BH 1991.8.302 I. Ha az elkövető az ittas járművezetés miatt bevont gépjárművezetői jogosítvány helyett a hatóság megtévesztésével olyan valótlan nyilatkozattal szerez újabb engedélyt, hogy a korábbit elveszítette: nem az intellektuális közokirat-hamisítás bűntette, hanem a magánokirat-hamisítás vétsége valósul meg [Btk. 274. § (1) bek. c) pont, 276. §].

II. A közokirat-hamisítás bűntette nem valósul meg, ha az elkövető a hatóság megtévesztésével szerzett gépjárművezetői engedélyt igazoltatás során felhasználja [Btk. 274. § (1) bek. b) pont].

A terhelt ellen a kerületi bíróság, illetőleg a másodfokú bíróság előtt folyamatban volt büntető ügyben az alábbi tényállást állapították meg.

1. A terhelt 1985. szeptember 18. napján szeszes italtól befolyásolt állapotban vezette a személygépkocsiját, és az intézkedő rendőrök a B. 227.977 számú járművezetői engedélyét bevonták, majd a közlekedésrendészet az 1986. január 30. napján kelt határozatával a járművezetői engedélyét a büntető eljárás befejezéséig visszavonta.

Az ittas járművezetés vétsége miatt indított büntető eljárás megindulását követően, 1985. december hó elején a terhelt megjelent a rendőrfő-kapitányság igazgatásrendészetén, és ott az ideiglenes vezetői engedély kiállításához rendszeresített ún. adatlapot állított ki, amelyben szereplő kérdésre - büntetőjogi felelősségének terhe mellett - olyan nyilatkozatot tett, hogy a vezetői engedélye elveszett. E valótlan tartalmú nyilatkozat alapján a rendőrhatóság előbb egy ideiglenes, majd 1986. január 16. napján az E. 291.027 számú végleges vezetői engedélyt állított ki a terhelt részére, aki azt a személygépkocsi vezetéséhez használta.

Az 1985. szeptember 18. napján megvalósított ittas járművezetés vétsége miatt indított büntető ügyben a kerületi bíróság, illetőleg a másodfokú bíróság ítéletében a terheltet 5 hónapi - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - fogházbüntetésre és 3 évre a közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte.

2. A terhelt - a rendőrhatóság félrevezetésével szerzett járművezetői engedély birtokában - 1989. július 28. napján ismételten szeszes italtól befolyásolt állapotban vezette a személygépkocsiját, ezért a közlekedésrendészet az 1989. szeptember 22. napján kelt határozatával az E.291.027 számú járművezetői engedélyét bevonta.

A terhelt az ittas járművezetés vétsége miatt indított újabb büntető eljárás megindulása után úgy határozott, hogy ismét a korábbi sikeres módszerrel szerez járművezetői engedélyt. Ennek érdekében 1989. szeptember 27. napján orvosi alkalmassági vizsgálaton vett részt, ahol azt közölte, hogy a korábbi vezetői engedélyét elveszítette, másnap megjelent a rendőrkapitányság igazgatásrendészetének az ügyfélforgalmi irodájában, és az e célra rendszeresített formanyomtatványon - a már említett ún. adatlapon - büntetőjogi felelősségének terhe mellett azt a valótlan nyilatkozatot tette, hogy 1989. augusztusában a járművezetői engedélyét elveszítette. Ez alkalommal azonban próbálkozása nem járt sikerrel, mert az ügyintéző észlelte, hogy a terhelt vezetői engedélyét bűncselekmény elkövetése miatt az illetékes rendőrhatóság visszavonta, így az ideiglenes járművezetői engedély kiadását - megtagadta.

A terhelt által 1989. július 28. napján megvalósított ittas járművezetés vétsége miatt a kerületi bíróság, illetőleg a másodfokú bíróság az 1990. március 2. napján jogerőre emelkedett ítéletével a terheltet 4 hónapi fogházbüntetésre, 1 évre a közügyektől eltiltásra és 5 évre a közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte.

Ennek a büntetésnek a végrehajtására nem került sor, mert a bv. bíró 1990. június 18. napján kelt határozatában megállapította, hogy a szabadságvesztés a közkegyelem gyakorlásáról szóló 1990. évi XXXIX. törvény 1. §-ának (1) bekezdése értelmében végrehajtási kegyelem alá esik.

3. 1989. október 17. napján a terhelt ellen büntető eljárás indult amiatt, hogy 1985. december elején valótlan tartalmú nyilatkozata alapján a rendőrhatóság megtévesztésével 1986. január 16. napján az E.291.027 számú gépjárművezetői engedélyhez jutott, s azt a gépkocsivezetéshez folyamatosan használta, illetőleg 1989. szeptember 28. napján újabb valótlan tartalmú nyilatkozatával kísérelte meg, hogy az ittas járművezetésen ismételt tettenérés folytán bevont gépkocsivezetői engedélye helyett újat szerezzen.

A kerületi bíróság ítéletében a terhelt bűnösségét 1 rb. közokirat-hamisítás bűntettében és további 1 rb. közokirat-hamisítás bűntettének kísérletében mondotta ki bűnösnek, és ezért halmazati büntetésként 9 hónapi börtönbüntetésre és 1 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, továbbá elrendelte a kerületi bíróság, illetőleg a másodfokú bíróság korábbi ítéletével kiszabott - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - 5 hónapi fogházbüntetés végrehajtását.

A másodfokú bíróság az 1989. április 26. napján jogerőre emelkedett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a cselekmény jogi minősítésére vonatkozó részében annyiban változtatta meg, hogy a terheltnek a közokirat-hamisítás bűntettének befejezett alakzataként értékelt cselekményét folytatólagosan elkövetettként minősítette; egyebekben az ítéletet helybenhagyta.

Az utóbb eljárt bíróságok által jogerősen kiszabott 9 hónapi börtönbüntetés, valamint a végrehajtani elrendelt 5 hónapi fogházbüntetés nem került végrehajtásra, mert a terhelt a közkegyelem gyakorlásáról szóló 1990. évi XXXIX. törvény 1. §-ának (1) bekezdése értelmében végrehajtási kegyelemben részesült.

Ez utóbbi (3. alatt jelzett) jogerős ítéletek ellen a cselekményt minősítő, a büntetést kiszabó, és a korábbi felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását kimondó rendelkezés miatt a terhelt javára törvényességi óvás emelésére került sor.

A Legfelsőbb Bíróság az 1990. november 13. napján kelt határozatával a Legfelsőbb Bíróság elnöke által emelt törvényességi óvást elutasította.

A már említett ítéletek, valamint a Legfelsőbb Bíróság törvényességi határozata ellen 1991. február 13. napján újabb törvényességi óvás emelésére került sor a terhelt javára, a bűnösség részbeni megállapítására, a cselekmény jogi minősítésére és a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezések miatt.

A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa az ismételten előterjesztett törvényességi óvást alaposnak találta.

A) Tévedtek az eljárt bíróságok, amikor a terheltnek az 1985. decemberében, illetőleg 1989. szeptember 28. napján elkövetett cselekményeit 2 rb. - egy esetben kísérletként megvalósított - a Btk. 274. §-a (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott intellektuális közokirat-hamisítás bűntetteként értékelték.

Az intellektuális közokirat-hamisítás olyan értelmi (intellektuális) közreműködésben áll, amelynek a folyománya, hogy valamely közokiratba más - nevezetesen a hivatalos személy - valótlan tényeket, körülményeket vagy nyilatkozatokat vezessen be. Az közömbös, hogy az elkövetőnek ez az értelmi közreműködése mi módon történik, nevezetesen szóbeli nyilatkozattal, írásbeli úton vagy tartalmilag valótlan magánokirat benyújtásával.

Az intellektuális közokirat-hamisítás tárgyai kizárólag az olyan közokiratok - illetőleg a közokiratoknak olyan részei - lehetnek, amelyek tények, körülmények vagy nyilatkozatok valóságának a bizonyítására alkalmasak, és erre szolgálnak. Amennyiben a járművezetői engedéllyel kapcsolatban merül fel az intellektuális közokirat-hamisítás kérdése, annak van jelentősége, hogy a szóban forgó közokirat mely tények bizonyítására alkalmas. A jogosítvány tartalmából következően ez a közokirat kizárólag annak a bizonyítására alkalmas, hogy az engedély tulajdonosa mely járműkategóriába tartozó gépjármű vezetésére jogosult, valamint erre orvosilag mely időpontig alkalmas. Minden más tény közhitelességgel való bizonyítására a járművezetői engedély egyrészt nem alkalmas, másrészt nem erre szolgál (BH 1979/4-140. szám).