144/B/2003. AB határozat
a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 249. § (1) és (2) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 249. § (1) és (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 249. § (1) és (2) bekezdésével kapcsolatos bírói jogértelmezés alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt visszautasítja.
INDOKOLÁS
1. Az indítványozó az Alkotmány 1. §-ával, 2. § (1) bekezdésével és 19. § (1) bekezdés b) pontjával ellentétesnek tartotta a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 249. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott "zártörés" bűncselekményét. Azt sérelmezte, hogy a Btk. XV. fejezetének VI. címében, "Az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények" között elhelyezett törvényi rendelkezések alapján nem csupán az igazságszolgáltatás keretében elkövetett zártörést büntetik a bíróságok, hanem a végrehajtó hatalomhoz tartozó szervezet által lefolytatott eljárásokban (pl. adóigazgatási eljárás) tanúsított magatartásokat is. Álláspontja szerint ez ellentétes a hatalmi ágak elkülönülése és a nullum crimen sine lege alkotmányos elveivel. Véleménye szerint a büntető rendelkezéshez kapcsolódó bírói jogértelmezés az analógia tilalmának megsértésén alapul, a bírói gyakorlat nem áll összhangban a jelenlegi cím értelmében védett jogi tárggyal.
2. Az Alkotmánybíróság az eljárásban beszerezte az igazságügy-miniszter véleményét.
3. Az Alkotmánybíróság az indítvány elbírálásánál a következő jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe:
3.1. Alkotmány:
"1. § Magyarország: köztársaság.
2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
"19. § (2) Az Országgyűlés a népszuverenitásból eredő jogait gyakorolva biztosítja a társadalom alkotmányos rendjét, meghatározza a kormányzás szervezetét, irányát és feltételeit.
(3) E jogkörében az Országgyűlés
[...]
b) törvényeket alkot;"
"57. § (4) Senkit nem lehet bűnösnek nyilvánítani és büntetéssel sújtani olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a magyar jog szerint nem volt bűncselekmény."
3.2. Btk:
"Zártörés
249. § (1) Aki a hatósági eljárás során elrendelt lefoglalásnál, zárlatnál vagy zár alá vételnél alkalmazott pecsétet eltávolítja vagy megsérti, avagy a lefoglalt, zárolt vagy zár alá vett dolog megőrzésére szolgáló, lezárt helyiséget felnyitja, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
(2) Aki a hatósági eljárás során lefoglalt, zárolt vagy zár alá vett dolgot a végrehajtás alól elvonja, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő."
A zártörés 2002. március 31. napjáig hatályos szövege:
"249. § (1) Aki a zár alá vételnél alkalmazott pecsétet eltávolítja vagy megsérti, avagy a zár alá vett dolog megőrzésére szolgáló, lezárt helyiséget felnyitja, vétséget követ el, és pénzbüntetéssel büntetendő.
(2) Aki a lefoglalt dolgot a végrehajtás alól elvonja, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő."
4. Az indítvány nem megalapozott.
Az Alkotmánybíróság megállapította: a Btk. 249. § (1) és (2) bekezdése nincs az alkotmányosság szempontjából értékelhető összefüggésben az Alkotmány 1. §-ával, a hatalmi ágak elválasztásának alkotmányos elvével, az Országgyűlés törvényalkotási feladatával, továbbá a visszaható hatályú büntető jogalkalmazás alkotmányos tilalmával, illetve a büntetőjogi felelősségre vonás feltételeként a bűncselekmények törvényben történő, az elkövetést megelőző meghatározásának kötelezettségével.
4.1. A hatalommegosztást, a hatalmi ágak elválasztásának elvét az Alkotmánybíróság a jogállam önállóan érvényesülő tartalmi elemének tekinti. Az államhatalmi ágak elválasztása a demokratikus jogállamban az állam legjelentősebb funkcióinak szervezeti, hatásköri és működési elkülönülését jelenti. A hatalmi ágak közötti közjogi viszony egyrészt jelenti, hogy az egyik hatalmi ág nem vonhatja el a másik jogosítványát, másrészt azt is, hogy a demokratikus jogállamban nincs korlátlan és korlátozhatatlan hatalom, az egyes hatalmi ágak hatalmi ellensúlytképeznek a többi hatalmi ággal szemben, ennek érdekében bizonyos hatalmi ágak szükségképpen korlátozzák más hatalmi ágak jogosítványait. Az elv lényeges elemeinek rendeltetése a hatalomkoncentráció, a korlátlan, önkényes állami hatalomgyakorlás megelőzése, a hatalmi központok kölcsönös korlátozása, egyensúlyozása és szabályozott együttműködése. [Legutóbb: 62/2003. (XII. 15.) AB határozat, ABH 2003, 637, 644-645.; 750/B/2002. AB határozat, ABH 2004, 1655, 1656-1657.]
Az Alkotmánybíróság a 11/1992. (III. 5.) AB határozatban az alkotmányos büntetőjog, a büntetőjogi legalitás elemeként értelmezte a nullum crimen sine lege elvét. Ennek során - többek között - megállapította: az Alkotmány 8. § (1) és (2) bekezdése megköveteli, hogy törvény és ne alacsonyabb szintű jogforrás határozza meg a büntetendő cselekményeket (a büntetendőséget) és azok büntetését (a büntetéssel fenyegetést), valamint csak az elkövetéskor hatályos törvény szerint lehet elítélni (bűnösnek nyilvánítani) és megbüntetni (büntetéssel sújtani). Ezt követeli meg az Alkotmány 57. § (4) bekezdése és ennek felel meg a Btk.-nak a visszaható hatály tilalmát kimondó 2. §-a. A bíróság az elkövetéskor hatályos törvény szerint bírálja el a bűncselekményt (állapítja meg a büntetőjogi felelősséget, nyilvánít bűnössé, ítél el), a büntetést is eszerint szabja ki, kivéve, ha új törvény lépett hatályba, amely enyhébb elbírálást tesz lehetővé, vagy a cselekmény már nem bűncselekmény, és így nem büntetendő. Ezt követeli meg a visszaható hatály tilalmát magában foglaló jogbiztonság elve (előre láthatóság, kiszámíthatóság), amely a jogállamiságból folyik és amelynek logikus előfeltétele a törvény elkövetéskori megismerhetősége. (ABH 1992, 77, 81.)
4.2. A zártörés a magyar jogban hagyományosan büntetendő magatartás; az első magyar büntető kódex megalkotása óta a mindenkori törvényhozó - a törvényi tényállás kismértékben változó megfogalmazása mellett - következetesen büntetéssel fenyegette a zár alá vétel, zárlat, lefoglalás megsértésének eseteit, akár bírósági, akár más hatósági eljárásban történtek.
Az 1878. évi V. törvénycikkel megalkotott büntetőkódex a zártörést vagyon elleni bűncselekményként szabályozta a sikkasztással és a hűtlen kezeléssel egy fejezetben (XXVIII. Fejezet 359-360. §). A kódex egyaránt büntetni rendelte a bíróság vagy más hatóság intézkedésének megsértését. A jogirodalomban kezdettől fogva hangot kapott az a vélemény, hogy a bűncselekmény nem annyira a vagyon, hanem inkább a hatóságok tekintélye ellen irányul. A büntetni rendelt magatartásokat és a büntetéseket 1952-ben összefoglaló, a Hatályos Anyagi Büntetőjogi Szabályok Hivatalos Összeállítása (BHÖ) a zártörés jogi tárgyának már a hatóság tekintélyét, a hatósági intézkedést tekintette, aminek következtében az államhatalmi és egyéb állami szervek elleni támadást büntetni rendelő törvényi tényállások között helyezte el (BHÖ V. fejezet 105-106. pont). A Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről szóló 1961. évi V. törvény azon az alapon, hogy zár alá vételre többnyire bírósági végrehajtásban kerül sor, a zártörést az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények közé sorolta. Az 1961. évi V. törvény 189. §-ának megfogalmazásából azonban egyértelmű, hogy a büntetéssel fenyegetés minden hivatalos személy (114. §) által eszközölt zár alá vétel és lefoglalás büntetőjogi védelmét szolgálta.
A Btk.-ban a zártörést a törvényalkotó szintén az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények között helyezte el az államigazgatás, az igazságszolgáltatás és a közélet tisztasága elleni bűncselekményeket meghatározó XV. Fejezet VI. címében. A Btk. 249. § (1) és (2) bekezdésének hatályos szövegét a Btk. módosításáról szóló 2001. évi CXXI. törvény 34. §-a állapította meg. A rendelkezéshez fűzött miniszteri indokolás szerint "nemcsak a bírósági végrehajtás keretében kerülhet sor lefoglalásra, zárlat elrendelésére, hanem például a közigazgatási végrehajtás és a büntetőeljárás során is. Ezért vált szükségessé a tényállás módosítása, amely megteremti - az egységes fogalommegjelöléssel - valamennyi hatósági eljárás keretében elrendelt lefoglalás, zárlat vagy zár alá vétel mint hatósági jogi aktus védelmét, a meghatározott cselekmények elkövetésével szemben." Ugyanakkor a Btk. XV. Fejezetének VI. címéhez fűzött eredeti címindokolás is már utalt arra, hogy a zártörés nem csak az igazságszolgáltatásban elrendelt zár alá vételt és lefoglalást sértő magatartások büntetését rendelte: "A Címben elhelyezett bűncselekmények közös jogi tárgya az igazságszolgáltatás zavartalan működése. Ezt azonban a Javaslat tágan értelmezi és nem csupán a bíróság, hanem az igazságszolgáltatással többé-kevésbé szoros kapcsolatban álló vagy hasonló j ellegű tevékenységet kifejtő más hatóságok működését is védi, ideértve a büntetésvégrehajtási szerveket is." A törvényalkotónak az indokolással egyező felfogását támasztja alá, hogy nemcsak a zártörés, hanem több, a Címben elhelyezett bűncselekmény jogi tárgya sem korlátozódik csak az igazságszolgáltatásra, hanem büntetni rendel más hatósági eljárásban tanúsított magatartást is. Ilyenek pl. a hamis vád, a hamis tanúzás, a hamis tanúzásra felhívás, a hatósági eljárás akadályozásának egyes alakzatai [Btk. 235. §, 239. §, 242. § (2) bekezdés, 242/A. §].
4.3. A büntetőjogi dogmatika szerint a bűncselekmény jogi tárgya fogalmilag az a társadalmi viszony, érték, érdek, amelyet a büntetőjog véd, illetőleg a bűncselekmény támad; a törvényhozó a bűncselekmény tényállásait egy vagy több védendő jogi tárgy figyelembevételével alakítja ki. A jogi tárgy irányadó szempont a bűncselekményi tényálláscsoportok, valamint a Btk. Különös Része rendszerének kialakításánál.
A Btk. Különös Része szerkezeti felépítésének jelentősége van a jogszabály helyes tagoltsága és áttekinthetősége, azaz a jogbiztonságnak a jogállamiságból következő követelményrendszere szempontjából. A jogalkotással szemben alkotmányos követelmény, hogy a jogszabályok szerkesztése ésszerű és áttekinthető legyen. A Különös Rész fejezeteinek és címeinek tagolása és megnevezése a törvény címzettjei számára orientáló szerepet tölt be az egy körbe sorolt törvényi tényállásokkal védendő jogi tárgy avagy az elsődlegesen védeni szándékolt jogi tárgy tekintetében, így egyik szempontja lehet a jogalkalmazói jogértelmezésnek, a bűncselekmények dogmatikai elhatárolásának. Ugyanakkor az ésszerűség és az áttekinthetőség követelményein túl a törvény - a jelen ügyben a Btk. - szerkezeti felépítése, a fejezetek és a címek elnevezése a törvényalkotó szabad mérlegelési körébe tartozik.
A Btk. szerkezeti kialakítása a büntetőjogi felelősség, a büntetendőség szempontjából nem rendelkezik önálló normatív tartalommal. Ennek következtében az, hogy a Különös Rész fejezeteit tovább tagoló címekben megjelölt bűncselekményi kör és a címekbe foglalt törvényi tényállások által védett jogi tárgyak nem teljesen fedik egymást, azaz a bűncselekmények által védett jogi tárgyak szélesebbek a címben megnevezettnél, nem tekinthető az alkotmányosság szempontjából releváns kérdésnek.
Az Alkotmánybíróság a fentiekre tekintettel az indítványt elutasította.
5. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. §-a alapján az Alkotmánybíróság hatáskörébe nem tartozik a bíróságok gyakorlatának alkotmányossági vizsgálata, így annak megállapítása sem, hogy a Btk. 249. § (1) és (2) bekezdése alkalmazásakor és értelmezésekor megsértették-e az analógia tilalmát. Ezért az indítvány e részének vizsgálatát az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 29. § b) pontja (ABH 2003, 2065, 2075.) alapján visszautasította.
Budapest - Esztergom, 2005. november 12.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró