséklésénél az eset összes körülményeit mérlegelni kell. Nem mérlegelte ezt megfelelően az alperes, tévesen jutott arra a következtetésre, hogy az adóhiány 100%-ában állapította meg a bírságot. A felperes 2013-ban kereskedelmi gázolaj után jövedéki adó visszaigénylésre jogosult volt, a visszaigénylést a M. Nyrt.-vel kötött és becsatolt üzemanyagkártya szerződés alapján üzemanyagkártyával üzemanyag-állomáson megvásárolt üzemanyag vonatkozásában nyújtotta be, a forgalmi rendszámú járművek a Jöt. 7. § 51. pontbeli feltételnek megfeleltek. Számlával a felperes rendelkezett, az üzemanyag megfelelő célra került felhasználásra. Sem bevétel eltitkolást, sem bizonylatok, könyvek nyilvántartások meghamisítását, megsemmisítését nem állapított meg az alperes. A társasággal kapcsolatban a vizsgálatot megelőző és követő időszakban megállapítás nem volt, bírsággal nem sújtották. A vizsgálat során a hatósággal együttműködött, így súlyosan méltánytalan és eltúlzott az adóbírság 100%-ban történő kiszabása.