BH 1994.9.481 A vadászatra jogosult kártérítési felelőssége pórázon nem tartott kutya elpusztításáért [30/1970. (XII. 24.) MÉM r. 15. § (6) bek.*, Ptk. 339. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság - részben helyt adva a felperes 300 000 forint kártérítés megfizetésére irányuló keresetének - kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 190 000 forintot és ennek 1986. március 8-tól járó kamatait. Az ezt meghaladó keresetet elutasította. Álláspontja szerint az alperes a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése értelmében köteles a jogellenesen okozott kárt megfizetni. Az alperes 1986. március 8-án, pontosan már meg nem állapítható körülmények között, lelőtte a felperes tulajdonát képező németjuhász fajtájú kutyát. Az alperes nem bizonyította a perben, hogy magatartása nem volt jogellenes. A kár összegét a Pp. 206. §-ának (3) bekezdése alapján mérlegeléssel állapította meg: a kutya értéke 40 000 forint, az elmaradt szaporulatból eredő kár összege pedig 150 000 forint. Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, amelyben a kereset teljes elutasítását kérte.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperes a felek közötti jogvitában alkalmazásra kerülő, a vadgazdálkodásról és a vadászatról szóló 30/1970. (XII. 24.) MÉM rendelet (a továbbiakban: R.) 15. §-ának (6) bekezdése szerint jogszerűen járt el, amikor vadászterületen, mint a vadásztársaság tagja, lakott területen kívül, a póráz és felügyelet nélkül levő kutyát kóborlónak tekintette, és ezért elpusztította. A felperes a lelövés helyét a perben nem tudta bizonyítani, így nem állapítható meg az a körülmény sem, hogy a kocsi mellett ülő és gazdáját váró kutya nyilvánvalóan kóborlónak nem lett volna tekinthető. Az önkormányzat átirata alapján pedig arra az álláspontra jutott, hogy a perbeli terület 1986-ban mezőgazdasági rendeltetésű zártkerti övezetbe tartozott, ezért annak ellenére nem tekinthető lakott területnek, ha azon emberek jelenléte, ideiglenes tartózkodása várható volt. A Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése szerinti kártérítő felelősség alapjaként megkívánt jogellenesség tehát hiányzott, mert a külön jogszabály alapján a rendeltetésszerű joggyakorlás során okozott kár nem tekinthető jogellenesnek.

A jogerős ítélet ellen a felperes a jogellenesség hiányát megállapító ítéleti döntés jogszabálysértő voltára hivatkozva terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. A másodfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és az alperes marasztalását kérte az első fokú ítéletnek megfelelően.

Az alperes a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos. A másodfokú bíróság a kereset elutasítását arra alapította, hogy a felperes a perben nem bizonyította: az alperes a kutyát a víkendházak közelében levő ún. parkolóban lőtte le. Ebből következik, hogy az alperes az R. 15. §-ának (6) bekezdésében írt módon, jogszerűen járt el, amikor a vadászterületen kóborló állatot lakott helyen kívül elpusztította. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a másodfokú bíróság tévesen alkalmazta a Pp. 164. §-ának (1) bekezdésében írt bizonyítási teher szabályát.

A Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésére alapított kártérítési igény esetén a károsultnak kell bizonyítania a károkozó. magatartást, a kárt és a kettő közötti okozati összefüggést.

E feltételek bizonyítása esetén, a magatartás jogellenessége megállapítható. E kártérítő felelősség alól a károkozó úgy mentheti ki magát, ha bizonyítja, hogy a magatartása nem volt jogellenes, vagy úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható.

Az előzőekből következik, hogy a kutya lelövésének helye és módja szolgál az alperes védekezése szerint a jogszerűség igazolására. Az alperes érdekében állt, hogy a bíróság a védekezés alapjául szolgáló tényelőadást valónak fogadja el. Ezt azonban az alperes a perben nem bizonyította. Az iratok alapján megállapítható tények az alábbiak:1986. március 8-án, az esti órákban, a felperes szabadon engedte kutyáját, az kikerült a látóköréből és közvetlen felügyelete alól. Ezt követően, rövid idő múlva a felperes a kutyát az út parkolónak használt részén lelőve, a parkoló melletti árokban találta meg. A parkolóban abban az időben több gépkocsi is állt, a gépkocsik között a parkoló területén nagy kiterjedésű vérfolt volt, amelyből húzási nyomok vezettek az árokhoz, a lelőtt kutya feltalálási helyéhez. E tényekből okszerűen az a következtetés vonható le, hogy a kutyát a parkolóban, a kocsik között lőtték le.