BH 1998.12.580 Betéti társaság kültagja és alkalmazottja a társaság képviseletére nem jogosult, az egyéb jogszabályi feltételek megléte esetén ún. "általános kereskedelmi meghatalmazottnak" minősülhetnek [1988. évi VI. tv. (Gt.) 71-72. §-ai,* Ptk. 220. § (1) bek.].

A II. r. alperes az I. r. alperes betéti társaság beltagja. Az I. r. alperes által üzemeltetett élelmiszerboltot a perben nem állt B. M. vezette, aki árubeszerzéssel és értékesítéssel, valamint pénzkezeléssel megbízott és bélyegző használatára is jogosult alkalmazottja volt az I. r. alperesnek. A felperes - aki ugyanabban a házban lakik, mint ahol az élelmiszerbolt működik, és így jó ismeretségben volt B. M.-mel - 1993. november 24-én az üzlet részére történő árubeszerzéshez 345.000 forintot adott át kamatmentes kölcsönként B. M.-nek. A pénz átvételéről írt és az I. r. alperes bélyegzőjével lepecsételt átvételi elismervény szerint az összeget B. M. "a betéti társaság javára kölcsön címén mint meghatalmazott" vette fel, a kölcsön visszafizetése 1994. június 1. napján történik, annak fedezetéül pedig "az üzletben található áruk" szolgálnak. B. M. 1994. június 20-án az átvett pénzből 80.000 forintot visszafizetett, és egy újabb elismervényen a hátralévő összeget 270.000 forintban, a visszafizetés határidejét 1994. szeptember 1. napjában jelölték meg.

Mivel további visszafizetés nem történt, a felperes a fizetési meghagyással indult eljárásban 270.000 forint és késedelmi kamata megfizetésére kérte az alperesek egyetemleges kötelezését. Az alperesek a kereset elutasítását kérték arra hivatkozva, hogy B. M. rosszhiszemű álképviselő, aki nem volt jogosult az I. r. alperes nevében kölcsön felvételére.

Az elsőfokú bíróság ítéletével 270.000 forint és kamata egyetemleges megfizetésére kötelezte az alpereseket, mert azt állapította meg, hogy B. M. az I. r. alperes Ptk. 220. §-ának (1) bekezdése szerinti képviselőjeként járt el a kölcsön felvételénél, jogszerűen használta a cégbélyegzőt, és őt a felperes joggal tekinthette az I. r. alperes képviselőjének. A II. r. alperest mint az I. r. alperes társaság beltagját terheli felelősség a kölcsön visszafizetéséért.

Az alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság megváltoztatta ezt a döntést, és a keresetet elutasította. Az ítéleti indokolás szerint a bizonyítás anyagából nem lehetett megállapítani, hogy B. M. nem a maga részére, hanem a cég érdekében, a munkaviszonyával összefüggésben vette volna fel a kölcsönt, így a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdése alapján az I. r. alperes kárfelelőssége nem volt megállapítható. A II. r. alperes részéről pedig nem történt érvényes kezességvállalás. A másodfokú bíróság álláspontja szerint nincs szó a Ptk. 220. §-ának (1) bekezdése szerinti képviselő útján történő szerződéskötésről sem, hanem B. M. az ügyletkötés során a Ptk. 221. §-ának (2) bekezdése szerinti rosszhiszemű álképviselőként járt el, így egyedül ő lenne köteles a felvett kölcsön visszafizetésére, míg az alperesekkel szemben a felperes keresete alaptalan.

A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, kérve annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását. A felülvizsgálati kérelemben a felperes megismételte azt a perbeli álláspontját, amely szerint B. M. az I. r. alperes képviselőjeként vette fel a kölcsönt, és abból az üzlet részére vásárolt árut.