A Fővárosi Törvényszék Mf.638683/2008/8. számú határozata felmondás jogellenességének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 239. §, 253. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 89. §, 100. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 2. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §] Bírók: Bérces Nóra, Takács Andrea, Váradi Erzsébet

Fővárosi Bíróság

mint másodfokú bíróság

59. Mf. .../2008/8.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság

a Somogyi Ügyvédi Iroda (...) által képviselt

felperes neve (....) felperesnek,

a Pál és Kozma Ügyvédi Iroda (...) által képviselt

alperes neve (....) alperes ellen

felmondás jogellenességének megállapítása, jogkövetkezmény alkalmazása, valamint elmaradt munkabér megfizetése iránt indított perében a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 2008. június 23. napján kelt 12. M. 6502/2005/32. sorszámú ítélete ellen a felperes által 33. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi

r é s z í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és megállapítja, hogy az alperes 2005. november 25-én kelt felmondása jogellenes, a felperes munkaviszonya az alperesnél 2009. október 27. napjával szűnik meg.

A másodfokú bíróság a felperest terhelő elsőfokú perköltség összegét 21650 (huszonegyezer-hatszázötven) Ft-ra leszállítja, és kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 10800 (tízezer-nyolcszáz) Ft másodfokú perköltséget.

Az állam által viselendő kereseti és fellebbezési eljárási illeték összegét 41568 (negyvenegyezer-ötszázhatvannyolc) Ft-ban állapítja meg.

A részítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, s kötelezte a felperest 225523 Ft perköltség megfizetésére.

Az ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes tartozékmenedzser munkakörben dolgozott az alperesnél. 2005. november 18-án az alperesi ügyvezető a szokásos heti értekezletet tartotta, amelyen a felperes nem vett részt. Amikor az ügyvezető észlelte, hogy a felperes nincs jelen, tekintettel arra, hogy olyan témakörhöz értek, amely a felperes munkaköri feladatait érintette, Dolgozó1 munkavállalót kérte meg, hogy a felperest hívja fel megjelenésre. Dolgozó1 az ügyvezető utasításának eleget tett, felhívta a felperest és tájékoztatta az ügyvezetői felhívásról. A felperes ennek ellenére az értekezleten nem jelent meg, mivel álláspontja szerint túl sok munkája volt, amelyet fontosabbnak tartott az értekezleten való részvételnél, így ilyen tartalmú üzenetet küldött az ügyvezetőnek. Ezt követően tartottak még egy értekezletet, amelyen a havi belső terjesztésű lap szerkesztésével kapcsolatos kérdéskört tárgyalták meg. A felperes ezen sem vett részt. Ezen értekezlet megkezdése után küldött egy e-mailt az ügyvezetőnek, melyben jelezte a távollétét. Az ügyvezető ezután vidéki helyszínen tartózkodott, majd amikor ismételten a budapesti irodában végzett munkát, behívatta, és a könyvelő, valamint a kereskedelmi részlegvezető jelenlétében meghallgatta a felperest. Ekkor próbálták tisztázni a felperes értekezletről történő távolmaradásának körülményeit, illetve hátterét. A munkáltatói jogkör gyakorlója ezután döntött úgy, hogy a felperes munkaviszonyát rendes felmondással megszünteti.

Az elsőfokú bíróság a tényállás alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felmondás indokaként megjelölt tény megfelelt a valóságnak. A felmondás indoka ugyanis arra vonatkozott, hogy a felperes távol maradt a rendes vezetői megbeszélésről, és azon a részvételre felszólító ügyvezetői utasítás ellenére sem jelent meg. Miután az értekezleten a felperes munkaterületét érintő témával is foglalkoztak, a munkavállaló ezzel nehezítette és akadályozta a munkáltató tevékenységét.

A tanúvallomásokkal és a felperes személyes meghallgatásával is igazoltnak találta, hogy az alperesnél minden pénteken kötelező erejű értekezleteket tartottak, ahol a jelenlét vonatkozásában csak előzetes és ügyvezetői engedéllyel történő kimentésre volt lehetőség. A felperes a kérdéses napon a távollétre ügyvezetői engedéllyel nem rendelkezett, és miután az értekezleten az ő tevékenységét érintő témakört is tárgyaltak, ezért az elengedhetetlenül szükséges lett volna. Ennek ellenére a felperes önkényesen úgy döntött, hogy az értekezleten nem vesz részt, távollétét ki nem mentette, valamint távollétére vonatkozólag előzetes engedélyt az ügyvezetőtől nem kért.

Jelentős körülményként értékelte azt, hogy amikor az ügyvezető Dolgozó1 munkavállalón keresztül felszólította a felperest az értekezleten való részvételre, a felperes, noha tisztában volt azzal, hogy utasítást közvetítenek a számára, ennek ellenére továbbra is önkényesen úgy döntött, hogy az értekezleten nem vesz részt, mert személyesen úgy ítélte meg, hogy a felszólítás ellenére az értekezleten nem kíván részt venni. Ilyen jellegű választ jelzett Dolgozó1 részére, illetve továbbíttatott az ügyvezetőnek. Értékelte azt a tényt és körülményt is, hogy ezt követően az alperesnél egy másik értekezlet is volt, amelyre vonatkozóan a felperes csak jóval az értekezlet megkezdése után küldött az ügyvezetőnek egy e-mailt, aki azt nyilvánvalóan nem kaphatta meg. A felperes erről az értekezletről sem mentette így ki távollétét, csak egy elkésett e-maillel jelezte azt.

Tekintettel arra, hogy az értekezletek köztudottan kötelező erejűek voltak, úgy ítélte meg, hogy a felperes súlyos mulasztást követett el akkor, amikor arról távol maradt, illetve amikor ügyvezetői utasítás ellenére sem vett azon részt. A felperes ezen magatartására tekintettel - álláspontja szerint - jogszerűen döntött úgy az alperes, hogy a felperestől bizalmát megvonja és a munkaviszonyt rendes felmondással szünteti meg. Erre tekintettel a felperesnek a munkaviszony-megszüntetés jogellenességének megállapítására és jogkövetkezményeinek alkalmazására irányuló kereseti kérelmét elutasította.

A felperes jutalék megfizetése iránt előterjesztett kereseti kérelmét ugyancsak megalapozatlannak ítélte. Az alperesnek a 2005. évi jutalékkal kapcsolatos feljegyzése alapján, valamint a meghallgatott tanúk vallomásait értékelve egyértelműen megállapíthatónak látta, hogy a 2005. évi jutalékkiírásban szereplő, a teljesítmény függvényében fizethető jutalék csak akkor járt, ha a cég egészének teljesítménye elérte a kiírásban megállapított százalékos mértéket. A kiírás egyértelműen tartalmazta, hogy a havi jutalék kifizetésének feltétele az alperes 2005. évi időarányos terveivel összhangban lévő teljesítmény. Amennyiben a teljesítmény 100%, 100%-os mértékű jutalék; amennyiben a teljesítmény 90%, úgy 60%-os mértékű jutalék; amennyiben a teljesítmény 85%, úgy 25%-os mértékű jutalék jár; 85% alatt pedig jutalék nem fizethető. A jutalék kifizetésének feltétele tehát egyrészről a cég éves tervének teljesítése volt, másrészről pedig a munkavállaló saját területén elért százalékos eredménye. Tekintettel arra, hogy a felperes által kért hónapokban a cég teljesítménye nem érte el az előírt százalékos mértéket, az alperes jogszerűen járt el akkor, amikor erre való hivatkozással a felperes részére 2005. júniusától alanyi jogon jutalékot nem fizetett. A 2005. októberében történő kifizetés vonatkozásában arra a következtetésre jutott, hogy az egy ügyvezetői személyes döntés eredménye volt, amely vonatkozásában az ügyvezető mérlegelhetett, ez azonban ez nem jelenti azt, hogy a felperesnek ezzel alanyi joga nyílt volna a 85%-os teljesítés alatti eredmény ellenére a jutalék kifizetésére.