BH 2003.9.356 A szakértői bizottság testületi véleményének alapját képező szak- és korreferensi vélemények előkészítő anyagnak minősülnek, amelyekre az érintett információs önrendelkezési joga nem terjed ki, ezért ezek kiadását, megismerését az adatvédelmi szabályokra hivatkozással nem kérheti. A szakértői testület kizárólag arról köteles és jogosult felvilágosítást adni, hogy a bizottsághoz érkezett ügyek miként állnak, illetve kik a szakelőadók [Ptk. 75. § (1) bek., 76-83. §, 1992. évi LXIII. tv. 2. § 1. pont, 2. pont b), 5. pont, 1992. évi LXIII. tv. 10. § (2) bek., 1. § (1) bek. a) pont, 12. § (1) bek., 13. §, 16. §, 17. § (1) és (3) bek., Pp. 3. § (1) bek., 221. §, 18/1999. (VI. 16.) EüM r., 13/1994. (IX. 13.) NM r.].

A felperes és pertársai által a kerületi bíróságon kártérítés megfizetése iránt indított perben az alperes a bíróság kirendelése alapján szakértői felülvéleményt készített. Az alperes által a bíróságnak megküldött szakvéleményből megállapíthatóan az ügyben Dr. M. O. I. volt a szakreferens, Dr. G. I. a korreferens és Dr. A. M. a bizottságnak referáló korreferens. A felperes 1999. február 1-jén felhívta az alperest e három szakember által készített, a saját szakmai álláspontjukat rögzítő valamennyi írásos anyag megküldésére, amit az alperes az 1999. március 2-án kelt válaszlevelében elutasított.

A fenti tényállás alapján a felperes egyrészt annak megállapítását kérte, hogy az alperes e magatartásával személyhez fűződő jogát sértette meg, másrészt kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a felülvéleményhez készült referensi és korreferensi vélemény kiadására.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetének helyt adva megállapította: az alperes azzal a magatartásával, hogy a szakreferensi, illetve korreferensi írásbeli anyagot nem bocsátotta a felperes rendelkezésére, a felperes személyiségi jogát megsértette, egyben kötelezte az alperest, hogy ezen iratokat 15 napon belül adja ki a felperes képviselőjének.

Az elsőfokú bíróság a határozatát a Ptk. 75. §-ának (1) bekezdésére, illetve a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. tv. (Avt.) 2. §-ának 1. pontjára, 12. és 13. §-ára alapította, megállapítva, hogy az alperes az Avt. 16. §-ában foglaltak alapján az adatszolgáltatást nem tagadhatta meg. A kereset elutasítására az ETTIB működéséről szóló, a 18/1999. (VI. 16.) EüM rendelettel módosított 13/1994. (IX. 13.) NM r. (R) alapján nem látott lehetőséget, megállapítva, hogy e jogszabály az Avt. rendelkezéseivel egyébként sem lehet ellentétes.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. A jogerős ítélet álláspontja szerint a felperes követelését a R. rendelkezéseiből kiindulva kellett megítélni, amely a felperes által kiadni kért, a testületi vélemény alapját képező előkészítő anyagok kiadását, megismerését nem teszi lehetővé. Rámutatott arra is, hogy a felperes egyébként sem áll közvetlen jogviszonyban a bíróság által kirendelt szakértő testülettel, így közvetlenül nem is kérheti az alperestől a szak- és korreferensi vélemények kiadását. Megállapította, hogy a felperes információs önrendelkezési joga ezen anyagokra nem terjed ki, ezért a felperes keresete az Avt. alapján sem volt teljesíthető.

A jogerős ítéletet a felperes támadta felülvizsgálati kérelemmel, kérve annak hatályon kívül helyezését és tartalma szerint az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását. A felperes álláspontja szerint a jogerős ítéletnek jogszabálysértően téves az az álláspontja, hogy a felperes és az alperes között jogviszony nem jött létre, azaz a felperes az alperessel szemben az Avt. alapján igényt nem érvényesíthet. Állította, hogy önmagában a R.-re alapítottan a felperes az alperessel szemben már csak azért sem indíthatna keresetet, mert az alperes - önálló jogi személyiség hiányában - ilyen kereset esetén a perben fél sem lehetne. Perbeli jogképességét kizárólag az Avt. biztosítja. Érdemben pedig az volt az álláspontja, hogy az Avt. 2. §-a szerint a felperes mint érintett személy az ügyben keletkezett valamennyi dokumentum megismerésére jogosult, és ezt a jogát a R. rendelkezései is biztosítják. A Pp. 221. §-ába ütközőnek is tartotta a jogerős ítéletet, mert a másodfokú bíróság kellően nem indokolta meg: a felperes információs önrendelkezési joga az alperes által kezelt személyes adataira miért nem terjed ki.

Az alperes a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte.

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.

A jogerős ítélet a kereset alapjául szolgáló releváns tényállást helyesen állapította meg, és érdemben helytállóan utasította el a felperes keresetét. Erre azonban - ahogy azt a felülvizsgálati kérelem is helyesen tartalmazza - nem a jogviszony hiánya adott okot.