BH 2003.12.509 I. A gazdasági munkaközösség tagjának mögöttes felelőssége elévül, ha a jogosult vele szemben a követelést a tagsági viszony megszűnését követő öt éven belül nem érvényesíti. A gazdasági munkaközösség ellen indított felszámolási eljárás alatt az elévülés nem nyugszik [Ptk. 324. §, 326. § (2) bek., 329. §, 1988. évi VI. tv. (régi Gt.) 54. §, 77. §, 79. §].

II. A másodfokú eljárásban előterjeszthető új bizonyítékok köre [Pp. 3. §, 141. § (2) és (6) bek., 235. § (1) bek.].

A H. Gazdasági Munkaközösség az 1990. március 28-án megkötött társasági szerződéssel jött létre. A társaság tagjai a társasági szerződést 1991. március 26-án úgy módosították, hogy a társaság neve B. Gazdasági Munkaközösségre változott, valamint a GMK-ból N. T. alapító tag 1991. március 15-i hatállyal kilépett, és ettől az időponttól új tagként O. J., I. r. alperes lépett be 10 000 Ft vagyoni hozzájárulással. A változást a cégbíróság a cégjegyzékbe 1991. április 15-én bejegyezte. A GMK ellen 1992. július 2-án csődeljárás indult, amelynek eredménytelensége miatt a bíróság a társaság felszámolását rendelte el. A felszámolási eljárást a bíróság az 1999. november 3-án meghozott 19. sorszámú végzésével nyilvánította befejezettnek, és határozott a GMK megszüntetéséről, amelynek alapján a cégbíróság a B. Gazdasági Munkaközösséget a cégjegyzékből 1999. november 22. hatállyal törölte. A felszámolási eljárás során a GMK hitelezői által bejelentett követelések kiegyenlítésére nem volt fedezet.

Az APEH az 1999. május 16-án és 2000. január 10-én kelt engedményezési okiratokkal az M. K. Részvénytársaság felperesre engedményezte a GMK-val szemben keletkezett 6 577 229 Ft értékű, különböző kielégítési kategóriákba sorolt követeléseit. A felperes engedményesként 2000. március 3-án szólította fel először az I. r. alperest mint a B. Gazdasági Munkaközösség cégnyilvántartás szerinti tagját, hogy a GMK felszámolási eljárása során meg nem térült követelését fizesse meg. Miután az I. r. alperes a felhívást nem teljesítette, a felperes fizetési meghagyás kibocsátását kérte vele szemben, amelynek az I. r. alperes ellentmondott.

A perré alakult eljárásban a felperes - módosított keresetében - az I. r. alperest GMK-tagi mögöttes felelőssége alapján 6 577 229 Ft tőkekövetelése, annak 2000. április 30-tól járó évi 20%-os mértékű késedelmi kamata, valamint perköltség megfizetésére kérte kötelezni. A II. és III. r. alperesekre kiterjesztett kereseti kérelme pedig annak megállapítására irányult, hogy az alperesek között létrejött ajándékozási szerződés mint fedezetelvonó szerződés vele szemben hatálytalan. Ezért a II. és III. r. alpereseket annak tűrésére kérte kötelezni, hogy az I. r. alperessel szemben fennálló követelését az ajándékozási szerződéssel érintett Sz., J. u. 4. sz. alatt fekvő ingatlanból kielégíthesse.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. A I. r. alperes az elsőfokú eljárás során elsősorban azzal védekezett, hogy a B. GMK-nak csak mintegy 3 hónapig volt alkalmazottja. Ez idő alatt a GMK ügyeit M.S. GMK-tag intézte. Így őt a GMK tartozásáért mögöttes felelősség nem terheli. Másodsorban az I. r. alperes a felperes követelésének vele szemben bekövetkezett elévülésére hivatkozott. A II. és III. r. alperesek pedig a perben az I. r. alperessel azonos módon védekeztek.

Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperest arra kötelezte, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 6 577 229 Ft tőkét - annak 2000. április 30-tól a kifizetés napjáig járó évi 20%-os mértékű kamatával -, továbbá megállapította, hogy az alperesek között 2000. április 10én létrejött adásvételi szerződés mint fedezetelvonó szerződés a felperes vonatkozásában hatálytalan. Ezért a II. és III. r. alpereseket annak tűrésére kötelezte, hogy az I. r. alperest terhelő tartozás erejéig a felperes a követelését a Sz., J. u. 4. sz. alatt fekvő ingatlanból kielégítse. Kötelezte továbbá az elsőfokú bíróság az alpereseket, hogy fizessenek meg a felperesnek egyetemlegesen 394 530 Ft eljárási illetéket és 328 860 Ft ügyvédi munkadíjból eredő perköltséget. Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás szerint az I. r. alperes 1991. március 15-én lépett be a nevét ugyanekkor B. GMK-ra változtató gazdasági társaságba, amelynek tagja maradt a társaság felszámolási eljárás folytán bekövetkezett megszűnéséig.

Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szerint ezt a megállapítást támasztották alá a cégbíróságtól beszerzett iratok, valamint a kihallgatott N. T. tanú vallomása is. Az I. r. alperes tagsági viszonyának a cég megszüntetése folytán bekövetkezett megszűnése és a felperes 2000. március 3-i igényérvényesítése között a felperes követelésének elévülése azért nem következett be, mert a jogutód felperes a jogelőd APEH engedményezését követő egy éven belül az I. r. alperest írásban felszólította a teljesítésre, amely a Ptk. 324. §-ának (1) bekezdésében meghatározott elévülést a Ptk. 327. §-ának (1) bekezdése alapján megszakította, ezáltal az elévülés a (2) bekezdés szerint újrakezdődött.

Tekintettel arra, hogy az elsőfokú bíróság az I. r. alperes mögöttes felelősségének elévülését nem találta megállapíthatónak, az I. r. alperest mint volt GMK-tagot kötelezte a B. GMK-tól meg nem térült tartozás megfizetésére. Erre tekintettel az alperesek szerződésének a felperessel szemben való hatálytalanságát is megállapította a Ptk. 203. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján, és az alpereseket annak tűrésére kötelezte, hogy a felperes az I. r. alperest terhelő tartozás erejéig a követelését a szerződéssel érintett ingatlanból kielégíthesse. Az elsőfokú bíróság az alpereseket teljes pervesztességük folytán a felperes illetékköltségből és ügyvédi munkadíjból eredő perköltsége megfizetésére is kötelezte.

Az alperesek fellebbezése folytán indult másodfokú eljárásban az alperesek - ezúttal már jogi képviselői közreműködéssel - részletesen kifejtették jogi álláspontjukat. A másodfokú eljárásbeli védekezésük lényege az volt, hogy az I. r. alperes tagsági jogviszonya a GMK-ban már azt megelőzően megszűnt, hogy a munkaviszonyának megszüntetése a munkakönyvébe bejegyzést nyert. Ezért - az alperesek álláspontja szerint - a felperes követelése az I. r. az alperessel szemben elévült. Ebből következően a II. és III. r. alperesek marasztalásának sem volt jogalapja. Az alperesek a felperesi követetés elévülésének bizonyítására a másodfokú eljárás során további okirati bizonyítékokat csatoltak.

A másodfokú bíróság a jogerős ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. A felperest az alperesek javára 100 000 Ft másodfokú perköltség megfizetésére, az állam javára pedig 394 600 Ft, az alperesek által le nem rótt fellebbezési eljárási illeték megfizetésére kötelezte.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást - a másodfokú eljárás során csatolt okirati bizonyítékok figyelembevételével - úgy módosította, hogy az I. r. alperes 1992. év végén bejelentette kilépési szándékát a GMK képviselőjének, ezáltal megtette azt a címzett jognyilatkozatot, amely a kilépéséhez szükséges volt. A B. GMK működésére vonatkozóan még irányadó, a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (régi Gt.) 1992. évben hatályos rendelkezései szerint - a régi Gt. 77., 79. és 80. §-aiban foglaltak alapján - az I. r. alperesnek mint a GMK tagjának jogában állt a tagsági viszonyát rendes felmondással, vagy azonnali hatályú felmondással megszüntetni, amely az I. r. alperes tagsági viszonyát illetően 1992. december 15-én bekövetkezett. Ezt igazolta az I. r. alperesnek a B. GMK bejegyzését tartalmazó, a másodfokú eljárás során csatolt munkakönyve és társadalombiztosítási igazolványa. A régi Gt. 54. §-a értelmében a gazdasági társaság tagjai ellen a társaságot terhelő kötelezettségek alapján érvényesíthető követelések a tagsági viszony megszűnésétől számított 5 év alatt évültek el, ha jogszabály valamely követelésre rövidebb elévülési határidőt nem állapított meg. Emiatt - a másodfokú bíróság megállapítása szerint - a felperes az I. r. alperessel szemben a B. GMK tartozása miatt legkésőbb 1997. december 15-ig érvényesíthette volna a mögöttes felelősségen alapuló követelését. Az ezt követő időben előterjesztett kereseti kérelme pedig elévült. A másodfokú bíróság hivatkozott arra, hogy a felperes jogelődje, az engedményező adóhatóság nem volt akadályozva abban, hogy az I. r. alperessel mint a GMK volt tagjával szemben az igényét korábbi időpontban érvényesítse, amikor a B. GMK ellen indított felszámolási eljárás adatai alapján már egyértelművé vált, hogy a társaság vagyonából a tartozás nem lesz kiegyenlíthető. A másodfokú bíróság megállapítása szerint a felszámolási eljárás az I. r. alperessel szemben 1992. december 15-én megkezdődött elévülést nem szakította meg, és az elévülés nyugvását sem eredményezte. Mivel a felszámolási eljárás jogerős befejezését követő egy éven belül a jogutód felperes az alperesekkel szemben a pert nem indította meg, ezért a Ptk. 326. §-a (2) bekezdésének alkalmazása sem kerülhetett szóba. A másodfokú bíróság hivatkozott arra, hogy a felperesre engedményezett adótartozás érvényesíthetőségéhez az adóigazgatási eljárás szabályai szerint az I. r. alperesre vonatkozóan az engedményező adóhatóságnak határozatot kellett volna hoznia, amely nem vitásan nem történt meg. Ezért az I. r. alperes mögöttes felelősségét a GMK 1991. és 1993. áprilisa közötti időben keletkezett adótartozásaiért ebből az okból sem lehetett volna megállapítani.