1008/B/1998. AB határozat

az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 48. § (1) bekezdésének "akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és" szövegrésze, továbbá az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény 14. § (2) bekezdésének "hat évre" szövegrésze és (3) bekezdése, valamint a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabályi rendelkezések alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló eljárásban meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 48. § (1) bekezdésének "akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény 14. § (2) bekezdésének "hat évre" szövegrésze és (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

3. Az Alkotmánybíróság a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 2. § (1) bekezdésének "véglegesen" szövegrésze, 35-38. §-a, 49. §-a, 51. §-a 79. § a) és b) pontja, 81. § (2) bekezdése, valamint 99. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

4. Az Alkotmánybíróság az indítványt egyebekben visszautasítja.

INDOKOLÁS

1. Az indítványozó jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványában az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) bekezdésének "akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és" szövegrészét, az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Ütv.) 14. § (2) bekezdésének "hat évre" szövegrészét és (3) bekezdését, továbbá a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Bsztv.) 2. § (1) bekezdésének "véglegesen" szövegrészét, 35-38. §-át, 49. §-át, 51. §-át 79. § a) és b) pontját, 81. §-ának (2) bekezdését, valamint 99. §-át támadta. Álláspontja szerint ezek a jogszabályi rendelkezések ellentétesek az Alkotmány 2. § (2) bekezdésével, amely kimondja, hogy a Magyar Köztársaságban a népszuverenitást a nép "választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja."

Az Abtv. támadott rendelkezése az indítványozó szerint azért sérti az Alkotmány 2. § (2) bekezdését, mert az arra kényszeríti "a népet, hogy bizonyos alkotmánysértéseket jogorvoslati lehetőségek hiányában köteles legyen eltűrni."

Az Ütv. támadott rendelkezéseinek alkotmányellenességét az indítványozó abban látja, hogy ezek a szabályok korlátozzák az Országgyűlést a legfőbb ügyész személyének megválasztásában.

A Bsztv.-nek az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsra (a továbbiakban: OIT) vonatkozó egyes szabályait az indítványozó azért támadta, mert azok álláspontja szerint szintén korlátozzák az Országgyűlés döntési szabadságát. A Bsztv. 2. § (1) bekezdésének "véglegesen" szövegrészét az indítványozó azért kifogásolta, mert az megítélése szerint az Alkotmány 7. § (1) bekezdésével ellentétesen "nem teszi lehetővé a nemzetközi jogi gyakorlat követését a kegyel-mezési eljárásban." A Bsztv. 2. § (1) bekezdésének "véglegesen" szövegrészét az indítványozó az Alkotmány 30/A. § (1) bekezdés k) pontjával is ellentétesnek tartja, mert "gyakorlatilag lehetetlenné tenné, hogy a Köztársasági elnök kegyeimezési jogát gyakorolja."

Az indítványozó - az általa kifogásolt jogalkalmazási gyakorlat alapján - felvetette, hogy az Alkotmánybíróság kezdeményezze az Országgyűlésnél az Abtv. módosítását annak érdekében, hogy a testület egyedi ügyekben is eljárhasson: felülvizsgálhassa az OIT tevékenységét, ellenőrizhesse az ügyészség munkáját, továbbá kivizsgálhasson "mindenféle alkotmánysértést".

Az Alkotmánybíróság elkülönítette és a 31/2003. (VI. 4.) AB határozatban bírálta el az indítványnak azt a részét, amelyben az indítványozó az egyes fontos, valamint közbizalmi és közvélemény-formáló tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről és a Történeti Hivatalról szóló 1994. évi XXII. törvényt érintő, mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítását kezdeményezte. (ABK 2003. június-július, 405.)

2. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezései:

"2. § (2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja."

"7. § (1) A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját."

"30/A. § (1) A köztársasági elnök (...)

k) gyakorolja az egyéni kegyelmezés jogát,".

Az Abtv.-nek az indítványozó által támadott 48. § (1) bekezdése kimondja:

"Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva."

Az Ütv. szintén támadott 14. § (2) és (3) bekezdése így rendelkezik: "(2) A legfőbb ügyészt a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés hat évre választja.

(3) A legfőbb ügyész helyettest a legfőbb ügyész javaslatára a köztársasági elnök határozatlan időre nevezi ki."

A Bsztv. indítványban kifogásolt rendelkezései közül a 2. § (1) bekezdése kimondja: "A bíróságok a vitássá tett vagy megsértett jogról - törvényben szabályozott eljárás során - véglegesen döntenek." A 35-38. § az OIT összetételéről, a tagok megválasztásáról és helyettesítéséről rendelkezik. A 49. § (1) bekezdése szerint az "OIT választott bíró tagja nem hívható vissza", a (2) bekezdés szerint az "OIT bíró tagja ellen fegyelmi eljárás csak az OIT hozzájárulásával indítható." A Bsztv. 51. §-a az OIT-beli tagság megszűnését szabályozza, a 79. § a) és b) pontja az összbírói értekezlet feladatairól szól, a 81. § (2) bekezdése az összbírói értekezlet kétharmados többséget igénylő határozatait sorolja fel, a 99. § pedig átmeneti rendelkezéseket tartalmaz.

3. Az indítvány megalapozatlan.

3.1. Az indítványozó álláspontja szerint a támadott jogszabályi rendelkezések az Alkotmány 2. § (2) bekezdésébe ütközően korlátozzák a polgárokat abban, hogy választott képviselőik útján gyakorolják a hatalmat.

Az Alkotmány 19. § (3) bekezdés k) pontja szerint az Országgyűlés a népszuverenitásból eredő jogait gyakorolva törvényeket alkot. Az Országgyűlés a törvényeket módosíthatja, hatályon kívül helyezheti, és új törvényekkel válthatja fel. Az Országgyűlésnek ezt a jogkörét nem önmagukban a korábbi törvényhozói rendelkezések, hanem az Alkotmány szabályai korlátozzák. Ebből következően az Országgyűlés az Abtv., az Ütv., valamint a Bsztv. támadott rendelkezéseit is - az Alkotmány figyelembevételével - megváltoztathatja. Ezen túlmenően az Alkotmány 24. § (3) bekezdése alapján az Alkotmány megváltoztatására az országgyűlési képviselők kétharmada jogosult. Tehát - az Alkotmány 2. § (2) bekezdésével összhangban - alkotmánymódosításra is a polgárok választott képviselőinek van felhatalmazása.

Következésképpen a támadott jogszabályi rendelkezések nem korlátozzák a polgárokat abban, hogy választott képviselőik útján gyakorolják a hatalmat. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványnak az Alkotmány 2. § (2) bekezdésével összefüggő részét elutasította.

3.2. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az indítvány alapján nem hozható alkotmányjogi szempontból értékelhető összefüggésbe a Bsztv. 2. § (1) bekezdésének "véglegesen" szövegrésze és az Alkotmány 7. § (1) bekezdése, továbbá a 30/A. § (1) bekezdésének k) pontja. Ezért az Alkotmánybíróság az indítvány ezzel összefüggő részét elutasította.

3.3. Az Alkotmánybíróság számára sem az Abtv., sem más jogszabály nem állapít meg hatáskört arra, hogy az Országgyűlésnél - a jogalkalmazási gyakorlatra tekintettel - törvénymódosítást kezdeményezzen. Ezért az Alkotmánybíróság az erre irányuló indítványt az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 29. § b) pontja alapján visszautasította. (ABH 2002, 1791, 1802.)

Budapest, 2003. szeptember 8.

Dr. Holló András s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Czúcz Ottó s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Strausz János s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró