3247/2016. (XI. 28.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

1. Az Alkotmánybíróság Kémes Község Önkormányzata képviselőtestületének az önkormányzat vagyonáról, és a vagyongazdálkodás szabályairól szóló 4/2003. (III. 28.) számú rendelete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló, az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 26. § (1) bekezdésére alapozott alkotmányjogi panaszt visszautasítja, és az indítványt átteszi a Kúriára.

2. Az Alkotmánybíróság a Pécsi Törvényszék 1 .Pf.20.859/2015/4. számú közbenső ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló, az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 27. §-ára alapozott alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője útján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybíróságnál. Az indítványozó kérte az Alkotmánybíróságot, hogy az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) és d) pontja, valamint az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése és 27. § alapján állapítsa meg Kémes Község Önkormányzata képviselőtestületének az önkormányzat vagyonáról, és a vagyongazdálkodás szabályairól szóló 4/2003. (III. 28.) számú rendeletének (a továbbiakban: Ör.) és a Pécsi Törvényszék 1.Pf.20.859/2015./4. számú közbenső ítéletének alaptörvény-ellenességét, és semmisítse meg azokat, mivel sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, XIII. és XXIV. cikkeit.

[2] Kérelme indokolásaként előadta, hogy az Ör. egyrészt nem került szabályszerűen kihirdetésre a helyi önkormányzatokról szóló - akkor hatályos - 1990. évi LXV. törvény 16. §-a és Kémes Község Önkormányzata érvényben lévő szervezeti és működési szabályzatának megfelelően, másrészt az Ör. tartalmának megismerése - álláspontja szerint - magánszemélyek számára lehetetlen, ezért ellentétes az Alaptörvényben foglalt jogbiztonság követelményével, valamint a 2010. évi CXXX. törvény 29. § (2) bekezdésével.

[3] Az indítványozó előadja, hogy 2010. április 12. napján adásvételi szerződést kötött Kémes Község Önkormányzatával, és megvásárolt több, önkormányzati tulajdonban lévő belterületi ingatlant. Az ingatlanok eladásáról a képviselőtestület 2010. március 19-i, március 30-i ülésein döntött. Az önkormányzat 101/2012. (IX. 13.) számú határozatával az ingatlan eladására vonatkozó előbbi határozatait visszavonta és az ingatlanok visszavásárlásáról döntött, amelyhez azonban az indítványozó nem járult hozzá. Az önkormányzat ezért a Siklósi Járásbíróság előtt az adásvételi szerződést megtámadta, és kérte a bíróságot, hogy állapítsa meg a szerződés semmisségét. A Siklósi Járásbíróság 2.P20.181/2013/21. sorszám alatt hozott ítéletével az önkormányzat keresetét elutasította. Felperes fellebbezése során a Pécsi Törvényszék 1Pf.20.065/2014/4. közbenső ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy a felek között létrejött adásvételi szerződés semmis. A közbenső ítélettel szemben az indítványozó a Kúriához mint felülvizsgálati bírósághoz fordult, amely Pfv.VI.21.332/2014/6. számú végzésével a Pécsi Törvényszék közbenső ítéletét hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra utasította. A Pécsi Törvényszék újabb, 1 .Pf.20.859/2015/4. számú közbenső ítéletében is alaposnak találta a fellebbezést és megállapította, hogy az adásvételi szerződés semmis. Az indítványozó ez utóbbi döntés ellen fordult az Alkotmánybírósághoz, kifogásolva, hogy a Pécsi Törvényszék az 1 .Pf.20.859/2015/4. számú közbenső ítéletét kizárólag az Ör-re alapozva hozta meg és mondta ki az indítványozó és az önkormányzat között megkötött adásvételi szerződés semmisségét, ezzel pedig megsértette az indítványozónak az Alaptörvény XIII. cikkében foglalt tulajdonhoz való alapvető jogát. Az Alaptörvény XXIV. cikke pedig az indítványozó szerint azáltal sérült, hogy a bíróság annak ellenére nem fordult az Alkotmánybírósághoz az Ör. érvénytelenségének megállapítása érdekében, hogy az indítványozó ezt többször is kérelmezte.

[4] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Ezért az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz előterjesztésére vonatkozó, törvényben meghatározott formai és tartalmi követelményeknek.

[5] 2.1. Az Alkotmánybíróság először az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján benyújtott alkotmányjogi panaszról döntött.

[6] Az alkotmányjogi panasz indítvány e részében nem fogadható be, mert az alkotmányjogi panasz nem tesz eleget az Abtv. 37. § (1) bekezdésének. Az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján benyújtott panaszindítvány nemcsak Alaptörvénybe ütközést, hanem más jogszabályba ütközést is állít, és ezért az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 37. § (1) bekezdése alapján nincs hatásköre az indítványt elbírálni. Ilyen esetekben az indítványt át kell tenni az eljárásra hatáskörrel rendelkező Kúriára, mivel az Alaptörvény 25. cikk (2) bekezdés c) pontja értelmében a bíróság dönt az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközéséről és megsemmisítéséről.

[7] Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadását az Abtv. 56. § (2) bekezdése és az Ügyrend 30. § (2) bekezdés f) pontja alapján visszautasította, és az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 64. §-a, 65. § (1) bekezdése és 68. § (1) bekezdése alapján a panasz ezen részének az eljárásra hatáskörrel rendelkező Kúriára történő áttételéről rendelkezett.

[8] 2.2. Az Alkotmánybíróság ezt követően az indítványnak a bírósági döntés alaptörvény-ellenességére és megsemmisítésére vonatkozó elemét vizsgálta. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó a támadott bírósági döntéssel kapcsolatosan nem állított olyan pontosan körülírt, releváns alkotmányjogi érvekkel alátámasztott alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vetne fel. Az alkotmányjogi panasz ezért nem felel meg az Abtv. 29. §-ában írott feltételeknek, ezért az Alkotmánybíróság az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (2)-(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1)-(2) bekezdései alapján eljárva ezt az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2016. november 21.

Dr. Varga Zs. András s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Balsai István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Pokol Béla s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Stumpf István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szívós Mária s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/877/2016.