BH 1983.7.297 Ha a dolgozó a munkaszerződésnek a megváltozott munkafeladatok miatt szükségessé vált módosításához nem járult hozzá és emiatt a munkáltató a munkaviszonyát felmondta, a felmondás hatálytalanítása iránt indított perben a bíróság a felmondás indokainak valósága kérdésében nem bocsátkozhat annak vizsgálatába, hogy a munkáltatónak volt-e lehetősége a munka megszervezése körében olyan intézkedések megtételére, amelyek lehetővé tették volna a dolgozónak a munkaszerződés módosítása nélküli további foglalkoztatását [Mt. 24. § (1) bek., 29. §].

A peres felek 1972. január 1. napjától határozott időre szóló munkaviszonyt létesítettek, amely később határozatlan idejűvé alakult. A munkaszerződés értelmében az alperes a felperest havi 87 órai munkaidőben mozigépész munkakör ellátására alkalmazta a b-i filmszínházban. A havi 87 órás foglalkoztatás heti 4 alkalommal történő filmvetítéssel valósult meg.

1980. nyarán a peres felek szóban megállapodtak abban, hogy július és augusztus hónapban a vetítések számát heti 4 alkalomról heti 6 alkalomra (6 napra) emelik. A felperes e kötelezettségének maradéktalanul eleget tett, az alperes pedig részére munkabérként a ténylegesen teljesített óraszámnak megfelelő munkabért számolt el.

1981 nyarán a b-i filmszínház nézőterét felújították, az alperes a felújítási határidő bizonytalan volta miatt ekkor nem igényelte a Moziüzemi Vállalattól a 6 napos játszásrendet. Az 1982. évben viszont az alperes igazgatója 6 napos műsorellátást igényelt 1982 nyarára, minthogy az üdülőkörzet kulturális igényeinek teljesebb kielégítése érdekében ezt szükségesnek tartotta. Az üdülőterület egyedüli filmszínháza a b-i filmszínház, mindössze 112 fős nézőterű, ezért a nyári idényben indokolt volt a 6 napos vetítési rendre való áttérés. A filmigénylések visszaigazolása után az alperes 1982. június 8-án írásban közölte a felperessel, hogy a filmszínház 1982. június 12-től szeptember 30-ig heti 6 napos vetítési rendre tér át. Egyúttal felkérte F. S. megbízott igazgatót, hogy a b-i filmszínház dolgozói munkaidejét a megváltozott vetítési rend szerint ossza be.

A felperes ezzel az értesítéssel nem értett egyet, és az 1982. június 11-én tartott hivatalos megbeszélésen közölte, hogy az alapszerződésen túl nem hajlandó több napon keresztül vetíteni. Kijelentette, hogy "plusz munkát szerződéskötéssel sem vállalok". Közölte, hogy kijárása problematikus, és a munkabérrel sem értett egyet.

Az alperes az 1982. június 11-én kelt intézkedésével a felperes munkaviszonyát 1982. július 16. napjára felmondta. A felmondás indokául arra hivatkozott, hogy a filmszínház az üdülőkörzet művelődési lehetősége érdekében 1982. június 12-től áttért a heti 6 napos játszásra. A felperes a heti 4 napon túli vetítést szerződésmódosítással sem vállalta. Mivel a rendszeres üzemelést a felperes feltételei mellett az alperes nem tudta megoldani" ezért a munkaviszonyát megszüntette.

Az alperes 1982. július 1-től 1982. augusztus 31-ig tartó határozott időre munkaszerződést kötött a helybeli lakosú H. L-lel, aki 1982. június második felében a felperest már helyettesítette, és akinek mozigépészi szakvizsgája volt. 1982. december 1-től H. L-lel újabb szerződést kötöttek. A szerződések szerint szeptember 30-ig heti 6 napon kellett vetítenie, míg október 1-től heti 4 alkalommal. H. L. a felperessel közös munkavégzést - olyan módon, hogy ő vetítsen heti 2 alkalommal - a felperessel kialakult nem megfelelő munkakapcsolata miatt nem vállalta volna.

A felperesnek a felmondás hatálytalanítására irányuló kérelmét a munkaügyi döntőbizottság elutasította.